14. lecke

Szabadítókká válni Sion hegyén

Bevezetés

A templomi munka által az Úr mindenki számára, aki Jézus Krisztus evangéliumának ismerete nélkül halt meg, lehetővé tette, „hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek” (A család: kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.). Ebből a leckéből a tanulók megtudják, hogyan sarkall minket Illés lelke arra, hogy vegyünk részt a családtörténeti munkában és váljunk szabadítókká Sion hegyén (lásd Abdiás 1:21).

Háttérolvasmányok

David A. Bednar: A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 24–27.
Quentin L. Cook: Gyökerek és ágak. Liahóna, 2014. máj. 44–48.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 138:27–37, 58–59

Jézus Krisztus szolgálata a lélekvilágban

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon hány ősük halt meg anélkül, hogy hallotta volna az evangéliumot vagy szabadító szertartásokban részesült volna.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Szabadító halála után megjelent a halottak lelkeinek. E látogatás Joseph F. Smith elnök (1838–1918) által látomásban látott részleteit a Tan és a szövetségek 138 jegyzi fel. (Figyelj fel rá, hogy ez azt példázza, ahogyan a szentírások tanulmányozása közben a tanulók segítséget kaphatnak a szövegkörnyezet megértéséhez.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 138:27–37-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tett az Úr a lélekvilágban való látogatása alatt.

Hogyan készítette elő az utat a Szabadító a halottak lelke számára ahhoz, hogy megválthassák őket? (Hangsúlyozd ki a következő igazságot: A Szabadító igaz lelkeket bízott meg, oktatott és készített elő az evangélium prédikálására a lélekbörtönben lévőknek.)
A 34. vers szerint miért kell prédikálni az evangélium tantételeit a lélekbörtönben lévőknek? (Magyarázd el, hogy a „megítéltessenek ember szerint a testben” azt jelenti, hogy Isten minden gyermekének, az élőknek és a holtaknak is, lehetősége lesz elfogadni az evangéliumot és szabadító szertartásokban részesülni, hogy mindannyian ugyanazon norma alapján lehessenek megítélve. Lásd még T&Sz 137:7–9.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és a szövetségek 138:31, 58–59-et, és nézzék meg, hogy mit kell tenniük azoknak, akiknek a lélekvilágban tanítják az evangéliumot, hogyan lehetnek „örökösei a szabadulásnak”.

E versek szerint mit kell tenniük a halottak lelkének ahhoz, hogy örököseivé váljanak a szabadulásnak? (Segíts tisztázni a következő tantételt: Miután a lélekbörtönben mindenkinek tanítják az evangélium üzenetét, ők dönthetnek úgy, hogy bűnbánatot tartanak és elfogadják a templomokban helyettes által elvégzett szertartásokat.)

Oszd meg a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Néhányan félreértik ezt, és azt gondolják, hogy az elhunyt lelkeket »tudtukon kívül mormon hitre keresztelik«, vagy »a valamikor más hithez tartozókra visszamenőleg rákényszeríthetik a mormon hitet«. Úgy gondolják, valahogy hatalmunkban áll hit tekintetében kényszeríteni a lelkeket. Ez természetesen nem így van. Isten már a kezdetektől fogva megadta az embernek az önrendelkezést. »A halottak, akik bűnbánatot tartanak, meg lesznek váltva, Isten házának szertartásai iránti engedelmesség által« [T&Sz 138:58], de csak akkor, ha elfogadják ezeket a szertartásokat” (lásd A halottak megváltása és Jézus tanúbizonysága. Liahóna, 2001. jan. 10.).

Kérd meg a tanulókat, hogy alkossanak párokat, és szerepjátékban jelenítsék meg, hogyan magyaráznák el egy nem egyháztagnak azt, ahogyan Isten terve minden egyén, az élők és a holtak számára is lehetővé teszi az evangélium és a szabadító szertartások elnyerését.

Abdiás 1:21; Malakiás 4:5–6; Tan és a szövetségek 110:13–16; 128:18

Váljunk Szabadítókká Sion hegyén (lásd Abdiás 1:21)

Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel, hogyan vehetünk részt a családtörténeti munkában. (Családi nevek megtalálása és templomba vitele, családi fényképek és történetek összegyűjtése és megőrzése, indexelés stb.)

Milyen hatással lehet az elhunyt családtagok iránti érzéseitekre a családtörténeti munkában való részvétel?

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezen érzések forrását, tedd ki a következő idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Russell M. Nelson elder azt tanította, hogy Illés lelke »a Szentlélek megnyilvánulása, amint tanúságot tesz a család isteni természetéről« [lásd Egy új szüret ideje. Liahóna, 1998. júl. 38.]. A Szentlélek e jellegzetes hatása arra indítja az embereket, hogy megtalálják, dokumentálják és nagy becsben tartsák elődeiket és családtagjaikat – múltbélieket és mostaniakat egyaránt. Illés lelke hat az emberekre az egyházon belül és az egyházon kívül is” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 25.).

Felírhatod a táblára az „Illés lelke” kifejezés alábbi meghatározását:

Illés lelke a Szentlélek megnyilvánulása, mely arra indít minket, hogy megtaláljuk, dokumentáljuk és nagy becsben tartsuk múltbéli és jelenlegi családtagjainkat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Malakiás 4:5–6-ot.

E versek szerint milyen hatással lesz Illés próféta megígért látogatása a világon a családokra, valamint az Úrnak a szabadításunkra vonatkozó munkájára az utolsó napokban? (Emlékeztesd a tanulókat, hogy a feltámadt Illés 1836. április 3-án a Kirtland templomban megjelent Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek, és rájuk ruházta a melkisédeki papság pecsételő kulcsait [lásd T&Sz 110:13–16].)
Mit jelent az, hogy egymás felé fordul az atyák és a gyermekek szíve?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel e versek következő magyarázatát Joseph Smith prófétától (1805–1844):

„Nos, a fordít szót a köt vagy pecsétel [szóval] kellene fordítani. De mi is a célja ennek a fontos küldetésnek? Vagy hogyan teljesedik ez majd be? A kulcsokat át kell adni, Illés lelkének el kell jönnie, …és a szenteknek szabadítókként kell feljönniük Sion hegyére [lásd Abdiás 1:21].

De hogyan [váljanak] szabadítókká Sion hegyén? Azáltal, hogy felépítik templomaikat, felállítják keresztelőmedencéiket, majd bemennek, és részesülnek az összes szertartásban… [mindazokért] az őseikért, akik már meghaltak, és megváltják őket…; és ebben rejlik az a lánc, amely az atyák szívét a gyermekekhez köti, a gyermekeket pedig az atyákhoz, amely beteljesíti Illés küldetését” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 497–498.).

Mit mondott Joseph Smith, kikké válunk, amikor templomi szertartásokban részesülünk halott rokonainkért? (Szabadítókká Sion hegyén.)

Tedd ki a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Szó szerint [szabadítókká] válunk Sion hegyén. Mit jelent ez? Csakúgy, ahogy Megváltónk helyettesként életét adta minden emberért, és ezáltal a [Szabadítónkká] vált, így, ha csak kis mértékben is, amikor részt veszünk a templomi helyettesítő munkában, [szabadítókká] válunk azok számára, akik a túloldalon vannak, és akiknek nincs lehetőségük tovább fejlődni, hacsak a földön nem tesznek értük valamit” (Zárógondolatok. Liahóna, 2004. nov. 105.).

Magyarázd el, hogy Jézus Krisztus helyettesként végezte el értünk az engesztelést. Amikor mi helyettes általi szertartásokat végzünk azokért, akik meghaltak, szabadítókká válunk Sion hegyén. A Sion hegye kifejezés több helyszínre is utalhat, például Isten mennyei városára, illetve az Új Jeruzsálem városára (lásd Zsidók 12:22; T&Sz 76:66; 84:2–4; 1 Királyok 8:1).

Milyen szempontból sarkallhat bennünket a „szabadítók Sion hegyén” kifejezés megértése arra, hogy többet tegyünk azért, hogy múltbéli és jelenlegi családtagjaink elnyerjék a templom áldásait?

A beszélgetés részeként megoszthatod a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől:

„Azáltal, hogy felkutatjuk elődeinket, és elvégezzük értük azokat a szabadító szertartásokat, melyeket magukért nem végezhettek el, tanúbizonyságot teszünk Jézus Krisztus engesztelésének végtelen hatóköréről. Jézus Krisztus »meghalt mindenkiért« [2 Korinthusbeliek 5:15]” (lásd A halottak megváltása és Jézus tanúbizonysága. Liahóna, 2001. jan. 11.).

Mondd el, hogy a Tan és a szövetségek 128 feljegyez egy olyan levelet, melyet Joseph Smith próféta írt a szenteknek, és idézi a Malakiás 4:5–6-ot, majd sugalmazott megjegyzéseket fűz ezekhez a versekhez.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 128:18-at, és jelöljék meg, milyen indokokat nevezett meg Joseph Smith, miért vegyünk részt elhunyt családtagjaink megváltásának munkájában. Miután megbeszéltétek, mit találtak a tanulók, beszéljétek meg a következőket:

Hogyan hozhatnak nekünk is szabadulást az arra tett erőfeszítéseink, hogy szabadító szertartásokat biztosítsunk az őseinknek?

Írd fel a táblára a következő szavakat: találni, vinni és tanítani.

Kérd meg a tanulókat, hogy magyarázzák el, hogyan vázolja fel ez a három szó, milyen lépéseket kell tennünk a templomi és családtörténeti munka végzése során. (Győződj meg róla, hogy a tanulók megfogalmazzák a következőket: Találjunk és készítsünk elő neveket templomi szertartások munkájára; vigyük el ezeket a neveket a templomba és végezzünk helyettes általi munkát ezekért a személyekért; majd tanítsuk meg másoknak is, hogy ezt tegyék.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen áldások erednek e lépések követéséből, tedd ki a következő idézetet David A. Bednar eldertől, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, vagy mutasd meg a “The Promised Blessings of Family History” [A családtörténet megígért áldásai] videót (lds.org/topics/family-history/fdd-cook/blessings-video). Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, milyen megígért áldások erednek a családtörténeti munkában való részvételből.

„Felhívom az egyház fiataljait, hogy ismerjék és tapasztalják meg Illés lelkét! Biztatlak titeket, hogy szerezzetek ismereteket, kutassátok fel őseiteket, és készüljetek fel arra, hogy helyettesítő keresztelkedéseket végezzetek az Úr házában a saját elhunyt rokonaitokért (lásd T&Sz 124:28–36). Arra is buzdítalak titeket, hogy segítsetek másoknak is felkutatni saját családtörténetüket.

Amikor hittel eleget tesztek e felhívásnak, szívetek az atyák felé fog fordulni. […] Növekedni fog az elődeitek iránti szeretetetek és hálátok. A Szabadítóról való bizonyságotok és a Hozzá térésetek mély és maradandó lesz. És ígérem nektek, hogy védelmezve lesztek az ellenség egyre fokozódó hatásai ellen. Amikor részt vesztek e szent munkában és megszeretitek azt, védelemben lesz részetek ifjúságotokban és egész életeteken át” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. 26–27.).

Milyen áldások érik azokat, akik családtörténeti munkában vesznek részt?

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy szeretne-e valaki megosztani a családtörténeti munkában való részvétel által érkező áldásokkal kapcsolatos személyes élményeket.

Milyen érzéseket oszthatnak meg közületek a szent élményekben való részvételről azok, akik részesültek már szertartásokban az őseikért?

Intézz felhívást a tanulókhoz, hogy a FamilySearch.org-on rendelkezésre álló forrásokat használva kutassák a családtörténetüket, és szükség szerint kérjenek segítséget az egyházközségük vagy gyülekezetük valamelyik családtörténeti tanácsadójától. Buzdítsd a tanulókat, hogy tervezzék meg, hogyan találják majd meg őseik nevét, viszik el ezeket a templomba és végeznek értük szertartásokat, és mi módon tanítják meg másoknak ugyanezt.

Tanulói olvasmányok

Abdiás 1:21; Malakiás 4:5–6; Tan és a szövetségek 110:13–16; 128:18; 138:27–37, 58–59.
David A. Bednar: A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 24–27.