20. lecke

A hit és a bizonyság megóvása

Bevezetés

A családok és egyének szent kötelessége, hogy szert tegyenek a Jézus Krisztusba vetett hitre, és erős bizonysággal rendelkezzenek. A Szabadító figyelmeztetett rá, hogy az utolsó napokban „még magukat a kiválasztottakat is” megtéveszthetik (Joseph Smith – Máté 1:22). Ez a lecke a bizonyság megerősítésére összpontosít, mely védelmez az ellenségnek a hit elpusztítására törekvő erőitől.

Háttérolvasmányok

Dieter F. Uchtdorf: Jöjj, tarts velünk! Liahóna, 2013. nov. 21–24.
Jeffrey R. Holland: „Hiszek Uram!” Liahóna, 2013. máj. 93–95.

Javaslatok a tanításhoz

János 14:26–27; Efézusbeliek 4:11–14; 1 Nefi 15:23–24; 2 Nefi 31:19–20; Alma 5:45–46; Hélamán 3:28–30; Tan és a szövetségek 11:13–14; 21:4–6

Az erős bizonyság védelmet nyújt az ellenséggel szemben

Mondd el, hogy Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából mesélt egyszer az Ukrajna vidékén sok évvel ezelőtt kóborló farkashordákról. Egyedül a tűztől rettegtek. Ha az emberek elhagyták a városokat, hatalmas tábortüzeket kellett rakniuk, és egész éjjel égve kellett hagyniuk ezeket a farkasok távol tartásához.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet:

„Akik útra keltek, tudták, hogy a hatalmas tábortűz megrakása és táplálása nem csupán a kényelmüket, hanem a túlélésüket biztosítja. […]

Nekünk ma az élet útjait járva nem kell farkascsordáktól védenünk magunkat, azonban lelki értelemben bizony szembesülünk Sátánnak a kísértések, gonoszság és bűnök formájában megjelenő, csavaros eszű farkasaival. Veszélyes időkben élünk, amikor ezek a kiéhezett farkasok a lelki értelemben vett vidéken kóborolva keresik azokat, akiknek gyenge a hite vagy bágyatag a meggyőződése. […] Mindannyiunkra veszélyt jelentenek a támadásaik, viszont meg tudjuk erősíteni magunkat a lángoló bizonyság védelmével, melyet a tábortűzhöz hasonlóan rendesen meg kell rakni és táplálni kell” (“Spiritual Bonfires of Testimony,” Ensign, Nov. 1992, 34).

Miért biztosítja „a túlélésünket” a mai világban az, hogy erős bizonysággal rendelkezünk? (Némi beszélgetés után írd fel a táblára a következőket: Ha megerősítjük a bizonyságunkat, akkor kevésbé leszünk sebezhetőek a hitünk elleni támadások során.)
Hogyan segíthet nektek az erős bizonyság abban, hogy megerősítsétek a családtagjaitokat és másokat a hitük elleni támadások ellen?

Tedd ki vagy írd fel a táblára a következő táblázatot. A zárójelben lévő, vastagon szedett tantételeket ne írd be; ezek neked, az oktatónak nyújtanak segítséget. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el az egyik oszlopban felsorolt verseket, és keressenek olyan tantételeket, amelyek segítenek védekezni a hitet gyengítő erők ellen. Kérd meg a tanulókat, hogy egy tant vagy tantételt világosan leszögező kijelentésben foglalják össze, hogy mit olvastak, majd osszák meg, amit megfogalmaztak.

(Ha rendíthetetlen hitet táplálunk Jézus Krisztusban, akkor előre tudunk törekedni az örök élethez vezető szoros és keskeny ösvényen.)

(Ha követjük az Úr apostolait, prófétáit és más egyházi vezetőket, akkor védve leszünk attól, hogy megtévesszenek minket.)

(A Szentlelken keresztül az Úr békességet és útmutatást küldhet, amikor támadás éri a hitünket.)

(A böjt, az ima és a szentírás-tanulmányozás megerősíti a hitet és a bizonyságot, és lehetővé teszi számunkra, hogy dacoljunk a kihívásokkal.)

Hogyan erősítettek meg titeket vagy egy ismerősötöket ezek a tantételek a hitre irányuló támadásokkal szemben?
Hogyan használhatnátok fel ezt az információt egy olyan ismerősötök megerősítésére, aki küszködik a hitével?

Emlékeztesd a tanulókat a következőkre: „A hit Isten ajándéka, melyet személyes igazlelkűségünk jutalmaként ad. Mindig kapunk belőle, ha igazlelkűek vagyunk, és minél inkább engedelmeskedünk Isten törvényeinek, annál több hitet ruház majd ránk” (Bruce R. McConkie, Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 264). Tegyél bizonyságot arról, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit, a próféták követése, a Lélek keresése, valamint a szentírások tanulmányozása védeni és erősíteni fogja a bizonyságot. Ha viszont elmulasztjuk megtenni ezeket a dolgokat, akkor meggyengülhet a hitünk és elveszhet a bizonyságunk.

Kérj meg egy tanulót, hogy ennek szemléltetésére olvassa fel a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Az egyik nagyszerű misszionárius, akinek misszióelnöke voltam Torontóban, néhány évvel később meglátogatott. Azt kérdeztem tőle: »Elder, miben segíthetek?«

»Elnök úr – felelte –, szerintem kezdem elveszíteni a bizonyságomat.«

Alig hittem a fülemnek. Megkérdeztem tőle, ez hogy lehet.

»Életemben először olvastam néhány mormonellenes irodalmat – mondta –, és vannak kérdéseim, amelyekre senki nem válaszol. Össze vagyok zavarodva, és szerintem kezdem elveszíteni a bizonyságomat.«

Megkérdeztem tőle, hogy mik a kérdései, és elmondta. A szokásos mormonellenes témák voltak, de én szerettem volna egy kis időt kapni, hogy anyagokat gyűjthessek érdemi válaszokhoz. 10 nappal későbbre megbeszéltünk egy találkozót, amikor majd minden kérdésére válaszolok. Amikor indulni készült, megállítottam.

»Elder, ma több kérdést is feltettél nekem – mondtam. – Most én kérdeznék tőled valamit.

– Mi lenne az?

– Mióta nem olvasod a Mormon könyvét? – kérdeztem.

Lesütötte a szemét. Egy darabig a padlót bámulta, aztán rám nézett. – Régóta, elnök úr – vallotta be.

– Rendben – mondtam. – Te is adtál nekem feladatot, most hadd adjak neked én is egyet. Ígérd meg nekem, hogy a következő találkozónkig mindennap legalább egy órán keresztül olvasod a Mormon könyvét.« Beleegyezett, hogy megteszi.

Tíz nappal később visszajött az irodámba, és én készen álltam. Elővettem a papírjaimat, és elkezdtem válaszolni a kérdéseire, azonban ő megállított.

»Elnök úr – mondta –, erre nem lesz szükség.« Aztán kifejtette: »Tudom, hogy a Mormon könyve igaz. Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája.«

»Nos, ez nagyszerű – feleltem –, de akkor is válaszokat fogsz kapni a kérdéseidre. Sok időt töltöttem ezzel, úgyhogy ülj le és hallgasd végig!«

Minden kérdését megválaszoltam, majd azt kérdeztem tőle: »Elder, mit tanultál ebből?«

Azt mondta: »Adjunk ugyanannyi időt az Úrnak!«

Véssük be ezt a gondolatot az elménkbe, és hordozzuk magunkkal, míg átszeljük ezt a halandóságot. Adjunk ugyanannyi időt az Úrnak!” (“When Shall These Things Be?” Ensign, Dec. 1996, 60).

Mit tanultatok abból, amit Ballard elder elmesélt?
Hogyan erősíthet meg benneteket és a családotokat Sátánnal szemben az, ha „ugyanannyi időt” adtok az Úrnak a személyes és a családi életetekben?
Hogyan segíthet nektek e tantételek gyakorlása már most felkészülni arra, hogy jobb házastárs és szülő váljon belőletek?

A lecke e részének lezárásaként kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Amikor következetesen imádkozunk reggel és este is, naponta tanulmányozzuk a szentírásainkat, hetente tartunk családi estet, és rendszeresen ellátogatunk a templomba, akkor aktívan válaszolunk az Ő hívására, hogy jöjjünk Őhozzá. Minél jobban kifejlesztjük e szokásokat, annál elszántabb lesz Sátán arra, hogy ártson nekünk, ugyanakkor annál kevésbé lesz képes erre. Ezen eszközök használata révén gyakoroljuk önrendelkezésünket, hogy elfogadjuk az Ő engesztelő áldozatának összes ajándékát.

[…] Tanúságomat teszem, hogy amint aktívan igyekszünk Őhozzá jönni, képesek leszünk keresztüljutni minden kísértésen, minden szívfájdalmon, minden előttünk álló kihíváson” (A hit gyakorlása legyen elsődleges fontosságú. Liahóna, 2014. nov. 94–95.).

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy elmesélne-e valaki egy olyan, nem túl személyes élményt, melyben legyőzte a hitét érő kihívásokat.

Lukács 22:31–32; 3 Nefi 18:32; Tan és a szövetségek 108:7–8

Mások hitének megerősítése

Kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha ismernek valakit, aki küszködik a bizonysága megőrzésével.

Kérd meg őket, hogy a Lukács 22:31–32, a 3 Nefi 18:32 és a Tan és a szövetségek 108:7–8 tanulmányozásával és összehasonlításával nézzék meg, mi a kötelességünk az egyház hithű tagjaiként, különösen a családtagjainkkal szemben. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudtak meg. A tanulók értsék meg a következő tantételt: Ha már megtértünk Jézus Krisztus evangéliumához, akkor kötelességünk megerősíteni mások hitét.

Oszd meg a következő idézetet Thomas S. Monson elnöktől:

„Úgy tapasztaltam, hogy többnyire két alapvető ok vezethet vissza valakit a tevékenység ösvényére, illetve változtathatja meg valakinek a hozzáállását, szokásait és tetteit. Első: azért tér valaki vissza, mert egy másik ember megmutatta neki örökkévaló lehetőségeit, és segített neki meghozni azt az elhatározást, hogy el fogja érni azokat. A kevésbé tevékenyek nem elégszenek meg többé a középszerűséggel, ha látják, hogy a kiválóság karnyújtásnyira van tőlük.

Második: azért tér valaki vissza, mert szerettei [vagyis] »a szentek polgártársai« [Efézusbeliek 2:19] követték a Szabadító intését, és úgy szerették felebarátaikat, mint saját magukat, és segítettek neki beteljesíteni az álmait, és megvalósítani a törekvéseit.

E folyamat katalizátora a szeretet tantétele volt, és mindig is az lesz” (A megmentés felelőssége. Liahóna, 2013. okt. 5.).

Szerintetek miért olyan fontos katalizátor a szeretet mások hitének megerősítésében?
Mit tettetek ti vagy valaki, akit ismertek, olyan valaki hitének a megerősítéséért, aki lelkileg küszködött?
Milyen lépéseket tehettek azért, hogy hatékonyabban meg tudjátok erősíteni mások hitét?

Befejezésként tegyél bizonyságot arról, hogy a tanulók segíthetnek barátaik és családjuk hitének visszaállításában és megerősítésében azzal, hogy kimutatják a szeretetüket és követik az ebben a leckében megbeszélt tantételeket.

Tanulói olvasmányok

Lukács 22:31–32; János 14:26–27; Efézusbeliek 4:11–14; 1 Nefi 15:23–24; 2 Nefi 31:19–20; Alma 5:45–46; Hélamán 3:28–30; 3 Nefi 18:32; Tan és a szövetségek 11:13–14; 21:4–6; 108:7–8.
Jeffrey R. Holland: „Hiszek Uram!” Liahóna, 2013. máj. 93–95.