23. lecke: Fizikai szükségletekről való gondoskodás
23. lecke
Fizikai szükségletekről való gondoskodás
Bevezetés
Isten az egyénekre bízza annak felelősségét, hogy gondoskodjanak a saját fizikai szükségleteikről, valamint családjuk alapvető szükségleteiről. A szülők szent kötelessége, hogy gondoskodjanak gyermekeik fizikai szükségleteiről (lásd A család: Kiáltvány a világhoz.Liahóna, 2010. nov. 129.). Ebből a leckéből a tanulók megtudják, hogyan járulhat hozzá az önellátás tantétele a fizikai és lelki stabilitásukhoz most és a jövőben.
Háttérolvasmányok
M. Russell Ballard, “Becoming Self-Reliant—Spiritually and Physically,” Ensign, Mar. 2009, 50–55.
Írd fel a táblára a következő kérdést: „Hogyan készült fel Jézus Krisztus a halandó szolgálatára?” Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Márk 6:1–3-at és a Lukács 2:51–52-t, és nézzék meg, hogyan készült fel a Szabadító élete korai szakaszában a későbbi szolgálatára. Miközben a tanulók válaszolnak, sorold fel a táblán a következőket:
gyarapodott az Isten előtt való kedvességben (lelkileg)
gyarapodott az emberek előtt való kedvességben (társas kapcsolatok terén)
A Szabadító példájának követése az öt megnevezett területen hogyan segíthet nektek felkészülni a saját szükségleteitek és a jövendőbeli családotok szükségleteinek kielégítésére?
Olvasd fel a következő idézetet Spencer W. Kimball elnöktől (1895–1985), a tanulók pedig nézzék meg, mit mondott Kimball elnök, mi minden utolsó napi szent felelőssége:
„Az Úr megparancsolta az egyháznak és annak tagjainak, hogy legyenek önellátóak és függetlenek. (Lásd T&Sz 78:13–14.)
Minden egyén társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai vagy gazdasági jóléte elsősorban önmaga felelőssége, aztán a családjáé, majd harmadsorban az egyházé, amennyiben az illető hithű egyháztag.
Nincs olyan fizikailag vagy érzelmileg kiforrott utolsó napi szent, aki szándékosan valaki másra helyezné saját vagy családja jólétének terhét. Így amíg képes rá, az Úr sugalmazása és saját munkája által biztosítani fogja családja számára az élet fizikai és lelki szükségleteit” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 126.).
Mit mondott Kimball elnök, mi mindannyiunk felelőssége?
Miért fontos önellátóvá és függetlenné válni? (A tanulók fogalmazzák meg a következőket: Ha önellátóvá válunk, akkor gondoskodni tudunk saját magunk és családunk lelki és fizikai szükségleteiről.)
Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, nekik mit jelent az önellátás, majd tedd ki a következő idézetet Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Az önellátás azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk saját magunk és azok lelki és fizikai jólétéért, akiket Mennyei Atyánk a gondjainkra bízott. Csak akkor tudunk igazán a Szabadító nyomába lépni mások szolgálatában és megáldásában, ha önellátóak vagyunk.
Fontos megértenünk, hogy az önellátás egy cél eléréséhez szükséges eszköz. A végső célunk az, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadító, és ezt a célt elősegíti a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatunk. Önellátásunk szintjétől függően tudunk jobban vagy kevésbé szolgálni” (“A Gospel Vision of Welfare: Faith in Action,” Basic Principles of Welfare and Self-Reliance [booklet, 2009], 1–2).
Mi az önellátás végső célja?
Miért tudunk kevésbé szolgálni másokat akkor, ha nem vagyunk önellátóak?
Hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni az önellátást, tedd ki a következő idézetet Julie B. Beck nőtestvértől, a Segítőegylet korábbi általános elnökétől:
„Hogyan válunk önellátóvá? Azáltal, hogy elegendő tudásra, képzettségre és műveltségre teszünk szert; hogy bölcsen kezeljük a pénzt és az egyéb forrásainkat; hogy lelkileg erősek vagyunk, és felkészülünk a vészhelyzetekre és más eshetőségekre; valamint azáltal, hogy fenntartjuk fizikai egészségünket, illetve társas kapcsolatainkban tapasztalt és érzelmi jólétünket” (“The Welfare Responsibilities of the Relief Society President,” Basic Principles of Welfare and Self-Reliance,4).
Írd fel a tábla tetejére a következő szavakat: tanulás, pénzügyek, lelki erő, házi termelés és raktározás, egészség, valamint munka. Tájékoztasd a tanulókat, hogy az önellátás a kiegyensúlyozott életnek legalább ezt a hat területét magában foglalja (lásd Az Úr módján történő gondoskodás: Vezetők útmutatója a jóléti munkához – Összefoglalás [füzet, 2009]. 1–2.). Az osztállyal együtt szakítsatok időt annak megbeszélésére, hogy mit tehetnek a fiatal felnőttek, amivel önellátóbbak lesznek ezeken a területeken, és jobban tudnak majd gondoskodni jövőbeli családjuk fizikai és lelki szükségleteiről, valamint szolgálni az egyházban. A tanulók válaszait írd fel a táblára. A felvetések között ott lehetnek a következők:
Tanulás: Szerezzünk felsőfokú diplomát vagy valamilyen szakképesítést, fejlesszük a tanulási szokásainkat, sajátítsunk el további, munkához kapcsolódó készségeket, tanuljunk meg elvégezni alapvető otthoni karbantartási és autószerelési munkálatokat.
Pénzügyek: Fizessünk becsületes tizedet és böjti felajánlást, tanuljunk meg költségvetést készíteni és betartani, tanuljunk önuralmat, kerüljük a szükségtelen adósságot, fizessük ki az adósságokat, minden fizetéskor tegyünk félre valamennyi pénzt.
Lelki erő: Imádkozzunk, tanulmányozzuk a szentírásokat, böjtöljünk konkrét céllal, menjünk el rendszeresen a templomba.
Házi termelés és raktározás: Tanuljuk meg az ételek tartósítását és raktározását, legyen kertünk (még ha csak pár növénnyel is).
Egészség: Tartsuk be a Bölcsesség szavát, végezzünk rendszeres testmozgást, táplálkozzunk egészségesen, aludjunk eleget, legyen egészségbiztosításunk.
Munka: Tegyünk szert új, munkával kapcsolatos készségekre, erősítsük a munkamorálunkat, szerezzünk további bizonyítványokat.
Ti mit tettetek vagy tesztek azért, hogy e területek valamelyikén önellátóbbak legyetek? Miért éreztétek magatokat ezen erőfeszítés által önellátóbbnak és értékesebbnek? Hogyan fokozta ez azt a képességeteket, hogy gondoskodni tudjatok magatokról és még inkább szolgáljatok az egyházban?
Kérd meg a tanulókat, hogy tűzzék ki célul az előrelépést e területek valamelyikén.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy most talán még nem, de később feladatuk lesz gondoskodni magukról és valószínűleg a családjukról is. Meg kell tanulniuk tehát bölcsen beosztani a rendelkezésükre álló forrásokat.
Mindegyik tanulónak add ki feladatul, hogy olvassa el az egyiket a következő szentírásrészek közül, és keressen benne a pénzügyek körültekintő kezeléséhez kapcsolódó tantételeket.
Malakiás 3:8–12 (engedelmeskedjünk a tized és a felajánlások törvényének)
Máté 6:19–21 (ne helyezzük világi javakra a szívünket)
1 Timótheus 6:7–10 (legyünk megelégedve azzal, amink van – „minden rossznak gyökere a pénz szerelme”)
2 Nefi 9:51 (ne költsünk pénzt vagy fordítsunk munkát arra, ami értéktelen)
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az osztállyal, mit találtak. Győződj meg róla, hogy a tanulók értik a következő tantételt: Az egyének és a családok bölcs pénzügyi alapelveket alkalmazva növelhetik saját pénzügyi stabilitásukat és felkészülhetnek mások megsegítésére. (Rámutathatsz, hogy a szentírásokban az Úr gyakran összeköti egymással a gazdagság elérését a szegények és a szűkölködők megsegítésének kötelezettségével. Lásd például Jákób 2:18–19 és T&Sz 104:18.)
Milyen áldásokat tapasztaltatok már meg az életetekben abból adódóan, hogy bölcs pénzügyi alapelveket alkalmaztatok?
Olvasd fel a Tan és a szövetségek 104:78-at, majd tedd ki a következő kijelentést Joseph B. Wirthlin eldertől (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Ne feledjétek: az adósság a rabság egyik formája; egyfajta pénzügyi termesz! A hitelre való vásárlás csupán illúzió, hogy gazdagok vagyunk. Azt hisszük, birtoklunk dolgokat, a valóság viszont az, hogy a dolgok birtokolnak minket!
Vannak olyan adósságok, melyeket szükséges lehet magunkra vállalni: például egy szerény otthon vásárlása, az oktatásra kiadott pénz, esetleg az első autó megvásárlása esetén, amire szükségünk van. De soha ne keveredjünk anyagi rabságba a fogyasztói társadalom okozta adósság miatt anélkül, hogy ne mérlegelnénk alaposan a költségeket” (Földi adósságok, mennyei adósságok.Liahóna, 2004. máj. 40–41).
Miért a rabság egyik formája az adósság? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik megérteni a következő tantételt: A szükségtelen adósság elkerülése segít az egyéneknek és a családoknak elkerülni a pénzügyi rabságot.) Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt tanította: „Nem [létezhet önellátás], amikor a háztartás fölött súlyos adósság függ. Senki sem független, s nem szabadul a kötöttségből, amikor el van kötelezve másoknak” (A fiúkhoz és a férfiakhoz. Liahóna, 1999. jan. 65–66.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő tanácsot Thomas S. Monson elnöktől:
„Kerüljétek és vessétek el azt a filozófiát, hogy a tegnap luxusai a ma szükségleteivé váltak. Ezek nem szükségletek, hacsak mi nem tesszük azzá őket. Ma sok fiatal házaspár több autóval és egy olyan otthonnal szeretné kezdeni az életét, mint amiért anya és apa egy egész életen át dolgozott. Következésképpen olyan hosszú távú adósságot vállalnak fel, melyet két fizetésből tudnak visszafizetni. Lehet, hogy túl későn jönnek rá, hogy lesz néhány változás, a nők gyermekeket szülnek, néhány családot betegség támad meg, valaki elveszíti a munkahelyét, természeti katasztrófa vagy más esemény történik, és a jelzálogot, melyet két fizetésre alapoztak, többé már nem tudják fizetni. Elengedhetetlen, hogy saját kereteinken belül éljünk” (Állandó igazságok a változó időkre.Liahóna, 2005. máj. 20.).
Milyen lehetséges következménnyel jár az egyének és a családok számára az, ha nem tudnak különbséget tenni az igények és a szükségletek között?
Milyen módjai vannak az igények és a szükségletek közötti különbségtételnek?
Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át a következő kérdéseket, és a válaszaikat írják le a naplójukba:
Életed mely területein lehetnél önellátóbb?
Hogyan kezelhetnéd jobban a rendelkezésedre álló forrásokat?