12. lecke

Templomi szertartások és szövetségek

Bevezetés

Az utolsó napi próféták kijelentették, hogy „a szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek” (A család: kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.). Ebből a leckéből a tanulók megtudják, hogy a templomi szertartások elnyerése által szent áldásokat élvezhetnek az örökkévalóságban, és örök életet nyerhetnek.

Háttérolvasmányok

Boyd K. Packer: A szent templom. Liahóna, 2010. okt. 29–35.
D. Todd Christofferson: A szövetségek ereje. Liahóna, 2009. máj. 19–23.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 97:10–17; 109:12–21; 124:37–40, 55

A templomok célja

Mutass az osztálynak egy képet a kedvenc templomodról, és mondd el nekik, hogy miért ez a kedvenced.

Miért vannak templomaink?

Hogy segíts a tanulóknak megválaszolni ezt a kérdést, írd fel a táblára az alábbi szentírásrészeket. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el valamelyik szentírásrészt, és nézzék meg, miért ad nekünk Mennyei Atyánk templomokat:

Tan és a szövetségek 97:10–17

Tan és a szövetségek 124:37–40, 55

E versek szerint miért ad nekünk Mennyei Atyánk templomokat? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik megérteni a következő tantételt: Mennyei Atyánk azért ad templomokat a gyermekeinek, hogy megkaphassák az ahhoz szükséges szertartásokat és tudást, hogy felkészüljenek arra, hogy az Ő jelenlétében lakjanak.)
E versek mely kifejezései tanítják nekünk azt, hogy a templomok segíthetnek felkészíteni minket arra, hogy Isten jelenlétében lakjunk?

Mondd el a tanulóknak, hogy a Tan és a szövetségek 109-ben a Kirtland templom felszentelő imája található. Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és a szövetségek 109:12–21-et, és sorolják fel, hogy mi módon készítenek fel minket a templomok arra, hogy Isten jelenlétében lakjunk.

E versek szerint mi módon készítenek fel minket a templomok arra, hogy Istennel lakjunk? (A tanulók felvethetik a következőket: a templomokban érezzük az Úr hatalmát, bölcsességet tanulunk és elnyerjük a Szentlélek teljességét; a templomban arra buzdítanak minket, hogy hamar tartsunk bűnbánatot; és megkövetelik tőlünk, hogy tiszták legyünk, amikor a templomba lépünk. Ha az idő engedi, akkor felhívhatod a tanulók figyelmét a 2 Mózes 19:10–14-re, mely leírja, hogyan igyekezett Mózes felkészíteni az ősi Izráelt fizikailag és lelkileg is arra, hogy az Úr színe elé lépjenek.)

Tedd ki a következő idézeteket Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, valamint Brigham Young elnöktől (1801–1877):

„A templom elsődleges célja az, hogy biztosítsa a celesztiális királyságban való felmagasztosulásunkhoz szükséges szertartásokat. A templomi szertartások elvezetnek bennünket a Szabadítónkhoz, és felkínálják azokat az áldásokat, melyekben Jézus Krisztus engesztelése révén lehet részünk” (Robert D. Hales: A templom áldásai. Liahóna, 2009. okt. 14.).

„[A templomi] felruházásotok mindazoknak a szertartásoknak az elnyerését jelenti az Úr házában, melyekre szükségetek van ahhoz, hogy ebből az életből eltávozva az őrt álló angyalok mellett elhaladva visszamehessetek az Atya jelenlétébe” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 302.).

Hogyan segítenek nektek ezek a megállapítások értékelni a templomi szertartások elnyerésének fontosságát?

Tan és a szövetségek 84:19–21

A templomban elnyert papsági szertartások segítenek nekünk hasonlóbbá válni Istenhez

Tedd ki a következő idézetet, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Az egyházban a szertartás egy szent, hivatalos cselek[edet], melyet a papság hatalmával végeznek. Egyes szertartások elengedhetetlenek a felmagasztosulásunkhoz. Ezeket a szertartásokat szabadító szertartásoknak hívjuk. Ilyen többek között a keresztelés, a konfirmáció, a melkisédeki papságba való elrendelés (férfiak számára), a templomi felruházás és a házassági pecsételés” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár. [2004]. 186–187.).

Miben különböznek a „szabadító szertartások” más evangéliumi szertartásoktól? (Más szertartásokra, például a csecsemők megáldására és a betegek szolgálatára nincs szükség a felmagasztosuláshoz.)

Mielőtt továbblépnétek, mutass rá, hogy vannak olyan szabadító szertartások, például a keresztelkedés és a melkisédeki papságba történő elrendelés, melyekre a templomi szertartások elnyerése előtt kerül sor, azonban a leckének ez a része a templomban végzett szabadító szertartásokra összpontosít. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 84:19–21-et, az osztály pedig figyelje meg, mit nyerhetünk el, amikor részt veszünk a melkisédeki papság által végzett szertartásokban.

Szerintetek mit jelent az „isteniség hatalma” kifejezés? (Elmagyarázhatod, hogy az „isteniség hatalma” az a hatalom, mely által valaki Istenhez hasonlóvá válhat.)
Hogyan fogalmaznátok meg a Tan és a szövetségek 84:20–21-ben tanított tantételt? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következőket: A templomi szertartások és szövetségek által hasonlóbbakká válhatunk Istenhez.)

Adj minden tanulónak egy példányt a következő idézetből Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg a tanulókat, hogy jelöljék meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket, melyek megtanítják, hogyan segít nekünk a templomi szertartásokban való részvétel hasonlóbbá válni Istenhez.

„A [fiatal férfiak vagy nők] számára rendelkezésre álló legnagyszerűbb papsági áldások a templomban vannak, ahol bepillantást nyernek a mennybe. […] Hirtelen elérhetőnek látszanak az örökkévalóságnak a templomon kívül még oly távolinak tűnő örömei.

A templomban elmagyarázzák a szabadítás tervét, és szent szövetségek köttetnek. Ezek a szövetségek a szent templomi alsóruha viselésével együtt megerősítik és megvédik a felruházott személyt az ellenség erőivel szemben. […]

A legfőbb templomi szertartásban – az örökkévaló házasságkötésben – a menyasszony és a vőlegény azt az ígéretet kapja, hogy ha hithűek maradnak, akkor az egész örökkévalóságon át családi egységet élvezhetnek egymással, a gyermekeikkel és az Úrral. Ezt örök életnek nevezzük” (“Blessings of the Priesthood,” Ensign, Nov. 1995, 34).

Beszéljétek meg, mit jelöltek meg a tanulók.

Hogyan áldott meg benneteket a templomi szertartásokban való részvétel ahhoz hasonlatosan, amiről Hales elder beszélt?

Adj a tanulóknak néhány percet annak leírására, hogy mit tehetnek azért, hogy jelentőségteljesebbé tegyék a templomi hódolatot, és az még inkább arra összpontosítson, hogy segítsen nekik olyanná válni, mint Isten.

2 Mózes 19:3–6; Tan és a szövetségek 109:22–26

A templomi szövetségek betartása

Mondd el a tanulóknak, hogy a templomi hódolatnak van még egy fontos célja, mely szorosan kapcsolódik a templomi szertartások elnyeréséhez. Kérd meg őket, hogy miközben megosztod a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, nézzék meg, mi ez a cél.

„Tanúságomat teszem arról, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában megtalálható az azon szertartások elvégzéséhez szükséges papsági felhatalmazás, melyek által kötelező érvényű szövetségekre léphetünk Mennyei Atyánkkal az Ő szent Fia nevében. Tanúságomat teszem arról, hogy Isten be fogja tartani a nektek tett ígéreteit, amennyiben ti tiszteletben tartjátok a Vele kötött szövetségeiteket” (A szövetségek ereje. Liahóna, 2009. máj. 22.).

Mit veszünk magunkra, amikor részesülünk az evangélium szabadító szertartásaiban?

Tedd ki a következő idézeteket David A. Bednar eldertől és Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg, milyen fontos jellemvonásai vannak az Úrral kötött szövetségeinknek:

„A szövetség egy megállapodás Isten és az Ő földi gyermekei között, és fontos megérteni, hogy Isten határozza meg minden evangéliumi szövetség feltételeit. Nem ti és én vagyunk azok, akik eldöntik egy szövetség természetét vagy részeit. Inkább úgy fogadjuk el egy szövetség feltételeit és követelményeit, ahogyan azt Mennyei Atyánk létrehozta” (David A. Bednar: Hogy Lelke mindig velünk legyen. Liahóna, 2006. máj. 28.).

„A szövetség egymáshoz kötő lelki szerződés, ünnepélyes ígéret Isten, az Atya felé, hogy egy bizonyos módon fogunk élni, gondolkodni és cselekedni – úgy, ahogyan az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus tette. Cserébe az Atya, a Fiú és a Szentlélek az örök élet pompás teljességét ígérik nekünk” (Jeffrey R. Holland: Szövetségeink betartása: Üzenet a misszióba készülőknek. Liahóna, 2012. jan. 49.).

Mi ragadja meg a figyelmeteket ezekben a szövetségekről szóló megállapításokban?
Miért fontos, hogy Isten határozza meg minden evangéliumi szövetség feltételeit? (Mivel Ő az, aki örök életet kínál nekünk, Őneki áll jogában lefektetni annak feltételeit, hogy mi módon nyerjük el azt. Az önrendelkezésünk az egyetlen dolog, amit adhatunk neki, amikor úgy döntünk, hogy engedelmeskedünk. E beszélgetés részeként hangsúlyozd ki a következőket: Az Úrral kötött szövetségeinket betartva áldottak vagyunk a halandóságban és örök életet nyerhetünk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy rendeződjenek párokba. A párok egyik tagja tanulmányozza a 2 Mózes 19:3–6-ot, a másik tagja pedig a Tan és a szövetségek 109:22–26-ot. Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek azok rendelkezésére álló áldásokat, akik betartják a szövetségeiket, különös tekintettel a templomi szövetségekre. Elegendő idő eltelte után kérd meg a párokat, hogy beszéljék meg, mit találtak. (2 Mózes verseivel kapcsolatban meggyőződhetsz arról, hogy a tanulók értik: a szent templomokban kezdünk el királyokká és királynőkké válni, akikből egy napon szent nép válhat, akik Isten jelenlétében lakhatnak; lásd még Jelenések 1:6; 5:10; 19:16; T&Sz 76:55–56.)

Milyen szempontból jelentettek áldást vagy védelmet számotokra az Úrral kötött szövetségeitek?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Joseph Fielding Smith elnöktől (1876–1972):

„Ha bemegyünk a templomba, kezünket felemelve szövetségben fogadjuk, hogy az Urat fogjuk szolgálni, be fogjuk tartani a parancsolatait, és magunkat szeplőtelennek tartjuk a világtól. Ha tudatában vagyunk annak, hogy mit is teszünk ezzel, akkor a felruházás védelmet fog jelenteni nekünk egész életünkben – olyan védelmet, mellyel egy olyan ember, aki nem megy el a templomba, nem rendelkezik.

Hallottam édesapámtól [Joseph F. Smith elnöktől], hogy a megpróbáltatás óráján, a kísértés óráján fel szokta idézni az ígéreteket és szövetségeket, melyeket az Úr házában kötött, és azok védelmet jelentettek számára. […] Részben ezt a védelmet szolgálják ezek a ceremóniák. Ha tiszteletben tartjuk őket, akkor megmentenek minket most, és felmagasztalnak az eljövendő életben” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Fielding Smith [2013]. 249–250.).

Milyen gondolataitok vagy érzéseitek voltak a lecke során, melyeket megosztanátok az osztállyal?

Tedd ki a következő idézetet Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel.

„Az élet mindannyiunk számára olyan, akár egy hazafelé, Isten jelenlétébe, az Ő celesztiális királyságába vezető út.

A szövetségek és szertartások biztosítanak majd számunkra belépést az Ő jelenlétébe. Életünk legfőbb törekvése ezek elnyerése; a halandóság legnagyobb kihívása pedig az, hogy azután be is tartsuk őket” (“Covenants,” Ensign, May 1987, 24).

Tegyél bizonyságot arról, hogy a templomi szertartások elnyerése valóban „életünk legfőbb törekvése”. A templomi szertartások segítenek nekünk elnyerni mindazt, amire szükség lesz a Mennyei Atyánk jelenlétébe való belépéshez.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mennyire áll fontos helyen az életükben az, hogy a templomban hódoljanak és ott szertartásokban részesüljenek. Kérd meg őket, hogy írják le, mit tehetnének azért, hogy még inkább a templomban kötött vagy kötendő szövetségekre összpontosítsanak.

Tanulói olvasmányok

2 Mózes 19:3–6; Tan és a szövetségek 84:19–21; 97:10–17; 109:12–26; 124:37–40, 55.
Boyd K. Packer: A szent templom Liahóna, 2010. okt. 29–35.