A szövetségek ereje
A megpróbáltatás idején elszántan ragaszkodjatok szövetségeitekhez, és tanúsítsatok szigorú engedelmességet.
Hadd adjam át szívélyes és őszinte üdvözletemet Neil L. Andersen eldernek a Tizenkét Apostol Kvórumából. Érdemes és szívesen látott új apostol ő.
2007. augusztus 15-én pusztító földrengés sújtotta Perut, melyben a partmenti Pisco és Chincha városa szinte teljesen romba dőlt. Mint oly sok más egyházi vezető és egyháztag, Wenceslao Conde, az egyház Chinchában lévő Balconcito Egyházközségének elnöke is azonnal segítségére sietett azoknak, akiknek az otthona megrongálódott.
Négy nappal a földrengést követően Marcus B. Nash elder a Hetvenek közül már Chinchában volt, hogy hozzájáruljon az egyház segítségnyújtásának koordinálásához. Találkozott Conde elnökkel is. Miközben a régiót sújtó pusztulásról beszélgettek, és megvitatták, mit lehetne tenni az áldozatok megsegítéséért, Conde elnök felesége, Pamela is csatlakozott hozzájuk, egyik kisgyermekét tartva a karjában. Nash elder megkérdezte tőle, hogy vannak a gyermekei. Conde nőtestvér mosolyogva azt felelte, hogy Isten jóságának köszönhetően mindannyian jól és biztonságban vannak. Amikor a hetvenes az otthonukról kérdezte, egyszerűen annyit mondott: „Odaveszett.”
„És mi lett a javaitokkal?” – kérdezte Nash elder.
„Mindent maguk alá temettek a törmelékek” – válaszolta Conde nőtestvér.
„Ennek ellenére – jegyezte meg Nash elder – mégis mosoly ül az arcodon, miközben beszélgetünk.”
„Igen – bólintott az asszony. – Imádkoztam, és béke honol a lelkemben. Megvan mindenünk, amire szükségünk van. Itt vagyunk egymásnak, itt vannak a gyermekeink, érvényes a templomi pecsételésünk, itt van ez a csodás egyház, és itt van nekünk az Úr. Az Ő segítségével újra tudjuk majd kezdeni.”
A hit és a lelki erő e gyengéd megnyilvánulása a szentek életének sokféle körülménye között újra és újra megmutatkozik szerte a világon. Egyszerű kifejeződése ez annak a mélységes erőnek, melyre oly nagy szükségünk van napjainkban, és amely egyre elengedhetetlenebbé válik az előttünk álló időszakhoz. Erős keresztényekre van szükségünk, akik rendületlenül kitartanak a nehézségekben, akik reményt táplálnak a tragédiák árnyékában is, akik felemelnek másokat példájuk és könyörületességük által, és akik állhatatosan ellenállnak a kísértéseknek. Erős keresztényekre van szükségünk, akik nagy dolgokat idéznek elő hitük által, és akik megvédelmezik Jézus Krisztus igazságát az erkölcsi relativizmus és harcias ateizmus közepette is.
Mi a forrása az efféle erkölcsi és lelki erőnek, és hogyan tudunk szert tenni rá? A forrás nem más, mint Isten, és a Vele kötött szövetségeink révén juthatunk ehhez az erőhöz. A szövetség megállapodás Isten és ember között, melyben Isten szabja meg a feltételeket (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Szövetség. 197.). Ezekben az isteni megállapodásokban Isten kötelezi magát, hogy megtart, megszentel és felmagasztosít bennünket cserébe azért, hogy mi elkötelezzük magunkat az Ő szolgálata és parancsolatai betartása mellett.
A papsági szertartások útján lépünk szövetségekre – olyan szent rítusok útján, melyeket Isten rendelt el számunkra elkötelezettségünk kifejezésére. A legalapvetőbb szövetségünk például, amelyben első alkalommal fogadjuk meg, hogy hajlandók leszünk Krisztus nevét magunkra venni, a keresztelés szertartása által lép érvénybe. Ez egyénileg, név szerint történik. E szertartás által leszünk tagjai az Úr szövetséges népének és örökösei Isten celesztiális királyságának.
További szent szertartásokra kerül sor a templomokban, melyek kimondottan e célból épülnek. Amennyiben hűek vagyunk az ott megkötött szövetségekhez, nem csupán a celesztiális királyságnak válunk örököseivé, hanem a felmagasztosulásnak is, vagyis a mennyei királyság legmagasabb dicsőségének, és elnyerünk minden isteni lehetőséget, melyet csak megadhat nekünk az Atya (lásd T&Sz 132:20).
A szentírások említést tesznek az új és örök szövetségről. Az új és örök szövetség Jézus Krisztus evangéliumát jelenti. Más szavakkal az Isten és ember közötti örök szövetség lényegét az evangélium tanai és parancsolatai adják, amely újra és újra visszaállíttatik minden egyes adományozási korszakban. Ha egyetlen mondatban kellene meghatározni az új és örök szövetséget, az így hangzana: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
Jézus elmagyarázta, mit jelent hinni Őbenne: „Most ez a parancsolat [vagy más szavakkal, ez a szövetség]: Tartsatok bűnbánatot, mind ti földnek szélei, és jöjjetek hozzám és keresztelkedjetek meg az én nevemben, hogy a Szentlélek befogadása megszentelhessen benneteket, hogy szeplőtelenül állhassatok előttem az utolsó napon” (3 Nefi 27:20).
Vajon mi rejlik az Istennel való szövetségkötésben és a szövetségek megtartásában, ami erőt ad ahhoz, hogy mosolyogjunk a nehézségek közepette, hogy diadallá formáljuk a gyötrelmeket, és hogy „buzgón munkálkod[junk] a jó ügyben… és [véghezvigyünk] sok igazlelkűséget” (T&Sz 58:27)?
Megerősödve az ajándékok és áldások által
Elsőnek az, hogy engedelmességet tanúsítva Jézus Krisztus evangéliumának alapelvei és parancsolatai iránt, élvezhetjük az áldások folyamatos kiáradását, ahogy azt Isten megígérte nekünk, mikor szövetséget kötött velünk. Ezek az áldások biztosítják az ahhoz szükséges forrásokat, hogy mi magunk cselekedjünk, ne pedig velünk cselekedjenek az életünk során.1 Például a parancsolatok, melyeket az Úr a Bölcsesség szavában adott nekünk azzal kapcsolatban, hogy miként gondoskodjunk a fizikai testünkről, elsősorban „bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire” vezetnek minket, „méghozzá rejtett kincsekre” (T&Sz 89:19). Emellett jobb egészséget és pusztító függőségektől mentes életmódot eredményeznek. Az engedelmesség révén jobban tudjuk uralni az életünket, és több lehetőségünk nyílik cselekedni, dolgozni és alkotni. Természetesen az életkor, egy baleset vagy betegség legyengíthetnek bennünket, de ennek ellenére, ha engedelmeskedünk e törvénynek, akkor jobban tudjuk majd kezelni ezeket a kihívásokat.
A szövetség ösvényén járva újra és újra segítségre és lelki ajándékokra lelhetünk. „A jószívűség soha el nem múlik” (Moróni 7:46; 1 Korinthusbeliek 13:8). A szeretet szeretetet szül, a könyörület könyörületet támaszt, az erényből erény fakad, az elkötelezettség hűséget nemz, a szolgálat pedig örömet fakaszt. Szövetséges néphez tartozunk, a szentek közösségéhez, akik biztatják, támogatják és szolgálják egymást. Ahogy Nefi mondta: „És ha úgy lészen, hogy az emberek gyermekei betartják Isten parancsolatait, ő táplálja őket, és megerősíti őket” (1 Nefi 17:3).2
Megerősödve a fokozott hit által
Mindezzel nem azt mondom, hogy azok élete, akik szövetséget kötöttek, mentes lenne a kihívásoktól, vagy hogy az engedelmes léleknek meg kellene lepődnie, amikor csalódások vagy akár katasztrófák zavarják meg békéjét. Ha úgy érzitek, hogy a személyes igazlelkűségnek eleve ki kell zárnia minden veszteséget és szenvedést, lehet, hogy el kellene csevegnetek Jóbbal.
Ez el is vezet minket annak második módjához, ahogy szövetségeink erőt nyújthatnak nekünk: megadják a kitartáshoz és mindazon dolgok megtételéhez szükséges hitet, melyek fontosak az Úr szemében. Hajlandóságunk, hogy magunkra vegyük Krisztus nevét és betartsuk a parancsolatait, bizonyos fokú hitet kíván, ám amikor tiszteletben tartjuk szövetségeinket, e hit egyre nagyobb mértéket ölt. Először is azért, mert az engedelmesség megígért gyümölcsei láthatóvá válnak, ez pedig megerősíti hitünket. Másodszor, mert a Szentlélek tudtunkra adja, hogy Isten elégedett velünk, és megpihen rajtunk az az érzés, hogy biztosak lehetünk az Ő további áldásaiban és segítségében. Harmadszor pedig azért, mert jöhet bármi, reménnyel és higgadtan tudunk szembenézni az élettel, mivel tudjuk, hogy végül sikerrel fogunk járni, hiszen elnyertük Isten személyes, névre szóló ígéretét, és tudjuk, hogy Ő nem hazudhat (lásd Énós 1:6; Ether 3:12).
Az ennek az adományozási korszaknak a kezdetén élő egyházi vezetők megerősítették, hogy a szövetséges ösvényt követve rátalálunk a megpróbáltatások idején szükséges bizonyosságra:
„Az a [tudás, hogy életük összhangban áll Isten akaratával] tette lehetővé az ősi szenteknek, hogy kitartsanak minden szenvedésükben és üldöztetésükben, és elviseljék… – méghozzá örömmel – nemcsak javaik tönkretételét és vagyonuk elvesztését, hanem a legszörnyűségesebb halálnemek elszenvedését is, mert tudták (nem csupán hitték), hogy amikor ez a földi hajlékuk szertefoszlik, vár rájuk egy Istentől való építmény, egy ház, melyet nem emberi kéz emelt, és amely örökkévaló a mennyekben (2 Korinthusbeliek 5:1)” (Lectures on Faith [1985], 67).
Vezetőink rámutattak arra is, hogy amikor meghozunk bármiféle áldozatot, amelyet Isten esetleg kér tőlünk, akkor elnyerjük a Szentlélek tanúságát, hogy utunk helyes és Istennek tetsző (lásd Lectures on Faith, 69–71). E tudással hitünk határtalanná válik, rendelkezvén azzal a bizonyossággal, hogy Isten idővel minden szenvedést a javunkra fog fordítani. Néhányatoknak már támaszt nyújtott ez a hit, mikor elviseltétek a gúnyolódók ujjal mutogatását a „nagy és tágas épületből” és a kiáltozást: „Szégyen rátok!” (lásd 1 Nefi 8:26–27), és sokan álltatok már szilárdan Péterrel és az ősi apostolokkal azon „[örvendezve], hogy méltókká tétette[tek] arra, hogy [Krisztus] nevéért gyalázattal illettesse[tek]” (Cselekedetek 5:41).
Az Úr ezt mondta az egyházról:
„Bizony mondom nektek, közöttük mindazokat, akik… készen állnak áldozat által ügyelni a szövetségeikre – igen, minden olyan áldozat által, amire én, az Úr, parancsot adok – őket elfogadom.
Mert én, az Úr, előidézem, hogy úgy teremjenek, mint a jó földbe, tiszta patak mellé ültetett nagyon termékeny fa, amely sok becses gyümölcsöt hoz” (T&Sz 97:8–9).
Pál apostol megértette, hogy az, aki szövetségre lépett Istennel, egyaránt kap hitet a megpróbáltatások elviseléséhez, és nyer még nagyobb hitet az átélt megpróbáltatásokból. Testében lévő „tövise” (2 Korinthusbeliek 12:7) kapcsán megjegyezte:
„Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2 Korinthusbeliek 12:8–10).3
Megerősödve „az isteniség hatalma” által
Elsőként tehát áttekintettük az erőt adó áldásokat, és másodszor a hit adományát, melyet Isten biztosít azoknak, akik betartják a Vele kötött szövetségeiket. Az utolsó nézőpont, melyből szeretnék a szövetségekből fakadó erőről beszélni, az isteni hatalom kiáradása. Iránta való szövetséges elkötelezettségünk lehetővé teszi Mennyei Atyánk számára, hogy az Ő isteni befolyása, vagyis „az isteniség hatalma” (T&Sz 84:20) kiáradjon az életünkre. Ezt azért teheti meg, mert a papsági szertartásokban való részvételünk által önrendelkezésünket gyakorolva azt választottuk, hogy befogadjuk azt. Az e szertartásokban való részvételünk azt is kifejezi, hogy felkészültünk a megnövekedett felelősség elfogadására is, mely ragyogóbb fénnyel és nagyobb lelki erővel jár együtt.
Minden szertartásban, különösképp a templom szertartásaiban, fentről jövő hatalommal vagyunk felruházva.4 Ez „az isteniség hatalma” a Szentlélek személyében és befolyása által érkezik. A Szentlélek ajándéka része az új és örök szövetségnek. Elengedhetetlen része keresztelkedésünknek, a Lélek általi keresztségnek. A kegyelem hírnöke ez, mely által Krisztus vére képes elvenni a bűneinket és megszentelni minket (lásd 2 Nefi 31:17). Ez az az ajándék, amely által Ádám „megelevenedett a belső emberben” (Mózes 6:65). A Szentlélek által tudták az ősi apostolok elviselni mindazt, amin át kellett menniük, és a Szentlélek által volt az is, hogy papsági kulcsaik révén elvitték az evangéliumot az akkori ismert világnak.
Amikor isteni szövetségekre léptünk, a Szentlélek lesz a vigasztalónk, a vezetőnk és a társunk. A Szentlélek gyümölcsei „a halhatatlan dicsőség békés dolgai; minden dolog igazsága; az, amely minden dolgot megelevenít, amely minden dolgot élővé tesz; ami minden dolgot tud, és minden hatalommal rendelkezik a bölcsességnek, az irgalomnak, az igazságnak, az igazságosságnak és az ítéletnek megfelelően” (Mózes 6:61). A Szentlélek ajándékai a bizonyság, a hit, a tudás, a bölcsesség, a kinyilatkoztatások, a csodák, a gyógyulás, a jószívűség – hogy csupán néhányat említsek (lásd T&Sz 46:13–26).
A Szentlélek az, aki tanúságot tesz szavaitokról, amikor tanítotok és bizonyságot tesztek. Amikor ellenséges közegben kell szólnotok, a Szentlélek az, aki megadja szívetekben, hogy mit mondjatok, és betölti az Úr ígéretét, miszerint „nem szégyenültök meg az emberek előtt” (T&Sz 100:5). A Szentlélek az, aki feltárja előttetek, hogyan tudjátok sikeresen venni a következő, látszólag leküzdhetetlen akadályt. A bennetek lakozó Szentlélek által érezhetik meg mások Krisztus tiszta szeretetét és kaphatnak erőt a továbbhaladáshoz. Továbbá az Ígéret Szent Lelkeként a Szentlélek megerősíti szövetségeitek érvényességét és hatásosságát, és megpecsételi rajtatok Isten ígéreteit.5
Az isteni szövetségek erős keresztényeket formálnak. Mindannyiótokat arra ösztönözlek, hogy váljatok érdemessé, és nyerjetek el minden lehetséges papsági szertartást, majd pedig hithűen tartsátok be a szövetség által tett ígéreteket. A megpróbáltatás idején elszántan ragaszkodjatok szövetségeitekhez, és tanúsítsatok szigorú engedelmességet. Akkor majd kérhettek hittel, semmit sem kételkedve, szükségleteitek szerint, és Isten válaszolni fog. Meg fog tartani benneteket, míg dolgoztok és Reá tekintetek. Az Ő saját idejében és módján Isten ki fogja nyújtani kezét felétek, így szólva: „Itt vagyok!”
Tanúságomat teszem arról, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában megtalálható az azon szertartások elvégzéséhez szükséges papsági felhatalmazás, melyek által kötelező érvényű szövetségekre léphetünk Mennyei Atyánkkal az Ő szent Fia nevében. Tanúságomat teszem arról, hogy Isten be fogja tartani a nektek tett ígéreteit, amennyiben ti tiszteletben tartjátok a Vele kötött szövetségeiteket: meg fog áldani benneteket, és „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet” ad majd nektek (Lukács 6:38). Meg fogja erősíteni, és bevégzi hiteteket. Szent Lelke által eltölt majd benneteket isteni erővel. Imádkozom azért, hogy Lelke mindig veletek lehessen, hogy vezessen titeket, és megszabadítson benneteket a nélkülözéstől, az aggodalmaktól és a gyötrelmektől. Imádkozom azért, hogy szövetségeitek révén hatékony eszköz legyetek a jóra Annak kezében, aki a mi Urunk és Megváltónk. Jézus Krisztus nevében, ámen.