Erőre lelni a nehéz időkben
Annak képessége, hogy személyes sugalmazásban részesüljünk, szükséges lesz az eljövendő napokban.
Andersen elder, szeretnénk kifejezni irántad érzett szeretetünket és támogatásunkat, és kívánjuk, hogy sok áldásban legyen részed ezen új elhívás betöltése során. Kedves fivérek és nőtestvérek, a mostani állapotok világszerte kihívásokat jelentenek az egyének és családok számára. Bár úgy hiszem, még súlyos kihívások várnak ránk, de tudom, hogy egy csodálatos időszakban élünk – különösen a fiatalok. Látom, hogy gyermekeim és unokáim minden kihívásuk, nehézségük és legyőzendő akadályuk ellenére is teljes és elégedett életet élnek.
Ezek azok a napok, amikor a jövendölések beteljesednek. Az idők teljességének adományozási korszakában élünk, mely időszak során a Szabadító visszatérésére készülünk fel. Továbbá ebben az időszakban visszük véghez saját szabadulásunkat is.
Amikor viharok támadnak, és tombolnak a szelek, senki nem térhet ki előlük. Akik alapjukat sziklára, nem pedig homokra vetették, azok túlélik a viharokat.1 Úgy építhetünk a kősziklára, ha mély személyes megtérést munkálunk ki magunkban Jézus Krisztus evangéliuma iránt, valamint ha tudjuk, hogyan kaphatunk sugalmazást. Tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz, és tudnunk kell azt is, hogy ezt tudjuk. Mind lelkileg, mind pedig fizikailag függetlenül kell állnunk minden világi teremtmény felett.2 Ez azzal kezdődik, hogy megértjük: Isten, az Atya, a lelkünk Atyja, és hogy Ő szeret minket; Jézus Krisztus a mi Megváltónk és Szabadítónk; és a Szentlélek képes szólni hozzánk az elménkben és a szívünkben.3 Így nyerhetünk sugalmazást. Tudnunk kell, hogyan ismerjük fel és alkalmazzuk ezeket az ösztönzéseket.
Fiatal középiskolásként az amerikai futball volt az egyik szenvedélyem. Középhátvéd voltam. Az edző keményen hajtotta a csapatot, és megtanított minket az alapokra. Addig gyakoroltunk, amíg a képességek természetessé és automatikussá váltak. Egyszer egy nagy riválisunk elleni meccsen olyan élményben volt részem, mely sokat segített az évek során. Éppen védekező állásban voltunk. Tudtam, hogy az ellenfeleink közül nekem kit kell fognom. Emberem a passz után tőlem jobbra indult el. A játékosok és a szurkolók nagy zajt csaptak. Én úgy tettem, ahogy az edző tanított bennünket, és követtem őt a vonal felé, bár azt nem tudtam biztosan, hogy vajon nála van-e a labda. Meglepetésemre a labda nála volt, és már majdnem a kezemben éreztem. Magam felé rántottam, ellenfelem azonban nem engedte el. Amint így viaskodtunk, a nagy hangzavarból kihallottam egy hangot, mely ezt kiáltotta: „Packer, szereld le!” Ez épp elég volt ahhoz, hogy magamhoz térjek, így ott helyben a földbe döngöltem a másik játékost.
Eltűnődtem azon, hogyan hallhattam ki ezt az egy hangot a zajból. Megismertem az edző hangját az edzések alkalmával, és megtanultam bízni abban. Tudtam, hogy amit tanított, az működik.
Meg kell ismernünk a Szentlélek sugalmazásait, és addig kell gyakorolnunk és alkalmaznunk az evangélium tanításait, amíg azok természetessé és önműködővé nem válnak az életünkben. Ezek a sugalmazások válnak bizonyságaink alapjává. A nyugtalan időszakokban pedig a bizonyságaink által leszünk biztonságban, és azok tesznek majd minket boldoggá.
Dallin H. Oaks elder a következőképpen fogalmazta meg a bizonyságot: „Az evangéliumról való bizonyság személyes tanúság, melyet a Szentlélek tesz a lelkünknek, hogy bizonyos örök jelentőségű tények igazak, és hogy mi tudjuk, hogy azok igazak.”4 Egy másik alkalommal Oaks elder ezt mondta: „A bizonyság annyi, mint tudni és érezni; a megtérés pedig tenni és azzá válni.”5
Számos dolgot tehetünk annak érdekében, hogy mély lelki megtérésre tegyünk szert, és hogy megtanuljuk, miként részesülhetünk mennyei sugalmazásban. Először is vágyat kell éreznünk rá. Alma ezt mondta: „Tudom, hogy [Ő] kívánságuk szerint ad az embereknek, aszerint, hogy halálra vagy életre vezet-e az a kívánság; …az ő akaratuk szerint.”6
Ezután Alma arra kért bennünket, hogy tegyünk kísérletet az igével: „Most egy maghoz fogjuk hasonlítani az igét. Most, ha helyet adtok, hogy a magot el lehessen ültetni a szívetekben, íme, ha az igaz mag, vagyis ha jó mag, és ha hitetlenségetek által ki nem vetitek, és ezáltal ellen nem álltok az Úr Lelkének, íme, az duzzadni kezd majd a kebletekben; és amikor érzitek ezeket a duzzadó mozgásokat, akkor kezditek majd azt mondani magatokban: Szükségképpen úgy kell lennie, hogy jó mag ez, vagyis hogy jó az ige, mert gyarapítani kezdi a lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet, igen, kezd élvezetes lenni számomra.”7
A következő lépés a tanulmányozás és tanulás. Ebbe bele tartozik az elmélkedés is, mely kitágítja és elmélyíti bizonyságunkat. „De íme, én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e.”8
Megtanulhatjuk, hogy a válaszok miként érkeznek sugalmazás által. A szívünkbe és elménkbe érkező gondolatokként és érzésekként kapjuk azokat.9 A válaszok néha a bensőnkben érzett égető érzés által jönnek. Illés azt tanította, hogy a válaszokat „halk és szelíd hang”10 formájában kapjuk. Az Úr azt mondta: „és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.”11
Joseph Smith azt tanította, hogy úgy keressük a válaszokat, hogy odafigyelünk az elménkbe érkező gondolatokra és érzésekre. Idővel pedig megtanuljuk felismerni ezeket a sugalmazásokat.
Ezt mondta: „Az embernek hasznára válik az, ha felismeri a kinyilatkoztatás lelkének első közlését; például, amikor úgy érzitek, hogy tiszta intelligencia árad belétek, hirtelen ötleteitek támadhatnak, úgyhogy felismerve ezt beteljesedni vélhetitek még aznap vagy hamarosan; vagyis azok a dolgok, amelyek Isten Lelke által az elmétekbe ötlöttek, meg fognak történni; és így Isten Lelke által tanulva és megértve azt, növekedhettek a kinyilatkoztatás tantételében, míg tökéletessé nem váltok Krisztus Jézusban.”12
E képesség kifejlesztése segít bizonyságaink megszerzésében, és eszközzé válik a későbbi sugalmazások elnyeréséhez.
A bizonyságok ugyan lehetnek drámai megnyilvánulások is, de általában nem azok. Az emberek néha azt gondolják, hogy bizonyságuk elnyeréséhez egy olyan élményre van szükségük, mint amilyen Joseph Smith látomása volt. Ha valószerűtlen elvárásokat támasztunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan, mikor vagy honnan érkeznek a válaszok, akkor számolnunk kell annak kockázatával, hogy elszalasztjuk azokat a válaszokat, melyek csendes, biztató érzések és gondolatok formájában leggyakrabban imáink után érkeznek, miközben már valami mással foglalkozunk. Ezek a válaszok ugyanolyan meggyőzőek és erőteljesek lehetnek.
Idővel válaszokat fogunk kapni, és megtanuljuk, hogy miként érkezik a sugalmazás. Ezt minden ember saját maga tanulja meg.
Ezek után, amikor bizonyságot kérünk az igazságról, az utat fog engedni a sugalmazásnak. A sugalmazás meghívásának leggyakoribb és legerőteljesebb módja az ima. Már csupán az is megnyitja ezt a kaput,13 hogy elménkben felteszünk egy kérdést. A szentírások azt tanítják: „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”14
Jézus is tanított arról, hogy miként alkalmazzuk a tant az életünkben: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?”15
Idővel személyes bizonyságunk lesz, és tudni fogjuk, hogy tudjuk. Ezután függetlenek leszünk minden más világi dologtól, mert „a Szentlélek hatalma által minden [olyan] dolgot illetően tudhat[juk] az igazat”,16 melyek helyesek17 és hasznosak18 a számunkra. Erőt, vigaszt és segítséget fogunk kapni ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, valamint hogy magabiztosan cselekedjünk a viharos időkben is.19
Ez a bizonyság nemcsak a vezetők számára érhető el, hanem minden férfi, nő, fiatal, sőt kisgyermek számára is. Annak képessége, hogy személyes sugalmazásban részesüljünk, szükséges lesz az eljövendő napokban.
Fiatalként megtanultam, hogy bizonyságom a papsági feladataim elvégzése által növekedhet. Vágytam a tudásra. Tanultam és elmélkedtem. Imádkoztam, hogy választ kapjak. Egy nap, amikor papként az úrvacsorai asztalnál ültem, éreztem és tudtam a választ.
Nagyszerű időszakban élünk! Az Úrnak mindannyiunkra szüksége van. Ez a mi napunk, ez a mi időnk! Az egyik himnuszunkban ez áll:
Isten becses fiai [és hozzátenném azt is, hogy leányai], keljetek fel!
Hagyjátok a kicsiny dolgokat!
Szívetekkel, erőtökkel, elmétekkel, lelketekkel
Szolgáljátok fenséges Királyotokat!20
Bizonyságomat teszem Mennyei Atyánkról, lelkünk Atyjáról; Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról és Szabadítónkról; valamint a Szentlélekről, aki által mennyei útmutatásban lehet részünk. Bizonyságomat teszem arról, hogy képesek vagyunk személyes sugalmazásban részesülni. Azért imádkozom, hogy mindannyian ismerjük meg azt a hangot, amely által a sugalmazás érkezik. Jézus Krisztus nevében, ámen.