Ez a hívás nektek szól
Felhívást intézünk hozzátok, hogy mozgósítsátok a papsági kvórumotokat, és reagáljatok az egyháztagjainkat érő munkaügyi és pénzügyi kihívásokra.
Papsági testvéreim, az elmúlt években világszerte sok vészhelyzetnek és természeti csapásnak voltunk tanúi. Voltak hurrikánok, erdőtüzek, földrengések és egy pusztító szökőár.
Az egyház csodálatos módon reagált ezekre és más, ehhez hasonló csapásokra. Az egyháztagok gyorsan mozgósították magukat, hogy segítsenek a szükséget látóknak. Mindannyiuknak jó érzés volt ez, mert tudták, hogy szolgálatukkal életek százait áldják meg.
Akik nem a mi hitünkön vannak – más egyházak tagjai, segélyszervezetek, kormányok és tudósítók – gyakran megjegyzik, hogy az egyház nagyon gyorsan tud sok olyan embert mozgósítani, aki készen áll a segítségnyújtásra. Azt kérdezik: „Hogy csináljátok?” A válaszunk egyszerű: „Készen állunk, megvan hozzá a szervezetünk, és van bennünk együttérzés és jószívűség.” Az elnöklő felhatalmazottaknak általában csak néhány telefonhívásba kerül, és a helyi vezetők emberek százait, időnként ezreit mozgósítják, akik elmennek, hogy megmentsék bajban lévő testvéreiket.
Ma egy másik kihívásról szeretnék beszélni, amelyre most lehetőségünk van reagálni, és testvéreim, ez a hívás nektek szól! A kihívást nem természeti erők okozták, hatásai azonban valóságosak és az egész világon érződnek. És bár optimisták vagyunk a jövőt illetően, továbbra is – akárcsak évtizedek óta – valljuk azt az alapelvet, hogy őrizője vagyunk a mi atyánkfiainak.
Robert D. Hales elder nemrég megjegyezte: „A gazdaság sötét felhői, amelyek már régóta fenyegették a világot, mostanra beborítottak minket. Ez a gazdasági vihar komoly hatással van Mennyei Atyánk gyermekeire. Soha nem volt még nagyobb szükség a jóléti kérdések evangélium-szempontú megközelítésére.”1 A vihar nyomában járó munkanélküliség és a pénzügyi nehézségek egyházszerte minden cövekben és egyházközségben megjelentek. Gyanítom, hogy ezt valamilyen módon mindannyian érezzük, akár személyesen, akár szűkebb vagy tágabb családunk körében, illetve ismerőseinken keresztül.
Testvérek, nincs még egy szervezet, amely jobban reagálhatna az emberiséget ért kihívásra, mint a Magasságos Isten papsága! Megvan a szervezetünk. Cövekelnökök, püspökök, elderek kvórumának elnökei és főpapok csoportjának vezetői – felhívást intézünk hozzátok, hogy mozgósítsátok a papsági kvórumotokat, és reagáljatok az egyháztagjainkat érő munkaügyi és pénzügyi kihívásokra. Tekintsétek ezt személyesen nektek szóló hívásnak! Most van itt az ideje annak, hogy ott legyünk kvórumunk bajba jutott családjai mellett, hogy felemeljük és megsegítsük őket.
Számos lehetőség adódik, és ti vagytok felelősek az Úr forrásainak rendezéséért. A kvórumotok tagjai között valószínűleg találtok olyanokat, akik tudnak állásajánlatokról, mások pedig jól tudnak önéletrajzot írni, vagy segíteni az interjúra való felkészülésben. Rangtól és képességtől függetlenül olyan testvéri közösség áll rendelkezésetekre, amely készen áll egymás terheinek viselésére.
Monson elnök mesélt egy nyugdíjazott igazgatóról, aki példamutató kvórumtag volt. Egyik beszélgetésük alkalmával Monson elnök megkérdezte tőle: „»Ed, mit csinálsz most az egyházban?« Így felelt: »Az enyém a legjobb feladat az egyházközségben. Az a dolgom, hogy segítsek a munkanélküli férfiaknak állandó munkát találni. Az idén 12 munkanélküli testvéremnek segítettem jó munkát szerezni. Soha nem voltam boldogabb egész életemben.«” Monson elnök így folytatta: „A termetre alacsony »Kicsi Ed« – szeretetből mi csak így szólítottuk –, azon az estén könnybe lábadt szemeivel és remegő hangjával óriásit nőtt a szemünkben. Szeretetét azzal mutatta ki, hogy segített a rászorulókon. Visszaállította az emberi méltóságot. Ajtókat nyitott azoknak, akik maguktól nem voltak rá képesek.”2
A püspökök és a kvórumtagok sokféleképpen segíthetnek enyhíteni a munkanélküliek szenvedését és aggodalmait. A Utah állambeli Phil’s Auto of Centerville arról tanúskodik, mire képes a papsági vezetés és egyetlen kvórum. Phil az elderek kvórumának tagja volt, és autószerelőként dolgozott egy helyi műhelyben. Sajnos a műhely, ahol dolgozott, gazdasági nehézségeken ment át, és el kellett bocsátaniuk Philt. Nagyon lesújtotta, hogy így alakultak a dolgok.
Amikor a püspöke, Leon Olsen, valamint az elderek kvórumának elnöksége meghallotta, hogy Phil elveszítette a munkáját, imádságos lélekkel átgondolták, hogyan segíthetnének neki talpra állni. Végtére is a kvórum egyik tagjaként a társuk, a testvérük volt, és segítségre volt szüksége. Arra jutottak, hogy Philben megvan a saját vállalkozás vezetésének képessége. Az egyik kvórumtag felajánlotta, hogy van egy régi csűrje, melyet használhatnának műhelyként. A kvórum többi tagja segíthet az új műhelyhez szükséges eszközök és készletek összegyűjtésében. És szinte mindenki segíthet a régi csűr kitakarításában.
Ötleteiket megbeszélték Phillel, majd a kvórum többi tagja elé tárták. Kitakarították és felújították a csűrt, összegyűjtötték az eszközöket, és mindent rendbe tettek. A Phil’s Auto sikeres volt, és végül jobb, állandó helyre költözött – mindezt annak köszönhetően, hogy testvérei a kvórumban a krízis idején felajánlották a segítségüket. A papsági kvórumok meg tudják változtatni a dolgok menetét, és meg is kell változtatniuk.
Sok egyházközség és cövek hívott el munkaügyi szakembereket, akik további segítséget nyújtanak a püspököknek és kvórumvezetőknek. Ne vonakodjatok a segítségüket kérni!
Az egyház sok területén munkaügyi központokat is létrehoztunk. E központok dolgozói képzésben részesültek, hogy segítsenek a kvórum, az egyházközség és a cövek munkaügyi szükségleteiben. A munkaadókkal fenntartott szoros kapcsolatuk előnyt jelent majd a karrierépítésnél és a munkakeresésnél.
Az egyház Deseret Industries üzletei munka- és tanulási lehetőséget adnak az embereknek, jöjjenek bármilyen háttérrel. Akiknek különleges szükségletei vannak, azok lehetőséget kapnak a rehabilitációra, a képzésre és a munkavégzésre. Ahol van, ott a Deseret Industries értékes segítséget nyújthat.
Püspökök, a nőtestvéreknek is jut szerep ebben a munkában! A gazdasági helyzet miatt sok édesanyának változtatnia kell a költségvetésén és életmódja egyéb területein. Néhányuk esetében arra is szükség van, hogy otthonukon kívül munkába álljanak. A Segítőegyletben a különleges és együttérző nőtestvérek képesek támogatást nyújtani. Segíthetnek megállapítani, kik a szükséget látók. Képesek tanítani. Vigyázhatnak mások gyermekeire, képesek vigasztalást és biztatást adni. Sokat számít mindaz, amit tesznek.
Most hadd szóljak pár szót azokhoz, akik talán éppen munka nélkül vannak köztetek. Elsősorban a ti felelősségetek az, hogy munkahelyet találjatok, vagy javítsatok a munkakörülményeiteken. A rendszeres böjt és ima folyamatos útmutatást biztosít az Úrtól. A kvórumvezetők, a püspökök, a szakértők és a munkaügyi központok dolgozói segíteni fognak az erőfeszítéseitekben. Attól tartunk azonban, hogy a papsági vezetők gyakran nem tudnak a helyzetetekről. Szólaljatok meg! Tudassátok velük, hogy munkát kerestek. Ti pedig, püspökök és papsági vezetők, keljetek fel, és engedjétek, hogy a papságban a testvérek – kihasználva ezt a csodálatos lehetőséget – valóban kvórummá, testvéri egységgé, atyánkfiainak őrizőjévé váljanak.
Gordon B. Hinckley elnök, még a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként azt mondta:
„Fivéreim, megelégedettséggel tölt el, hogy van elég szakember, szaktudás, erő és odafigyelés minden egyes papsági kvórumban ahhoz, hogy segítséget nyújtson a bajban lévő egyháztagoknak az adott kvórumban, amennyiben ezekkel a forrásokkal megfelelően bánnak.
[…] A papsági kvórumok kötelessége mozgásba hozni azokat az erőket és lehetőségeket, melyek biztosítják a szükséget szenvedő egyháztag számára, hogy hosszú távon gondoskodni tudjon saját magáról és családjáról.”3
1856 októberében, az általános konferencia idején Young elnök megtudta, hogy két kézikocsis társaság, a Martin és a Willie csoport későn indult el, és a kemény téllel kellett dacolniuk az Egyesült Államok nyugati fennsíkján. Isten prófétájaként a szószékhez állt, és kijelentette:
„Sok testvérünk kézikocsival még mindig kint van a fennsíkon…, és ide kell hoznunk őket, segítségükre kell sietnünk… Ennek a közösségnek kell értük küldeni és behozni őket…
Ez az én vallásom, ezt diktálja a bennem lévő Szentlélek – hogy mentsük meg az embereket…
Elmondom nektek, hogy a hitetek, a vallásotok és a vallási fogadalmatok soha nem fog egyetlen lelket sem megszabadítani közületek Isten celesztiális királyságában, kivéve, ha eleget tesztek azoknak a tantételeknek, melyeket most tanítok nektek. Menjetek, és hozzátok be azokat az embereket, akik kint vannak a fennsíkon!”4
Young elnök cselekvésre szólító felhívása eredményeként azonnal öszvérfogatokat, hajtókat, lisztet és egyéb készleteket küldtek a fennsíkon rekedt emberek megsegítésére.
Testvérek, ez a hívás nektek szól. Ez a hívás nekünk szól. Áldjon meg minket az Úr ugyanazon sürgető érzéssel, ahogyan a kézikocsis társaságokat is megáldotta, és a felhívásra válaszolva hozzuk be népünket a gazdasági nehézségekből. Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.