Szent otthonok, szent templomok
A templom örök természetének megértése közelebb visz titeket a családotokhoz; a család örökkévaló természetének megértése pedig közelebb visz benneteket a templomhoz.
Mily csodás is ez a konferencia! Áldottak vagyunk, hogy hallhatjuk az Első Elnökség, valamint a Tizenkettek Kvórumának tanácsait, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatunk.
Emlékszem egy kellemes, napsütéses délutánra, amikor a Utah állambeli Cache Valleyben a tavasz elszántan igyekezte kiűzni völgyünkből a hosszúra nyúlt telet. Édesapám, kinek szombatjait mindig is unokái töltötték ki, felénk járt, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket „egy kis autókázásra”. Négy- és hatéves fiunk nagyon szerettek nagyapa fuvaroskocsiján utazni, így most is gyorsan bemásztak a hátsó ülésre, én pedig beültem apám mellé. Utunk Logan belvárosán át vezetett, a templomot övező utcákon. A gyönyörű templom a város közepén, egy dombtetőn áll. A várost elhagyva a forgalmas aszfaltutakról poros mellékutakra kanyarodtunk rá, és régi hidakon, öreg fák között áthajtva egyre messzebbre jutottunk a nyugalmat árasztó vidéken. Itt már egyáltalán nem volt forgalom, teljesen egyedül voltunk.
Amikor apám felismerte, hogy olyan helyen járunk, ahol unokái talán még sosem voltak, megállt. „Szerintetek eltévedtünk?” – kérdezte a fiúkat, akik nagy, kerek szemekkel a völgyet kutatták a szélvédőn át. Pillanatnyi csendes helyzetfelmérés után felhangzott az egyszerű gyermeki válasz: „Nézd, nagyapa – mondta a fiam, ujjával mutatva az irányt –, soha nem tévedhetsz el, ha látod a templomot.” Követve a tekintetét a völgy túlsó oldalán megláttuk a Logan templom tornyain megcsillanó napfényt.
Soha nem tévedhetsz el, ha látod a templomot. A templom utat mutat nekünk és családunknak is ebben a zűrzavaros világban. Örök útjelző ez, amely segít, hogy ne vesszünk el a „sötét ködben”.1 Az „Úr háza”.2 Olyan hely, ahol szövetségeket kötünk, és örökkévaló szertartásokat végzünk.
A Mormon könyvében Benjámin király azt az utasítást adta az akkor és ott élő szenteknek, hogy összegyűlve úgy verjék fel sátraikat, hogy azok nyílása a templom felé nézzen.3 Az egyház tagjaiként nemrég olyan tanácsokat kaptunk napjaink prófétáitól, amelyek megfogadása még inkább a templom felé fordítja otthonaink ajtaját.
Az Első Elnökség felhívást intézett a felnőtt egyháztagokhoz, hogy „legyen érvényes templomi ajánlásuk”, és ahol az idő és a körülmények ezt lehetővé teszik, ott látogassanak el gyakrabban a templomba, valamint hogy „kikapcsolódási tevékenységeik némelyikét váltsák fel a templomi szolgálattal”. „Az új egyháztagokat és az egyház 12 éves, illetve annál idősebb fiataljait [arra ösztönözték], hogy legyenek érdemesek, és segítsenek e nagyszerű munka elvégzésében azáltal, hogy helyettesként szolgálnak a keresztelőkön és konfirmációkon.”4 A kisgyermekeknek pedig azt üzenték, hogy keressék fel a templom kertjét, és érintsék meg a templomot.5 Thomas S. Monson elnök egyszer azt mondta: „Ha megérintjük a templomot, a templom is megérint minket.”6
Áldottak vagyunk, hogy egy templomépítő adományozási korszakban élhetünk, és már 146 felszentelt vagy bejelentett templomunk van.7 A Bible Dictionary [Bibliaszótár] „templom” címszava alatt a következőket olvashatjuk: „A legszentebb hely mindazon helyek között, amelyeket hódolat céljára használnak a földön.” Majd sokatmondó megállapítás következik: „Szentség tekintetében csakis az otthonunk hasonlítható hozzá.”8 Számomra ez azt sugallja, hogy szent kapcsolat van a templom és az otthon között. Amellett, hogy otthonaink ajtaját a templom, vagyis az Úr háza felé fordítjuk, az otthonunkat „az Úr házává” is tehetjük.
Nemrég egy cövekkonferencián az oda látogató felhatalmazott területi hetvenes, Glen Jenson elder arra kérte a jelenlévőket, hogy képzeletben, lelki szemeik előtt megjelenítve, járják be az otthonukat. Most én is erre szeretnélek kérni titeket. Az örök evangéliumi tantételek falakon belüli alkalmazása egyetemes, nem függ az otthonotok kinézetétől vagy berendezésétől. Kezdjük hát el! Képzeljétek el, hogy kinyitjátok az ajtót, és beléptek az otthonotokba. Mit láttok, és hogy érzitek magatokat? Szeretetteljes, békés helyen jártok, amely menedék a világ elől, akárcsak a templom? Tiszta és rendes? A szobákat bejárva felemelő képeket láttok-e, például szép templomképeket és a Szabadító képét? A személyes ima helyszíneként szolgál-e a hálószobátok vagy ahol alszotok? Az étkezőtök vagy a konyhátok az étel közös elkészítésének és elfogyasztásának helyszíne, ahol lehetőség van felemelő beszélgetésre, és ahol együtt van a család? Vannak-e szentírások abban a szobában, ahol a család együtt tanulhat és imádkozhat? Van-e olyan hely, ahol sort keríthettek az egyéni szentírás- tanulmányozásra? Az otthonotokban hallgatott zene és az interneten vagy máshogy nézett dolgok vajon nem sértik-e a Lelket? Az itt zajló beszélgetések vajon felemelők és viszálykodástól mentesek? Ezzel be is fejeztük a sétát. Hozzám hasonlóan talán ti is láttatok olyan helyeket, ahol némi „felújításra” van szükség – bár remélhetőleg nem „teljes átépítésre”.
Lakjatok bár kis lakásban vagy nagy házban, szerény vagy fényűző körülmények között, ezeknek a fontos evangéliumi dolgoknak minden otthonban ott a helyük.
Azért, hogy a templomok, valamint az oda látogatók tiszták és szentek legyenek, az Úr szolgáin, a prófétákon keresztül felállított bizonyos normákat. A családi tanácsban mi is fontolóra vehetünk olyan, az otthonunkra vonatkozó normákat, melyek segítenek, hogy azok szentek, az „Úr házai” lehessenek. Az intés, mely szerint alapítsátok meg „…az ima házát, [méghozzá] a böjtölés házát, a hit házát, a tanulás házát, a dicsőség házát, a rend házát, Isten házát”,9 isteni szemszögből tárja elénk azt, hogy az Úr milyen otthon felépítését kívánja meg tőlünk. Ezt megtéve olyan „lelki palota” felépítéséhez kezdünk hozzá, ahova világi körülményeinktől függetlenül mindannyian beköltözhetünk – ez az otthon olyan kincsekkel van tele, amelyeket nem emészt meg a moly és a rozsda.10
Különleges, az igazlelkűségen alapuló kapcsolat fűzi egybe a templomot és az otthont. A templom örök természetének megértése közelebb visz titeket a családotokhoz; a család örökkévaló természetének megértése pedig közelebb visz benneteket a templomhoz. Howard W. Hunter elnök kijelentette: „A templom szertartásai vetik meg az örökkévaló család alapjait.”11
Boyd K. Packer elnök azt tanácsolta: „Mondjátok ki a templom szót! Mondjátok ki csendben, tisztelettudóan. Mondjátok ki újra és újra: templom, templom, templom. Tegyétek hozzá a szent szót. Szent templom. Mondjátok ki úgy, mintha a mondatban elfoglalt helyétől függetlenül mindig nagy kezdőbetűvel írnánk.
Templom. Az utolsó napi szentek számára csak egy szó bír ugyanilyen fontossággal. Az otthon. Tegyétek egymás mellé a szent templom és az otthon szót, és leírtátok, milyen az Úr háza!”12
Tavaly a világ minden részén összegyűltek egyházközségükben és gyülekezetükben az elemis gyermekek, és az úrvacsoragyűlési bemutató részeként énekeltek a családjuknak és az egyházközségüknek. Vágyakról, ígéretekről és felkészülésről énekeltek. Arról énekeltek, ami szent otthonokban kezdődik, és szent templomokban folytatódik. Azt hiszem, hogy míg a szavakat olvasom, szívetekben meghalljátok a dallamot:
Oly gyönyörű a templom!
Egy nap majd elmegyek.
Hogy érezzem a Lelket,
S csak őrá figyeljek.
Mert a templom Isten szent háza,
Átjárja a szeretet.
Már most felkészítem szívemet,
Ez szent kötelességem.
Oly gyönyörű a templom!
Egy nap majd belépek,
Hogy szövetséget kössek,
És szolgáljak híven.
Mert az Úr házában bennünket
Majd összepecsételnek,
Ezért tudom, együtt élhetek
Családommal örökre.13
Boyd K. Packer elnök azt mondta: „Mindannak, amit tanítunk, végső célja az, hogy az Úr Jézus Krisztusban való hitben egyesítsük a szülőket és a gyermekeket, hogy boldogok legyenek otthon, örökkévaló házasságban egymáshoz legyenek pecsételve, nemzedékeikhez legyenek kapcsolva, és biztosítva legyen számukra a felmagasztosulás Mennyei Atyánk színe előtt.”14
Bizonyságot teszek nektek arról, hogy e tantételek alkalmazása segíteni fog nektek abban, hogy otthonaitok ajtaját a templom felé, avagy az Úr háza felé fordítsátok, és lehetővé tegyétek azt, hogy szent otthonotok még inkább az Úr háza lehessen.
Azzal fejezem be, amivel elkezdtem, az ártatlan gyermek szavaival: „Soha nem tévedhetsz el, ha látod a templomot.” Ehhez pedig hozzáteszem bizonyságomat otthonaink és az Úr templomainak szent természetéről. Tudom, hogy Isten a mi szerető Mennyei Atyánk. Tanúbizonyságot teszek Jézus Krisztusról, Szabadítónkként és Megváltónkként játszott szerepéről, valamint az élő prófétákról, akik Joseph Smithtől Thomas S. Monsonig felhatalmazást kaptak az összes papsági kulcs használatára. Ezt Jézus Krisztus szent nevében teszem, ámen.