Ajándékok, melyek segítenek eligazodnunk az életben
Nem vagyunk magunkra hagyva. Isten megadta azokat a szükséges ajándékokat, melyek segítenek bennünket halandó utazásunk során.
Mennyei Atyánk készített egy tervet a számunkra, egy tervet, hogy boldogságra leljünk. Ez az Úr Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére összpontosít. Azáltal, hogy követjük Jézus Krisztus példáját, sokkal jobban meg fogjuk érteni, hogy mi a saját szerepünk ebben a tervben.
Mózes könyvének első fejezetében egy rövid, de annál értékesebb kijelentést találunk, mely egyszerűen leírja Isten munkáját, vagyis „hogy véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét”.1
Életünk útja során, mely által visszatérhetünk Atyánkhoz és mindinkább Hozzá hasonlóvá válhatunk, nem vagyunk magunkra hagyva. Isten megadta azokat a szükséges ajándékokat, melyek segítenek bennünket halandó utazásunk során.
„A lelki ajándékok olyan áldások vagy képességek, melyeket Isten adott az Ő gyermekeinek.”2 Ezek az ajándékok segítenek nekünk abban, hogy életünket örökkévaló célok felé irányítsuk.
Mily megnyugtató tudni azt, hogy van egy terv, mely biztosít számunkra egy Szabadítót, Jézus Krisztust.3 Áldozata lehetővé teszi mindazoknak, akik az Ő evangéliumával összhangban élnek, hogy a bűnbánat által megbocsátást nyerjenek. Mily vigasztaló annak tudata, hogy segítséget kaphatunk ahhoz, hogy sikerrel járjunk azon törekvésünkben, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz. Mily vigasztaló annak tudata, hogy az élet tengerének ismeretlen vizein nem kell egyedül vitorláznunk.
Az egyik ajándék, mely segít eligazodnunk az életben, egy olyan ajándék, melyet Ő mindenkinek megadott: ez pedig a választás képessége és ereje.
Döntéseink tagadhatatlan erővel kihatnak életünk alakulására. Ez az ajándék a belénk vetett bizalom egyik különleges jele, de ugyanakkor becses személyes felelősség is, hogy bölcsen használjuk azt. Mennyei Atyánk tiszteletben tartja döntéseink szabadságát, és soha nem fog ránk erőltetni semmit, ami helyes, és abban sem fog megakadályozni minket, hogy rossz döntéseket hozzunk.4 E fontos és létfontosságú ajándékra vonatkozó buzdítását azonban világosan kifejezik a szentírások: „De íme, ami Istentől való, az állandóan jócselekedetekre hív és csábít, tehát minden dolog, ami jócselekedetekre hív és csábít, valamint Isten szeretetére, és az ő szolgálatára, azt Isten sugalmazza.”5
Az „állandóan jót cselekedni” kifejezés szavai jól szemléltetik azokat a normákat, melyeket az önrendelkezésünket gyakorolva alkalmaznunk kell.
A döntéseknek következményeik vannak, melyek akár rögtön megmutatkozhatnak az adott döntés meghozatala után, de lehet, hogy erre csak később kerül sor. Az általunk birtokolt lelki ajándékok használata létfontosságú ahhoz, hogy a helyes úton maradjunk.
Nemrég kipróbáltam egy műholdas navigációs berendezést. Ez egy csodálatos eszköz, melynek antennája a föld körül keringő műholdak frekvenciájára van hangolva, képernyőjén pedig megmutatja a pillanatnyi földi pozíciónkat.
Az elmúlt néhány évtizedben az ilyen eszközöket széles körben alkalmazták tudományos, térképészeti és földmérési célokra. Mostanában már sokan arra használják őket, hogy ne tévedjenek el autóvezetés közben.
A történelem során az emberiség mindig is megpróbálta elkerülni, hogy eltévedjen. A hazámban, Portugáliában például a tizenötödik század felfedezéseinek idején a navigátorok „Lisszabon partjaitól egészen odáig [utazva], hol ember még nem feszített vitorlát”,6 a cél megtalálása érdekében a lehető legjobb térképeket és hajókat használták, és az éjjeli égbolt csillagait fürkészték. Mindezek ellenére a navigátoroknak nem volt könnyű dolguk, ha épp ellenszélben kellett vitorlázniuk, és sokszor szinte végtelennek tűnő bolyongásra kényszerültek, mire végül megtalálták a helyes irányt a hatalmas tengeren.
Ezzel ellentétben ma, egy GPS készülékkel, mindig azonnal tudhatjuk a választ a következő kérdésekre:
-
Hol vagyok?
-
Hová megyek?
-
Melyik a legjobb út, hogy oda juthassak?
-
Mikor fogok odaérni?
Ezzel az apró eszközzel igencsak biztonságban érzem magam vezetés közben, és biztosra veszem, hogy bámulatos pontossággal éppen oda fog vezetni, ahova menni akarok.
Emlékszem azonban, hogy egyik nap, amikor egy mélygarázsba hajtottam be, az eszköz egy új szolgáltatásával is megismerkedhettem – egy figyelmeztető hang szólalt meg: „A műholdas kapcsolat megszakadt.” A körülöttem lévő betonszerkezet leárnyékolta a műholdas jelet, amelynek hatására az eszköz elveszítette a kapcsolatot.
Amikor újra a felszínre értem, észrevettem, hogy időre volt szükség, mire a készülék újra megtalálta a szükséges jelforrást.
Bennünk is működik egy ilyen „GPS”, mely mindig tudatja velünk, hogy mi a jó és mi a rossz, és segít jó döntéseket hozni.
„Annak természetes képességével születtünk, hogy különbséget tudunk tenni a helyes és a helytelen között, Krisztus világossága miatt, amely minden embernek megadatott (T&Sz 84:46). Ezt a képességet lelkiismeretnek nevezzük. Ennek gyakorlása felelős lényekké tesz minket.”7
Egyháztagokként ezen túlmenően rendelkezünk a Szentlélek ajándékával, mely vigasztal, megvéd és vezet bennünket.8
A többi képességhez hasonlóan azonban a bűn és a helytelen használat miatt ítélőképességünk szintén élettelenné válhat.9 Ha életünk során érzéketlenné leszünk Isten dolgai iránt, mi is elveszítjük a jelforrást, mely irányításunkhoz szükséges. Az erős térerő megfelelő fenntartásához a parancsolatok betartása a legjobb mód.
Szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök, ezt mondta: „Életünk az általunk meghozott döntésektől függ majd, mivel a döntések határozzák meg a sorsot.”10
Bizonyságomat teszem arról, hogy a jó döntések végül boldogsághoz vezetnek, a rossz döntések pedig boldogtalanságba taszítnak.11 Annak elsajátítása, hogy a jót válasszuk, és betartsuk a parancsolatokat, olyan szokássá válik majd, mely segíteni fog abban, hogy:
-
teljes életet éljünk;
-
még inkább hasonlóvá váljunk Mennyei Atyánkhoz és Fiához, Jézus Krisztushoz;
-
valamint érdemesek legyünk arra, hogy örökül nyerjük a hithűeknek megígért összes áldást.
Egy másik ajándék, mely segíteni fog eligazodnunk az életben, az a képesség, hogy elhiggyük azok szavait, akik bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról.12
Az eddigi korszakok prófétáin keresztül – a mi korunkat is beleértve – Isten kinyilatkoztatta tervét, melyet azért készített, hogy az emberek, valamint a családok boldogságra leljenek. Azok, akik követik a prófétákat, elnyerik az Isten által megígért áldásokat.
Mindig bízhatunk az élő prófétákban; tanításaik az Úr igéjét és akaratát tükrözik. „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”13
Az egyik elemis ének szavai így figyelmeztetnek bennünket:
Kövesd hát mindig a prófétákat,
Kövesd hát őket, így el nem tévedsz!
Kövesd hát mindig a prófétákat,
Kövesd hát őket, hűségesen…
[Mert] mindig tudhatjuk, mi a jó irány,
Ha megszívleljük a próféták szavát.14
Bizonyságomat teszem arról, hogy Mennyei Atyánk mindegyikünkkel törődik, meghallgatja imáinkat, válaszol azokra, és az Ő prófétáin keresztül kommunikálva vezet minket. Miközben kifejlesztjük hitünket, hogy higgyünk a próféták szavaiban és azok szerint éljük, bizonyságunk erősödni fog a boldogság tervéről és Jézus Krisztus abban betöltött központi szerepéről.
A választás ereje és a vele járó azon képesség által, hogy higgyünk azok szavában, akik bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, képesek leszünk átszelni az élet hatalmas tengereit, és elérni örökkévaló célunkat.
Ezen a hétvégén próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanítottak bennünket. Hálás vagyok azért az útmutatásért, melyet Mennyei Atyánk biztosít számunkra, és hálás vagyok Fiáért, Jézus Krisztusért, aki a mi Megváltónk és Szabadítónk. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ők élnek, és szeretnek minket, és ha a kapott tanításoknak eleget teszünk, akkor jó döntéseket fogunk hozni, nem fogunk eltévedni, és el fogunk érni örökkévaló otthonunkba. Jézus Krisztus nevében, ámen.