A tanítványok útja
Eljött az idő, hogy befogadjuk Jézus Krisztus evangéliumát, hogy az Úr tanítványaivá váljunk, és az Ő útján járjunk.
A mai napot a keresztény világban hagyományosan virágvasárnapnak nevezik. Mint tudjátok, közel 2000 évvel ezelőtt ezen a vasárnapon történt, hogy Jézus Krisztus belépett Jeruzsálem városába halandó élete utolsó hetében.1 Zakariás ősi jövendölésének2 beteljesedéseként szamárháton érkezett. Hatalmas sokaság tódult az utcára, hogy köszöntsék a Mestert, útját pedig pálmaágakkal, virágzó ágakkal és saját ruháikkal borították be. Amint Jézus feléjük közeledett, ezt kiáltották: „Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében!”3 és „Hozsánna a Dávid fiának!”4
Talán a tanítványok úgy látták, fordulóponthoz érkeztek – a zsidó világ végre felismeri Jézusban a hőn várt Messiást. A Szabadító azonban tudta, hogy a dicshimnuszok és az éljenzés csak időleges. Tudta, hogy hamarosan meg fogja tenni az utat az Olajfák hegyére, ahol a Gecsemáné magányában magára veszi majd a világ bűneit.
Jézus Krisztus evangéliuma
Helyénvaló, ha a hét során – virágvasárnaptól húsvét reggeléig – gondolatainkat Jézus Krisztusra irányítjuk, aki a világosság, az élet és a szeretet forrása. A tömegek Jeruzsálemben talán nagy királyként látták Őt, aki megszabadítja majd őket a politikai elnyomástól. A valóságban azonban ennél sokkal többet nyújtott számunkra. Megadta nekünk az Ő evangéliumát, egy felbecsülhetetlen értékű drágagyöngyöt, a tudás nagyszerű kulcsát, melyet ha megértünk és használunk, feltárul előttünk egy boldogsággal, békességgel és elégedettséggel teli élet.
Az evangélium Krisztus örömhíre. Annak kinyilatkoztatása, hogy Isten Fia eljött a földre, tökéletes életet élt, engesztelést hozott bűneinkért, és legyőzte a halált. A szabaduláshoz vezető ösvény ez, a remény és öröm útja, valamint annak bizonyossága, hogy Isten készített egy tervet gyermekei számára, hogy megváltást nyerjenek, és boldogságra leljenek.
Az evangélium a tanítványi mivolt útja. Ezen az úton járva magabiztosságot és örömet tapasztalhatunk – még a veszélyek, a bánat vagy a bizonytalanság idején is.
A világ útja
Olyan időben élünk, amikor sokan aggódnak a megélhetésükért. Aggódnak a jövő miatt, és kételkednek abban, hogy meg tudják oldani az előttük álló nehézségeket. Sokan éltek át személyes csapásokat és mély szomorúságot. Lelkük arra éhezik, hogy értelmet és célt nyerjen az életük.
Mivel oly nagy érdeklődés övezi ezeket a kérdéseket, a világ bátran kínál számtalan új megoldást minden előttünk álló problémára. Az emberek az egyik új elgondolástól a másikig futnak, azt remélve, hogy találnak valamit, ami majd megválaszolja lelkük égető kérdéseit. Különféle összejövetelekre járnak, illetve könyveket, CD-ket és más dolgokat vásárolnak. Elmerülnek az újdonság keresésének izgalmában. Az új teóriák lángja azonban sorra elhalványul, hogy aztán újra kínálkozzon egy „újabb és jobb” megoldás, amely biztosítja az embereket arról, hogy többet nyújt, mint a korábbiak.
Nem állítom, hogy e világi lehetőségek nem tartalmaznak igazságot – sokukban van igazság, de mégsem képesek elhozni a tartós változást, melyre életünkben törekszünk. Miután a kezdeti izgalom alábbhagy, csak az üresség marad, mi pedig körbetekintünk a következő új elgondolást keresve, amely feltárná előttünk a boldogság titkait.
Ezzel szemben Jézus Krisztus evangéliumában ténylegesen megvannak a válaszok minden problémánkra. Az evangélium nem titkos. Nem bonyolult, és nincs is elrejtve. Képes feltárni az igaz boldogság kapuját. Nem valakinek a teóriája vagy felvetése. Egyáltalán nem embertől ered. A világegyetem Teremtőjének tiszta és örök vizéből fakad, a Teremtőnek, aki olyan igazságok birtokában van, melyeket mi meg sem kísérelhetünk felfogni. E tudás birtokában megadta nekünk az evangéliumot, ezt a mennyei ajándékot, a boldogság és siker legbiztosabb képletét.
Hogyan válunk Jézus Krisztus tanítványaivá?
Amikor meghalljuk Jézus Krisztus evangéliumának mindent felülmúló igazságait, remény és hit sarjad a szívünkben.5 Minél inkább engedjük, hogy szívünket és elménket betöltse a feltámadt Krisztus üzenete, annál nagyobb vágyunk lesz arra, hogy kövessük Őt, és a tanításai szerint éljünk. Ez pedig tovább növeli hitünket, és lehetővé teszi, hogy Krisztus világossága beragyogja szívünket, ami által aztán képesek leszünk felismerni az életünkben lévő tökéletlenségeket, és arra fogunk vágyni, hogy megtisztulhassunk a bűn nyomasztó terhétől. Vágyódunk majd a vétkektől való megszabadulásra, ez pedig bűnbánatra fog ösztönözni minket.
A hit és a bűnbánat a keresztelés tisztító vizébe vezet, ahol szövetségben fogadjuk, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, és az Ő nyomdokaiban fogunk járni.
Ahhoz, hogy támogatást kapjunk a tiszta és szent élet iránti vágyunkban, felruháznak minket a tűz általi keresztséggel is – a Szentlélek kimondhatatlan ajándékával, egy mennybéli Vigasztalóval, aki elkísér és vezet minket, amíg az igazlelkűség ösvényein járunk.
Minél inkább telve vagyunk Isten Lelkével, annál inkább adunk önmagunkból másoknak. Béketeremtőkké válunk az otthonunkban, a családunkban, és mindenütt igyekszünk segíteni embertársainkon úgy, hogy kinyújtjuk feléjük kezünket a kedvesség, megbocsátás, jóindulat és hosszan tűrés irgalmas tetteiben.
Ezek az életre és beteljesedésre vezető igaz út első lépései. Ez a békesség útja, melyen Jézus Krisztus követői járnak.
A türelem ösvénye
Mindazonáltal ez nem jelent azonnali megoldást, ez nem megy egyik napról a másikra.
Nemrégiben levelet kaptam egy ismerősömtől. Bizalmasan megvallotta, hogy nehéznek találja bizonysága megtartását. A tanácsomat kérte.
Visszaírtam neki, és nagy szeretettel javasoltam néhány konkrét dolgot, amelyet megtehet, hogy élete nagyobb összhangban álljon a visszaállított evangélium tanításaival. Nagy meglepetésemre alig telt el egy hét, és választ kaptam tőle. Levelében lényegében ez állt: „Megpróbáltam, amit javasoltál. Nem vált be. Mit tudsz még ajánlani?”
Testvérek, ki kell tartanunk az evangélium mellett! Nem lehet egy rövid vágtával elnyerni az örök életet – hosszútávon versenyzünk érte. Újra és újra alkalmaznunk kell az isteni evangélium alapelveit. Napról napra életünk megszokott részévé kell tennünk őket.
Gyakorta közelítjük meg az evangéliumot ahhoz a gazdához hasonlóan, aki reggel elveti a magot, és elvárja, hogy délutánra kifejlett csöves kukorica várja. Amikor Alma egy maghoz hasonlította Isten szavát, elmagyarázta, hogy az fokozatosan fog gyümölcsöt termő fává növekedni, hitünk, szorgalmunk, türelmünk és hosszútűrésünk eredményeként.6 Igaz, hogy néhány áldás azonnal megadatik: amint elültetjük a magot a szívünkben, az elkezd duzzadni, kihajt és növekedésnek indul, és ezáltal tudhatjuk, hogy jó a mag. Attól a pillanattól fogva, hogy rálépünk a tanítványi mivolt ösvényére, Isten látható és láthatatlan áldásai kísérnek minket.
Az áldások teljességét azonban nem nyerhetjük el, ha „elhanyagolj[uk] a fát, és nem gondol[unk] annak táplálására”.7
Nem elég pusztán tudni azt, hogy a mag jó. „Táplál[nunk kell] nagy gonddal, hogy gyökeret verjen.”8 Csak így tudunk majd venni a gyümölcsből, amely „édes, felülmúlva mindazt, ami édes, és… tiszta, felülmúlva mindazt, ami tiszta”, és ekkor „lakmározhat[unk] majd ebből a gyümölcsből, amíg el nem tel[ünk], hogy se nem éhez[ünk], se nem szomjaz[unk]”9.
A tanítványság egy utazás. Szükségünk van az út finomító tanulságaira jellemünk formálásához és szívünk megtisztításához. Amikor türelmesen járunk a tanítványi mivolt ösvényén, önmagunk előtt is tanúsítjuk hitünk mértékét és azon hajlandóságunkat, hogy Isten akaratát saját akaratunk elé helyezzük.
Nem elég csupán beszélni Jézus Krisztusról vagy megvallani, hogy a tanítványai vagyunk. Nem elég pusztán körbevenni magunkat vallásunk jelképeivel. A tanítványság nem közönségsport. Nem várhatjuk, hogy megtapasztaljuk a hit áldásait, ha tétlenül álldogálunk az oldalvonalon, mint ahogy az egészséges életmód előnyeit sem tudjuk megtapasztalni, ha a kanapén ülve sportközvetítést nézünk a televízióban, és jobbnál jobb tanácsokat adunk a sportolóknak. Néhányak számára mégis a „szemlélődő tanítványság” a hódolat előnyben részesített, vagy akár elsődleges módja.
Nem másodkézből kapott vallás a miénk. Nem lehet részünk az evangélium áldásaiban csupán azáltal, hogy megfigyeljük, mások milyen sok jót tesznek. Beljebb kell lépnünk az oldalvonalról, és át kell ültetnünk a gyakorlatba azt, amiről prédikálunk.
Az út mindenki előtt nyitva áll
A tanítványság ösvényén az első lépés – nagy szerencsénkre – pontosan ott kezdődik, ahol épp állunk! Nem kell semmiféle előzetes dolognak megfelelnünk az első lépés megtételéhez. Nem számít, hogy gazdagok vagyunk-e vagy szegények. Nem követelmény, hogy az ember iskolázott, ékesszóló vagy művelt legyen. Nem kell tökéletesnek lennünk, sem nyájasnak vagy akár illedelmesnek.
Ti és én már ma rá tudunk lépni a tanítványi mivolt ösvényére. Legyünk alázatosak. Imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz teljes szívünkből, és fejezzük ki az iránti vágyunkat, hogy közel kerüljünk Hozzá, és tanuljunk Tőle.
Legyen hitünk. Keressünk, és majd találunk. Zörgessünk, és majd megnyittatik nékünk.10 Szolgáljuk az Urat azáltal, hogy másokat szolgálunk. Váljunk egyházközségünk vagy gyülekezetünk tevékeny tagjává. Erősítsük meg a családunkat azáltal, hogy elkötelezzük magunkat az evangélium alapelvei szerinti élet mellett. Fonódjon egybe szívünk és elménk, hogy megteremtsük az egységet a házasságunkban és a családunkban.
Eljött az idő, hogy életünket a megfelelő mederbe terelve templomi ajánlást szerezzünk, és használjuk is azt. Itt az idő, hogy jelentőségteljes családi esteket tartsunk, hogy olvassuk Isten szavát, és hogy őszinte imában forduljunk Mennyei Atyánkhoz. Itt az idő, hogy szívünket hála töltse el az egyház visszaállításáért, az élő prófétákért, a Mormon könyvéért és az életünket megáldó papsági erőért. Eljött az idő, hogy befogadjuk Jézus Krisztus evangéliumát, hogy az Úr tanítványaivá váljunk, és az Ő útján járjunk.
Vannak néhányan, akik úgy hiszik, hogy mivel hibáztak, többé nem részesülhetnek teljes mértékben az evangélium áldásaiból. Mily kevéssé értik ők az Úr céljait! Az evangélium szerinti élet egyik legnagyszerűbb áldása az, hogy folyton csiszol minket, és segít tanulnunk a hibáinkból. Mi „mindnyájan vétkezt[ünk], és szűkölköd[ünk] az Isten dicsősége nélkül”,11 Jézus Krisztus engesztelése mégis képes teljessé tenni bennünket, amikor bűnbánatot tartunk.
Szeretett barátunk, Joseph B. Wirthlin elder világosan tanította ezt az alapelvet, amikor így szólt:
„Ó, mily csodálatos azt tudni, hogy Mennyei Atyánk szeret minket! Igen, minden hibánkkal együtt. Az Ő szeretete olyan, hogy amikor mi magunk már feladtuk, Ő soha nem fogja ezt tenni.
Mi [talán] a tegnap és a ma fényében látjuk magunkat… Mennyei Atyánk az örökkévalóság fényében tekint ránk…
Jézus Krisztus evangéliuma az átalakulás evangéliuma. Földi férfiakként és nőkként fog meg minket, és örökkévaló férfiakká és nőkké alakít bennünket.”12
Azokhoz szólva, akik bármilyen okból letértek a tanítványi mivolt ösvényéről, arra kérlek benneteket, induljatok el onnan, ahol most vagytok, és térjetek vissza Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához. Járjatok ismét az Úr útján. Bizonyságomat teszem arról, hogy az Úr meg fogja áldani az életeteket, és értelmeteket meghaladó tudást és örömet fog rátok ruházni, valamint kiárasztja rátok a Lélek felséges ajándékait. Az idő mindig alkalmas az Úr útjának követésére. Soha nincs túl késő.
Azokhoz szólva, akik alkalmatlannak érzik magukat, mert nem voltak az egyház tagjai egész életükben, akik úgy érzik, soha nem tudják bepótolni az elveszett éveket, bizonyságomat teszem arról, hogy az Úrnak szüksége van a ti különleges képességeitekre, tehetségeitekre és készségeitekre. Az egyháznak szüksége van rátok – nekünk szükségünk van rátok. Az idő mindig alkalmas az Úr útjának követésére. Soha nincs túl késő.
A tanítványság áldásai
Emlékezzünk hát e virágvasárnapon, e húsvéti ünnepi időszak során és majd mindennap arra, hogy Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának megvan a hatalma arra, hogy betöltsön minden ürességet, begyógyítson bármilyen sebet, és kivezessen a bánat legmélyebb völgyéből is. Ez a remény, a hit és az Úrba vetett bizalom útja. Jézus Krisztus evangéliumát a maga teljességében tanítja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Ezt az egyházat egy élő próféta vezeti, aki az Úr Jézus Krisztustól kapott felhatalmazást arra, hogy útmutatást és irányítást adjon nekünk, melyek segítségével szembe tudunk nézni napjaink kihívásaival, bármilyen súlyosak is legyenek.
Ünnepélyes tanúságomat teszem arról, hogy Jézus, a Krisztus él. Ő a világ Szabadítója és Megváltója. Ő a megígért Messiás. Tökéletes életet élt, és engesztelést hozott bűneinkért. Ő mindig mellettünk fog állni. Ő megvívja majd a csatáinkat. Ő a mi reménységünk, Ő a mi szabadulásunk – Ő az út. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.