24. lecke

Egyedülálló felnőtt egyháztagok

Bevezetés

Jézus Krisztus evangéliuma kihangsúlyozza a házasság és a családi kapcsolatok által elnyerhető örökkévaló áldásokat, azonban sok egyháztag olyan körülmények között találja magát, amelyekben éppen akkor nincs kilátásban számára a házasság vagy a család. Ez a lecke azt hangsúlyozza, hogy az egyedülálló egyháztagok jelentősen hozzájárulnak az Úr királyságához. Előfordul, hogy késlekednek a házasság és a család áldásai, azonban akik igazlelkűen betartják Isten parancsolatait, azoktól soha nem lesznek ezek megtagadva.

Háttérolvasmányok

Gordon B. Hinckley, “A Conversation with Single Adults,” Ensign, Mar. 1997, 58–63.
Spencer J. Condie: Igényt tartani a rendkívül hatalmas és értékes ígéretekre. Liahóna, 2007. nov. 16–18.

Javaslatok a tanításhoz

1 Korinthusbeliek 12:12–20, 25–27

Egyedülálló tagok egy családra összpontosító egyházban

Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel, milyen kihívásokkal nézhetnek szembe azok az egyedülálló egyháztagok, akiknek az egyházközségében vagy gyülekezetében a tagok nagy része házas és gyermeke van. (Az egyedülálló egyháztagok gyakran elkeseredetten, elszigetelve vagy kívülállónak érezhetik magukat azokon az órákon, amelyeken a házasságról és a családról tanítanak.)

Szerintetek hogyan segíthet a többi egyháztag az egyedülálló felnőtteknek érezni azt, hogy bevonják és értékelik őket az egyházi gyűléseken és tevékenységeken?

Tedd ki a következő idézetet Howard W. Hunter elnöktől (1907–1995), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Az egyház minden tagja számára létezik. […] Legyünk bár egyedülállóak vagy házasok, mindannyiunknak megvan a maga egyénisége és szükségletei, például szeretnénk, ha Isten értékes gyermekeként tekintenének ránk. […]

Ez Jézus Krisztus egyháza, nem pedig a házasok vagy az egyedülállók vagy bármely egyéb csoport vagy egyén egyháza” (“The Church Is for All People,” Ensign, June 1989, 76).

Mondd el, hogy Pál apostol az emberi testhez hasonlította az egyházat, annak egyes tagjait pedig a test részeihez. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az 1 Korinthusbeliek 12:12–20-at, míg a többiek megnézik, hogyan hasonlította Pál a test részeit az egyház tagjaihoz.

Milyen kihívásokkal néznénk szembe, ha hiányozna egy vagy több testrészünk?
Mit tanít nekünk Pál hasonlata az egyházról és annak tagjairól? (A tanulók több fontos tantételt is megnevezhetnek. Győződj meg a következő tantétel kihangsúlyozásáról: Az egyház minden tagja értékes, és fontos módokon járulhat hozzá az egyház életéhez.)
Mit láttatok, mivel gazdagítják az egyházat a saját egyházközségetek vagy gyülekezetetek egyedülálló tagjai?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 12:25–27-et, az osztály pedig nézze meg, mit tehetnek az egyház tagjai azért, hogy egységesek legyenek.

Mit tehet minden egyháztag, legyen házas vagy egyedülálló, azért, hogy segítsen az egyházközség vagy gyülekezet többi tagjának egységben éreznie magát a többiekkel?

Tedd ki és olvasd fel a következő idézetet Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Mindannyian a szentek közösségéhez tartozunk, szükségünk van egymásra, és ugyanazon cél irányába törekszünk. Különbségeink alapján bármelyikünk elszigetelhetné magát [az egyházközségi vagy gyülekezeti] családjától. Azonban nem szabad kizárni vagy elszigetelni magunkat a lehetőségektől a magunkban felfedezni vélt különbségek miatt. Inkább osszuk meg másokkal az ajándékainkat és a tehetségeinket, a remény és az öröm sugarát árasztva rájuk, és emeljük fel ezzel a saját lelkünket is” (“Belonging to a Ward Family,” Ensign, Mar. 1996, 16).

Hogyan segített nektek az elhívások elfogadása és az egyházközségetekben vagy gyülekezetetekben való részvétel abban, hogy még inkább egynek érezzétek magatokat a többi taggal?

Zsidók 11:1, 6, 8–13, 16

Várakozás a megígért áldásokra

Tedd ki a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Akik egyedülállóak, vágyjanak templomi házasságra, és tegyenek érte jelentős erőfeszítéseket! A fiatalok és a fiatal egyedülállók álljanak ellen annak a politikailag elfogadott, de örökkévalóan téves elképzelésnek, mely kétségbe vonja a házasság és a gyermekvállalás fontosságát” (Vágy. Liahóna, 2011. máj. 45.).

Szerintetek miért van az, hogy az egyedülálló egyháztagok közül némelyek elkeserednek azon tan hallatán, hogy „a férfi és a nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”? (A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.).

Magyarázd el, hogy bár a házasság és a család jelenti az eszményt, sok egyedülálló felnőtt egyháztag nem biztos abban, hogy valaha is meg fog-e házasodni. Akik pedig elváltak vagy megözvegyültek, azokban felmerül a kérdés, hogy újra meg fognak-e házasodni.

Olvasd fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg, mit tett a Szabadító azért, hogy azok számára is elérhetővé tegye az örökkévaló áldásokat, akiknek jelenleg nincs része a házasság és a család áldásában:

„A házassággal és a családdal kapcsolatos alapvető igazságok hirdetésével nem hagyjuk figyelmen kívül és nem becsüljük le azok áldozatait és sikereit, akik jelen pillanatban nem élvezik ezt az ideális állapotot. Néhányotoktól olyan okok miatt tagadtatik meg a házasság áldása, mint például a megfelelő jelöltek hiánya, a saját nemhez való vonzódás, a testi vagy mentális gyengeségek, vagy egyszerűen csak a kudarctól való félelem, amely – legalábbis pillanatnyilag – beárnyékolja a hitet. Az is lehet, hogy kötöttetek házasságot, azonban ez a házasság véget ért, és most egyedül kell elbírnotok azzal, amit ketten is alig bírnak. Vannak közöttetek olyan házasok, akiknek hő vágyaik és könyörgő imáik ellenére nem lehetnek gyermekeik.

[…] Erős bizonyságot teszünk arról, hogy mindazok számára, akik Jézus Krisztushoz fordulnak, az Ő engesztelése számolt mindazzal, és végső soron kárpótlást fog nyújtani mindazért, aminek híján vannak vagy amit elveszítettek. Senkinek nincs eleve kevesebb elrendelve mindannál, amit az Atya a gyermekeinek tartogat” (Miért fontos a házasság és a család? Liahóna, 2015. máj. 52–53.).

Milyen tant tanít Christofferson elder, ki részesül majd Isten legnagyobb áldásaiban? (Írd fel a táblára a következő tant: Jézus Krisztus engesztelése mindannyiunk számára lehetővé teszi azt, hogy végül Mennyei Atyánk minden megígért áldását elnyerjük.)
Mit kell tennie valakinek azért, hogy elnyerje az ebben a tanban rejlő reménységet?

Tedd ki a következő ígéretet Spencer W. Kimball elnöktől (1895–1985), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Megígérjük nektek, hogy ami az örökkévalóságot illeti, egyetlen lélektől sem tagadtatik meg semmi olyan dolog bőséges, magasztos és örök áldása, melyről ő nem tehet, és hogy az Úr soha nem szegi meg az ígéreteit, hanem minden igazlelkű személy végül megkapja mindazt, ami jár neki, ha saját hibájából nem játszotta el azt” (“The Importance of Celestial Marriage,” Ensign, Oct. 1979, 5).

Emlékeztesd a tanulókat, hogy bár Isten áldásai időnként késlekednek, az örökkévalóságban soha nem tagadtatnak meg azoktól, akik igyekeznek igazlelkűen élni.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak csak Ábrahám és Sára példájára, akik olyan ígéreteket kaptak Istenről a családjuk vonatkozásában, melyek késlekedtek, illetve halandó életük során nem is teljesedtek be (lásd 1 Mózes 13:14–17; 15:4–7; 17:1–8, 15–16). Emlékeztesd a tanulókat, hogy Ábrahámhoz és Sárához hasonlóan időnként a mi hitünket is próbára teszik a halandóságban késlekedő vagy beteljesületlen áldások.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 11:1, 6-ot, az osztály pedig nézze meg, milyen meghatározást adnak ezek a versek a hitre.

Mit tanítanak ezek a versek a hit jelentéséről? (Ne felejts el segíteni a tanulóknak személyes szentírás-tanulmányozási készségeket kifejleszteni azáltal, hogy az órán felhívod a figyelmüket a tanulást segítő eszközökre.)
Mit jelent a „nem látott dolgokról való meggyőződés” kifejezés? (A hit a láthatatlan valóságról való meggyőződés vagy bizonyság. A remélt vagy láthatatlan dolgokról való e meggyőződés csak akkor jő el, ha az evangélium tantételei szerint cselekszünk és betartjuk azokat – különösen akkor, ha ez nehézségbe ütközik. A hit a bizonyság lelki ajándékát eredményező engedelmes cselekedet. Azt jelenti, hogy eléggé hiszünk és bízunk az Úrban ahhoz, hogy a végeredmény előre látása nélkül engedelmeskedjünk neki.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Zsidók 11:8–13, 16-ot, az osztály pedig nézze meg, hogyan gyakorolt hitet nehéz körülmények közepette Ábrahám és Sára. Javasold az osztálynak, hogy húzzák alá azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek megmutatják, hogy mi módon gyakorolt hitet Ábrahám és Sára.

A 13. vers azt mondja, hogy bár Ábrahám, Sára és még sokan mások „nem nyerve meg az ígéreteket” haltak meg, „távolról” látták az ígéreteket, és hittek abban, hogy Isten be tudja teljesíteni ezeket. Hogyan segíthet ezeknek az ősi szenteknek a példája a mai szenteknek, akiknek a hite számára kihívást jelent az, hogy a halandóságban nem kapják meg a megígért áldásokat? (Mindannyiunknak meg kell tanulnunk hitet gyakorolni és engedelmeskedni az Úr parancsolatainak, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a remélt áldások nem akkor érkeznek, amikor szeretnénk.)
Szerintetek mit jelent az, hogy ezek az ősi szentek idegenekként és vándorokként éltek a földön? (Tudták, hogy a halandó élet időleges, és ez a világ nem az állandó otthonuk.)

Olvasd el a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Vannak áldások, amelyek gyorsan jönnek, vannak, amelyek később, s vannak, melyeket a mennyország előtt nem nyerünk el; de azok számára, akik elfogadják Jézus Krisztus evangéliumát, jönni fognak az áldások. Ezt én személyesen tanúsítom” („A jövendő javaknak főpapja”. Liahóna, 2000. jan. 45.).

Annak tudata, hogy egyetlen áldás sem tagadtatik meg a hithűektől, hogyan segíthet azoknak az egyháztagoknak, akik szomorúak vagy elkeseredettek azért, mert nem házasok vagy nincsenek gyermekeik?
Fel tudtok idézni olyan alkalmat, amikor el voltatok keseredve, azonban úgy döntöttetek, hogy hittel cselekedtek és továbbléptek az életetekben?

Ha az idő engedi, oszd meg a következő tanácsot Dallin H. Oaks eldertől:

„Ha csak esetleges házastárs-jelöltre várakozva hagyjátok elmúlni az időt, fejezzétek be a várakozást! Talán ebben az életben soha nem lesz lehetőségetek számotokra megfelelő házasságra, tehát fejezzétek be a várakozást és lépjetek. Készüljetek fel az életre – akár az egyedülálló életre – tanulás, tapasztalatok és tervezés által. Ne várjátok, hogy betoppanjon hozzátok a boldogság. Keressétek ti magatok a szolgálatban és a tanulásban. Alakítsátok ki a saját életeteket, és bízzatok az Úrban” (“Dating versus Hanging Out,” Ensign, June 2006, 14).

Buzdítsd a tanulókat, gondolják át, mit tehetnének azért, hogy növeljék a Jézus Krisztusba vetett hitüket és az abba vetett bizalmukat, hogy Ő be tudja teljesíteni a megígért áldásokat.

Tanulói olvasmányok

1 Korinthusbeliek 12:12–20, 25–27; Zsidók 11:1, 6, 8–13, 16.
Gordon B. Hinckley, “A Conversation with Single Adults,” Ensign, Mar. 1997, 58–63.