Higgyetek, engedelmeskedjetek, és tartsatok ki!
Írta: Thomas S. Monson elnök
Higgyétek el, hogy nincs annál fontosabb, mint hogy erősek és hithűek maradjatok az evangélium igazságaihoz. Tanúbizonyságomat teszem, hogy ez így van.
Drága fiatal húgaim! Alázatra késztető a felelősség, hogy szólhatok hozzátok. Mennyei segítségért imádkozom, hogy meg tudjak felelni ennek a feladatnak.
Alig 20 évvel ezelőtt még nem kezdtétek el a halandóságon átvezető utazásotokat. Akkor még mindannyian mennyei otthonotokban éltetek. Ott olyan emberek között voltatok, akik szerettek benneteket, és aggodalommal figyelték az örökkévaló jóléteteket. Eljött aztán a pillanat, amikor a földi élet létfontosságúvá vált a fejlődésetekhez. A búcsúzás során a belétek vetett bizalmat is bizonyára kinyilvánították. Testet kaptatok és halandóvá váltatok; kivágattattatok Mennyei Atyánk színe elől.
A földön azonban örömteli fogadtatásban részesültetek. Az első néhány év értékes és különleges időszak volt. Sátánnak nem volt hatalma, hogy megkísértsen benneteket, mivel még nem értétek el a felelősségre vonhatóság életkorát. Ártatlanok voltatok Isten előtt.
Nem sokkal később beléptetek abba a korba, melyet néhányan csak úgy neveznek, „a rettenetes tinédzserek”. Én inkább „rendkívüli tinédzsereknek” nevezem őket. Ez a lehetőségek időszaka, a gyarapodás és a fejlődés évei, melyet a tudásszerzés és az igazság felkutatása fémjelez.
Senki nem mondta a tinédzser évekről, hogy könnyűek. Ezek gyakran a bizonytalanság, a meg nem felelés érzésének évei, a helyünk keresése a kortársak között, és a beilleszkedés évei. Ebben az időszakban egyre függetlenebbé váltok, és talán nagyobb szabadságra vágytok, mint amennyit a szüleitek jelenleg hajlandóak megadni nektek. Ezt az időszakot akarja Sátán is leginkább kihasználni, hogy megkísértsen benneteket, és minden tőle telhetőt meg is tesz, hogy elcsábítson arról az ösvényről, amely visszavezet abba a mennyei otthonba, amelyből érkeztetek, vissza a szeretteitekhez, vissza Mennyei Atyátokhoz.
A benneteket körülvevő világ nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel segíteni tudna nektek végigjárni ezt a gyakran veszélyekkel teli utazást. Napjaink társadalmában oly sokan vannak, akik kezéből kicsúszott a biztonságot jelentő kötél, és így elsodródtak a békesség kikötőjéből.
A hamislelkűség iránti engedékenységnek, az erkölcstelenségnek, a pornográfiának, a kábítószereknek, a kortársak nyomásának – és még számos más dolognak – köszönhetően sokan a bűn tengerébe esnek, ahol szétzúzódnak az elvesztett lehetőségek, az eltékozolt áldások és a széttört álmok zátonyának éles szikláin.
Vezet-e út a biztonságba? Van-e menekülés a fenyegető pusztulás elől? A válasz egy harsogó igen! Azt tanácsolom nektek, hogy keressétek az Úr világítótornyát. Ahogy már korábban mondtam, most megismétlem: nincs olyan sűrű köd, nincs olyan sötét éjszaka vagy olyan erős szél ahonnan – és nincs olyan elveszett tengerész, akit – az Úr világítótornya ne tudna megmenteni. Ez a torony hívogat bennünket az élet viharaiban. Ezt mondja: „Erre van a biztonság. Erre van az otthonod.” Fényjeleket küld, melyeket könnyű meglátni, és amelyek soha nem maradnak el. Ha követitek őket, akkor ezek a fényjelek visszavezetnek benneteket a mennyei otthonotokba.
Ma három létfontosságú jelről szeretnék beszélni nektek, melyek az Úr világítótornyából érkeznek, és amelyek segíteni fognak nektek visszatérni az Atyához, aki mindennél jobban várja a dicsőséges hazatéréseteket. E három jel a következő: higgyetek, engedelmeskedjetek, és tartsatok ki!
Először arról a jelről szeretnék szólni, amelyik alapvető és létfontosságú: higgyetek! Higgyétek el, hogy Mennyei Atyánk lányai vagytok, hogy Ő szeret benneteket, és hogy egy dicsőséges cél miatt vagytok itt, vagyis azért, hogy elnyerjétek az örök szabadulásotokat. Higgyétek el, hogy nincs annál fontosabb, mint hogy erősek és hithűek maradjatok az evangélium igazságaihoz. Tanúbizonyságomat teszem, hogy ez így van!
Fiatal barátaim, higgyetek azokban a szavakban, melyeket minden egyes héten kimondtok, amikor elszavaljátok a Fiatal Nők mottóját. Gondolkozzatok el a mottó szavainak jelentésén! Igazság rejlik bennük. Igyekezzetek mindig a meghatározott értékek szerint élni. Higgyétek el – ahogy azt a mottótok is kijelenti –, hogyha elfogadjátok ezeket az értékeket és ezek szerint cselekedtek, akkor felkészültek lesztek az otthon és a család megerősítésére, szent szövetségek megkötésére és betartására, a templomi szertartások elnyerésére, és végül arra, hogy a felmagasztosulás áldásait élvezzétek. Ezek gyönyörű evangéliumi igazságok, és amennyiben követitek őket, boldogabbak lesztek egész életeteken át, itt és ezután, mint akkor lennétek, ha figyelmen kívül hagyjátok azokat.
A legtöbbeteknek már tipegő kisgyermekkorotok óta tanították az evangéliumi igazságokat. Szerető szülők és segítőkész tanítók tanítottak benneteket. Az átadott igazságok segítettek abban, hogy bizonyságot nyerjetek, mert elhittétek, amit tanítottak nektek. Ezt a bizonyságot azonban továbbra is lehet lelkileg táplálni és gyarapítani tanulás, útmutatást kérő imák, valamint azáltal, hogy hetente eljártok istentiszteletre. Egyedül rajtatok múlik, hogy életben tartjátok-e ezt a bizonyságot. Sátán minden erejével igyekezni fog, hogy elpusztítsa. Egész életeteken át táplálnotok kell ezt a bizonyságot. A tűz fényéhez hasonlóan, amely ragyogó lánggal ég, majd elhalványulva előbb izzó parázzsá változik, végül pedig kihűl, úgy a bizonyságotok is, ha nem tápláljátok folyamatosan. Nem engedhetitek, hogy ez megtörténjen!
Amellett, hogy jártok a vasárnapi gyűlésekre és a hétköznapi tevékenységekre, ha lehetőségetek van rá, hogy hitoktatásra járjatok – akár kora reggeli, akár órarendbe illesztett órákra – akkor használjátok ki azt. Sokan már most is jártok hitoktatásra. Az, hogy mennyit tanultok a hitoktatáson szerzett tapasztalataitokból – és általában minden másból az életben – a hozzáállásotokon és a taníthatóságra való hajlandóságotokon múlik. Legyünk alázatosak és vágyjunk a tanulásra! Nagyon hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy tinédzser koromban eljárhattam kora reggeli hitoktatásra, mivel ez létfontosságú szerepet játszott a bizonyságom kifejlődésében. A hitoktatás életeket változtathat meg.
Néhány évvel ezelőtt egy olyan jóravaló emberrel voltam tagja egy igazgatói tanácsnak, aki rendkívül sikeres volt az életben. Nagy hatással volt rám a feddhetetlensége és az egyházhoz való hűsége. Megtudtam, hogy a hitoktatásnak köszönhetően szerezte meg bizonyságát és csatlakozott az egyházhoz. A nő, akit feleségül vett, egész életében az egyház tagja volt. Akkor ő még nem tartozott egyik egyházhoz sem. Az évek múltak, és a feleség minden próbálkozása ellenére ez a férfi nem akart istentiszteletre járni a feleségével és a gyermekeivel. Később azonban ő vitte a két lányát a kora reggeli hitoktatásra. Amíg a lányok az órán voltak, ő a kocsiban várakozott, majd ezt követően elvitte őket iskolába. Egy esős napon az egyik leánya azt mondta: „Gyere be, apa. Leülhetsz a folyosón is.” A férfi elfogadta a meghívást. A terem ajtaja nyitva maradt, ő pedig figyelni kezdett. A hallottak megérintették a szívét. Ezt követően a tanév végéig eljárt a lányaival a hitoktatásra, aminek végül az lett az eredménye, hogy egy életre aktív tagja lett az egyháznak. Hagyjátok, hogy a hitoktatás építse és erősítse a bizonyságotokat!
Lesznek olyan időszakok, amikor olyan kihívásokkal néztek szembe, melyek kockára tehetik a bizonyságotokat; vagy éppen elhanyagoljátok azt, mert más dolgok keltik fel az érdeklődéseteket. Könyörgöm, tartsátok meg erősnek a bizonyságotokat! A ti felelősségetek, egyedül a tiétek, hogy a lángja fényesen ragyogjon. Ez erőfeszítéseket kíván, de ezek olyan erőfeszítések, amelyeket soha nem fogtok megbánni. Eszembe jutnak Julie de Azevedo Hanks dalszerző szavai. Ő ezt írta a bizonyságáról:
Amikor változnak a szelek,
S szívemet fájdalom járja át,
Ha kell, az életem árán is megvédem,
Mert melegére és fényére van szükségem,
Tombolhat a vihar körülöttem, vadul,
Én állom a zivatart megingathatatlanul.
Megmaradok örökre
A láng őrzője.1
Higgyetek, és tápláljátok bizonyságotok lángját, hogy ragyogva éghessen, bármi is történjen!
Továbbá, kedves fiatal nők, engedelmeskedjetek. Engedelmeskedjetek a szüleiteknek. Engedelmeskedjetek Isten törvényeinek. Ezeket egy szerető Mennyei Atyától kaptuk. Ha betartjuk azokat, akkor az életünk teljesebb lesz, és kevésbé bonyolult. Könnyebben tudjuk majd elviselni a kihívásainkat és a problémáinkat. Meg fogjuk kapni az Úr ígért áldásait. Ő azt mondta: „[Az] Úr a szívet és készséges elmét követel meg; és a készségesek és engedelmesek eszik majd Sion földjének javát ezen utolsó napokban.”2
Csak egyetlen életetek van, amit élhettek. Tartsátok annyira problémamentesnek, amennyire csak tudjátok! Kísértések fognak érni benneteket, néha olyan emberek által, akikről azt hittétek, hogy a barátaitok.
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy Fiatal Nők tanácsadóval, aki elmesélte egy élményét, mely az osztályába járó egyik fiatal nővel történt meg. Ezt a fiatal nőt időről időre megkísértették, hogy letérjen az igazság ösvényéről, és a bűn kerülőútjára tévedjen. Néhány osztálytársa állandó győzködése eredményeként végül beleegyezett abba, hogy rátér a kerülőútra. Kigondolt egy tervet: azt mondja majd a szüleinek, hogy a Fiatal Nők tevékenységi estre megy. Ott azonban csak addig akart maradni, amíg a többi barátnője és az őket kísérő fiúk fel nem veszik őt. Ezt követően elmennek egy partira, ahol alkohol is lesz, és ahol a fiatalok viselkedése szöges ellentétben áll majd mindazzal, amiről ez a fiatal nő tudta, hogy helyes.
A tanítójuk sugalmazásért imádkozott, hogy segíteni tudjon a hozzá tartozó lányoknak, de különösen ennek a lánynak, akinek annyira bizonytalan volt az evangélium iránti elkötelezettsége. A tanító azt a sugalmazást kapta akkor este, hogy ne azt csinálják, amit korábban eltervezett, hanem inkább beszéljen a lányoknak arról, mennyire fontos erkölcsileg tisztának maradni. Amikor elkezdte megosztani a gondolatait és az érzéseit, a szóban forgó fiatal nő már javában az óráját nézegette, hogy nehogy lekésse a barátaival megbeszélt találkát. Ahogy azonban a beszélgetés egyre elmélyült, a szívét megérintette valami, felébredt a lelkiismerete, és újra elhatározta magát. Amikor pedig eljött az idő, már tudomást sem vett az őt hívogató dudálásról. Egész este a teremben maradt a tanítójával és a többi osztálytársnőjével. Az Isten által jóváhagyott útról való kitérő sikeresen elmaradt. Sátánt megakadályozták tervében. A fiatal nő megvárta, míg társai hazamennek, hogy megköszönhesse a tanítójának a leckét, és elmondhassa, hogyan segített neki abban, hogy elkerüljön egy olyan végkifejletet, amely valószínűleg tragédiába torkollott volna. A tanító választ kapott imájára.
Csak később tudtam meg, hogy ezt a fiatal nőt, mivel azon az estén úgy döntött, hogy nem megy el a barátaival – akik a legnépszerűbb lányok és fiúk voltak az iskolában –, kiközösítették, és hónapokon át senki sem barátkozott vele az iskolájában. Nem tudták elfogadni, hogy ez a lány nem volt hajlandó megtenni azokat a dolgokat, amelyeket ők tettek. Borzasztóan nehéz és magányos időszak volt ez a lány életében. Mindezek ellenére állhatatos maradt, aminek köszönhetően sikerült olyan barátokra szert tennie, akik olyan normák szerint éltek, mint ő. Néhány évvel később ez a fiatal nő aztán templomban házasodott, és most már négy szép gyermeke van. Lehetett volna merőben más is az élete. A döntéseink meghatározzák a sorsunkat.
Drága fiatal nők, ellenőrizzétek, hogy a döntések, melyeket fontolgattok, átmennek-e a következő próbán: „Milyen hatással lesz rám? Mivel leszek gazdagabb?” A viselkedési kódexetekben ne arra essen a hangsúly, hogy „Mit fognak mások erről gondolni?”, hanem inkább arra, hogy „Mit fogok én magamról gondolni?”. Hagyjátok, hogy a halk és szelíd hang befolyásoljon benneteket! Ne feledjétek, hogy egy arra felhatalmazott személy kezeit a fejetekre helyezte a konfirmálásotok alkalmával, és azt mondta: „Fogadd be a Szentlelket!” Tárjátok ki szíveteket, sőt az egész lelketeket, e különleges hang előtt, amely bizonyságot tesz az igazságról. Ahogy azt Ésaiás próféta megígérte: „És füleid meghallják a kiáltó szót…: ez az út, ezen járjatok.”3
Napjainkban egyre nagyobb teret nyer a hamislelkűség iránti engedékenység. A magazinok és a televíziós műsorok a mozivásznak csillagait, a sportpályák hőseit – akiket rengeteg fiatal igyekszik utánozni – úgy mutatják be, mint akik látszólag mindenféle következmény nélkül szeghetik meg Isten törvényeit és fitogtathatják bűnös szokásaikat. Ne higgyetek ennek! El fog jönni a számvetés ideje, vagyis a mérleg egyensúlyba fog kerülni. Minden Hamupipőkének elérkezik az éjfél, ha nem ebben az életben, akkor a következőben. Az ítélet napja mindenkinek elérkezik. Ti felkészültetek-e rá? Meg vagytok-e elégedve a saját teljesítményetekkel?
Ha bármelyikőtök megbotlott az utazás során, megígérem nektek, hogy van visszaút. Ezt a folyamatot bűnbánatnak nevezik. A Szabadítónk meghalt, hogy számotokra és számomra elérhetővé tegye ezt az áldott ajándékot. Noha az ösvény nehéz, az ígéret valós. Azt mondta az Úr: „[H]a bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek.”4 „[És] vétkeikről többé meg nem emlékezem.”5
Szeretett húgaim! Rendelkeztek az önrendelkezés becses ajándékával. Könyörgöm, döntsetek úgy, hogy engedelmeskedni fogtok!
Végezetül, tartsatok ki! Mit jelent kitartani? Nagyon tetszik a következő meghatározás: bátran ellenállni. Szükségetek lehet bátorságra ahhoz, hogy higgyetek; időnként ahhoz is, hogy engedelmeskedjetek. Ahhoz azonban minden bizonnyal szükségetek lesz bátorságra, hogy kitartsatok addig a napig, amikor elhagyjátok ezt a halandó létet.
Az évek során nagyon sok olyan emberrel beszéltem, aki azt mondta nekem: „Olyan sok problémám van, mind valódi aggályok. Teljesen elborítanak az élet kihívásai. Mit tehetek?” Nekik és most nektek is a következő konkrét javaslatot teszem: törekedj mennyei útmutatásra, de mindig csak az adott napra. Az élet méterben mérve nem könnyű; de centiméterben egyszerű. Mindannyian képesek vagyunk igaznak maradni egyetlen napig – aztán még egy napig, aztán még egyig – egészen addig, amíg a Lélek útmutatása szerint, az Úrhoz közel, jótettekkel és igazlelkűségben nem éltük le egész életünket. A Szabadító azt ígérte: „Tekintsetek rám, és tartsatok ki mindvégig, és akkor élni fogtok; mert aki mindvégig kitart, annak örök életet fogok adni.”6
E célból jöttetek a halandóságba, drága fiatal barátaim. Nincs annál fontosabb, minthogy elérjétek azt a célt, amelyre törekedtek, vagyis az örök életet Atyátok királyságában.
Ti becses, nagyon becses leányai vagytok Mennyei Atyánknak, akiket egy cél miatt küldtek ezen a napon és időben a földre. Egészen idáig tartogattak benneteket. Csodálatos, dicsőséges dolgok várnak rátok, ha hisztek, engedelmeskedtek, és kitartotok. Ezért az áldásért imádkozom, a Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.