Jézus Krisztus hatalma az életünkben mindennap
Erőnk forrása a Jézus Krisztusba vetett hit, amint minden egyes nap tudatosan igyekszünk Őhozzá jönni.
Drága fivérek és nővérek! Ez Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. Micsoda öröm egybegyűlni az Ő egyházaként! Hálás vagyok, amiért Russell M. Nelson elnök gyakran emlékeztet minket az Úr egyháza helyes nevének a használatára, hogy emlékezzünk rá, kié ez az egyház és kinek a tanításait követjük.
Nelson elnök kijelentette: „Az eljövendő napokban látni fogjuk a Szabadító hatalmának a világ által valaha látott legnagyszerűbb megnyilvánulásait. [Ő] számtalan kiváltságot, áldást és csodát fog kiárasztani a hithűekre.”1
Számomra és a feleségem, Renee számára az egyik legnagyszerűbb kiváltság és lehetőség az, hogy találkozhatunk a szentekkel ott, ahol szolgálunk. Meghallgatjuk a történeteiket, tanúi vagyunk a veszteségeiknek, osztozunk a gyászukban és örülünk a sikerüknek. Tanúi voltunk sok áldásnak és csodának, amelyet a Szabadító a hithűekre áraszt ki. Találkoztunk emberekkel, akik átélték a lehetetlent, akik elképzelhetetlen dolgokat szenvedtek el.
Láttuk a Szabadító hatalmának a megnyilatkozását egy özvegyben, aki elveszítette a férjét, miközben az Úr megbízatásában jártak el Bolíviában.2 Láttuk egy fiatal nőben is Argentínában, aki vonat alá esett és elveszítette a lábát, csak mert valaki el akarta lopni a mobiltelefonját.3 Ahogy az egyedülálló édesapjában is, akinek felül kell kerekednie a helyzeten, és meg kell erősítenie a lányát egy ilyen érthetetlenül kegyetlen tettet követően. Láttuk családokban, akik Chilében tűzvész következtében elveszítették az otthonukat és minden ingóságukat, mindössze két nappal 2022 karácsonya előtt.4 Látjuk azokban, akik egy megrázó válást követően szenvednek, és azokban, akik bántalmazás ártatlan áldozatai.
Mi adja meg nekik a hatalmat ahhoz, hogy keresztülmenjenek a nehéz dolgokon? Mi biztosítja az erő még egy rétegét, hogy akkor is folytassák, amikor úgy tűnik, minden elveszett?
Rájöttem, hogy ennek az erőnek a forrása a Jézus Krisztusba vetett hit, amint minden egyes nap tudatosan igyekszünk Őhozzá jönni.
Jákób próféta ezt tanította: „És eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára; mert íme, minden ember fájdalmát elszenvedi, igen, minden élő teremtmény fájdalmát, a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét, akik Ádám családjához tartoznak.”5
Időnként a Jézus Krisztusba vetett hit lehetetlen – majdhogynem elérhetetlen – dolognak tűnhet. Azt gondolhatjuk, hogy Krisztushoz jönni olyan erőt, hatalmat és tökéletességet igényel, amellyel nem rendelkezünk, és egyszerűen nem találjuk az energiát ahhoz, hogy mindent megtegyünk. Azonban amit mindezektől az emberektől megtanultam, az, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megadja nekünk az elinduláshoz szükséges energiát. Néha azt gondolhatjuk: Rendbe kell hoznom az életemet, mielőtt Jézushoz jöhetnék. Az igazság azonban az, hogy Jézushoz kell jönnünk, hogy Őrajta keresztül hozzuk rendbe az életünket.
Nem azért jövünk Jézushoz, mert tökéletesek vagyunk. Azért jövünk Őhozzá, mert vannak hibáink, és Őbenne tétethetünk tökéletessé6.
Hogyan kezdjünk egy kicsi hitet gyakorolni mindennap? Számomra ez reggel kezdődik: miután felébredek, ahelyett, hogy a telefonomat kezdeném nézegetni, elmondok egy imát. Ez lehet egy egyszerű ima is. Ezután elolvasok egy szentírást. Ez segít a heti szövetségemmel, amelyet akkor kötök meg, amikor veszek az úrvacsorából, hogy „mindig emlékez[zek] őrá”7. Amikor a napomat imával és egy szentírással kezdem, akkor is emlékezni tudok Őrá, amikor a telefonomat nézegetem. Emlékezni tudok Őrá, amikor gondokkal és viszályokkal nézek szembe, és megpróbálok úgy megbirkózni velük, ahogy Jézus tenné.
Amikor emlékezem Őrá, vágyat érzek arra, hogy megváltozzak, hogy bűnbánatot tartsak. Megtalálom az erő forrását ahhoz, hogy megtartsam a szövetségeimet, valamint érzem a Szentlélek hatását az életemben, „és parancsolatait betart[om], melyeket nek[em] adott; hogy Lelke mindig vel[em] lehessen”8. Ez segít mindvégig kitartanom.9 Vagy legalábbis a nap végéig! Azokon a napokon pedig, amelyeken nem sikerül egész nap emlékeznem Őrá, Ő akkor is ott van, szeret engem, és azt mondja: Minden rendben, holnap újra megpróbálhatod.
Habár tökéletlenek vagyunk az Őrá való emlékezésben, a mi szerető Mennyei Atyánk mindig emlékezik ránk.
Gyakran elkövetjük a hibát, hogy azt gondoljuk, az Istennel kötött szövetségek vagy ígéretek megtartása egyfajta Ővele bonyolított ügylet: én engedelmeskedem, Ő pedig megvéd engem bármi rossztól, ami valaha velem történik. Befizetem a tizedemet, és soha nem fogom elveszíteni az állásomat vagy nem fog leégni a házam. Ám amikor a dolgok a nem várt módon alakulnak, így kiáltunk az Úrhoz: „[N]em törődöl vele, hogy elvesz[e]k?”10
A szövetségeink nem puszta váltóügyletek, hanem megváltoztatják az életünket.11 A szövetségeimen keresztül megkapom Jézus Krisztus megszentelő, megerősítő hatalmát, amely lehetővé teszi, hogy új emberré váljak, hogy megbocsássam, ami megbocsáthatatlannak tűnik, hogy legyőzzem a lehetetlent. Erőteljes dolog Jézus Krisztusra mindig emlékezni; többleterővel lát el engem, hogy „parancsolatait betart[sam], melyeket nek[em] adott”12. Segít kedvesebbnek lennem, ok nélkül mosolyognom, béketeremtőnek lennem13, elkerülnöm a viszályt, és engednem, hogy Isten uralkodjon az életemben14.
Amikor a saját fájdalmunk vagy egy szerettünk fájdalma olyan nagy, hogy nem bírjuk elviselni, a Jézus Krisztusra való emlékezés és az, hogy Őhozzá jövünk, könnyíthet a terhen, lágyíthat a szíven, és enyhíthet a fájdalmon. Ez a hatalom tette lehetővé az édesapa számára, hogy a természetes képességén felül támogassa a lányát a lába elvesztése okozta testi és érzelmi fájdalom közepette.
Amikor Soares elder tavaly júniusban ellátogatott Argentínába, és Flaviát a tragikus balesetről kérdezte, a hithű lány így felelt: „Feldúlt voltam, keserűséget, dühöt és gyűlöletet éreztem, amikor [mindez történt]. Nekem az segített, hogy nem azt kérdeztem: Miért én? hanem azt: Miért történt ez? […] Olyasvalami volt ez, ami közelebb vitt engem másokhoz és az Úrhoz. […] Ahelyett, hogy eltávolodtam volna Őtőle, Belé kellett kapaszkodnom.”15
Nelson elnök ezt tanította: „Az Istennel kötött szövetségek megtartásának a jutalma mennyei hatalom – olyan hatalom, amely megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat. […] Vagyis a szövetség megtartói jogosultak egyfajta különleges megnyugvásra.”16 Ezt a fajta békességet és megnyugvást láttam az özvegy szemében a szívfájdalom ellenére, amelyet a férje hiánya okoz mindennap.
Az Újszövetség beszámol egy alkalomról, amikor Jézus és a tanítványai egy hajón voltak:
„Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba…
Ő pedig… a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! […]
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?”17
Mindig is elgondolkodtatott ez a történet. Netán azt várta tőlük az Úr, hogy a hitüket használva lecsendesítsék a vihart? Hogy megdorgálják a szelet? A Jézus Krisztusba vetett hit az ahhoz szükséges békesség érzése, hogy ellenálljunk a viharnak, tudván, hogy nem fogunk elveszni, hiszen Ő velünk van a hajóban.
Ezt a fajta hitet láttuk, amikor családokat látogattunk meg a chilei tűzvészt követően. A házaik porig égtek; mindent elveszítettek. Mégis, amint egykori otthonuk romjai között sétáltunk és az átéltekről meséltek nekünk, úgy éreztük, szent helyen állunk. Az egyik nővér ezt mondta a feleségemnek: „Amikor megláttam, hogy a környékbeli házak égnek, az a benyomásom támadt, hogy a mi házunk is le fog égni és mindent elveszítünk. Az elkeseredés helyett a leírhatatlan béke érzését tapasztaltam. Valahogy úgy éreztem, hogy minden rendben lesz.” Az Istenbe vetett bizalom és az Ővele kötött szövetségeink megtartása erőt hoz a gyengeségünkbe és vigaszt a gyászunkba.
Hálás vagyok a lehetőségért, hogy Renee-vel találkozhattunk ezekkel a kivételes szentekkel, és hálás vagyok a hitük, az erejük és a kitartásuk számos példájáért. A szívfájdalom és csalódottság történeteiért, amelyek soha nem kerülnek majd újságok címlapjára vagy az internet fősodrába. Az egy-egy veszteség vagy megrázó válás során ejtett könnyekről és elmondott imákról el nem készült képekért; a soha meg nem írt bejegyzésekért mindarról a félelemről, szomorúságról és fájdalomról, amely a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitnek köszönhetően válik elviselhetővé. Ezek az emberek megerősítik az én saját hitemet, és ezért mélységesen hálás vagyok.
Tudom, hogy ez Jézus Krisztus egyháza. Tudom, hogy Ő készen áll arra, hogy felruházzon minket az Ő hatalmával, ha mi minden egyes nap Őhozzá jövünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.