Mily nagy lesz az örömötök
Arra kérlek benneteket most, hogy fogjátok a tudásotokat, tegyétek hozzá a kiforrott bizonyságotokat, és menjetek misszióba.
Drága fivéreim és nővéreim! Gondolataim ma Izráel egybegyűjtésére irányulnak, amely Russell M. Nelson elnök szavaival élve „a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható ehhez nagyságrendileg, semmi sem fogható ehhez fontosságban, semmi sem fogható ehhez fenségességben.”1
Az egybegyűjtés annak a legmagasabb szintű felismerése, hogy „a lelkek értéke nagy Isten szemében”2. Ez ilyen egyszerű. Azért gyűjtjük egybe Isten gyermekeit ezekben az utolsó napokban, hogy „áldások árad[janak] a fejükre”3, valamint hogy elnyerjék „az örökkévalóság kincsei”4 ígéretét. Ebből következik, hogy Izráel egybegyűjtéséhez misszionáriusokra van szükségünk – sokkal többre, mint ahányan szolgálnak.5 Ma azokhoz a tapasztalt idősebbekhez szólok az egyházban, akik misszionáriusokként szolgálhatnának. Az Úrnak szüksége van rátok. Szükségünk van rátok New Yorkban és Chicagóban, Ausztráliában és Afrikában, Thaiföldön és Mexikóban, és mindenhol máshol is.
Ugorjunk vissza a 2015-ös évbe. A Tizenkét Apostol Kvórumának az egyik frissen elhívott tagja voltam. Apostolokként egyik csodálatos felelősségünk az, hogy a misszionáriusok számára kijelöljük a munkálkodásuk területét. Már hetvenesként is részt vettem ebben a folyamatban,6 de most, apostolként, a feladat teljes súlyát átéreztem. Kezdésként imádsággal a szívemben számos fiatal eldert és nővért helyeztem el egyenként a missziókba szerte a világon. Aztán rátértem az idős házaspárokra. Tízen voltak a listán. Nem valami sokan. Meglepődve kérdeztem a Misszionáriusi Osztály munkatársát: „Hányra lenne szükségünk a héten a kérelmek teljesítéséhez?”
Így felelt: „Háromszázra.”
Ez a kijózanító pillanat megragadt a fejemben: 10 házaspár 300 kérelemre.
Russell M. Nelson elnök arra biztatta a házaspárokat, hogy „maguk is ereszkedjenek térdre és kérdezzék meg Mennyei Atyát, hogy eljött-e a megfelelő idő számukra, hogy missziót szolgáljanak”7. Azt mondta, hogy az összes követelmény közül „talán a szolgálatra való vágy a legfontosabb”8.
A szentírások szerint: „Ha… Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára.”9 Ez a munka teljes egészében az aratás törvényéről szól. János könyvében azt olvassuk, hogy „mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen”10.
A saját családomban is láttam beteljesedni az aratás törvényét.
Néhány évvel ezelőtt éppen látogatóban voltam néhány családtagomnál, amikor a püspök megkért, hogy zárjam én az úrvacsorai gyűlést.11 Az emelvényről lelépve egy nő jött oda hozzám hét gyermekével, és Rebecca Guzman nővérként mutatkozott be.
Azt kérdezte: „Rasband elder, ismered Rulon és Verda Rasbandet?”
Sugárzó arccal így feleltem: „Ők a szüleim.”
Sejtitek, ugye, hogy mi lesz a vége? Rebecca engedélyével – aki a családjával itt van a Konferencia-központban – megosztom a családja történetét.12
A szüleim, Rulon Rasband elder és Verda Rasband nővér idős házaspárként szolgáltak a Florida Fort Lauderdale Misszióban.13 Térítő munkát végeztek, és isteni útmutatás révén éppen Rebecca otthonának az ajtaján kopogtattak be. Még csak tizenéves volt, és nagyon szerette Osmondék zenéjét, különösképpen a barátunkat, Donnyt, aki szintén itt van ma.14 Hallott velük készült interjúkat, melyekből megtudta, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai. Valami különlegeset érzett rajtuk, és mivel úgy vélte, talán a vallásuk miatt van, Rebecca két éven át kutatta az egyház hitelveit az iskolai könyvtárban. Így aztán, amikor egy kedves házaspár bekopogtatott a családja ajtaján, és utolsó napi szent misszionáriusokként mutatkoztak be, teljesen megdöbbent.
„Édesanyám azt mondta, hogy szabaduljak meg tőlük – írta később Rebecca –, de a szívem nemet mondott. A szemükbe nézve hatalmas melegséget és szeretetet éreztem. Ez az emlék a mai napig könnyeket csal a szemembe és mély érzelmeket a szívembe.”15
Rebecca behívta őket, a misszionárius szüleim pedig megosztottak egy üzenetet vele, a két húgával és – az ellenvetései ellenére – az édesanyjával is.
Rebecca így írta le ezt nekem: „A szüleid mindketten csodásan megválaszolták a kérdéseinket. Még mindig látom az arcukat, mintha fény venné körül őket. Mindig megöleltük édesanyádat, amikor elmentek, ő pedig mindig figyelt arra, hogy édesanyám érezze a törődésüket és a megbecsülésüket. Édesapádnak mindig ragyogott a szeme, miközben Jézus Krisztusról tanított minket. Igyekezett bevonni édesapámat is a beszélgetésekbe, és végül megnyerte őt. Édesapám főszakács volt egy helyi countryklubban, és elkezdett vacsorát főzni a szüleidnek; még édesapád kedvenc zöldcitromos pitéjét is elkészítette.”16
Amikor Rasband elder és Rasband nővér megkérte Rebeccát és a családja tagjait, hogy olvassák a Mormon könyvét, Rebecca öt nap alatt végzett vele. Azonnal meg akart keresztelkedni, a többi családtag azonban még nem állt készen. Négy hónappal később Rebecca ragaszkodott hozzá, hogy megkeresztelkedik és csatlakozik az igaz egyházhoz. Így emlékezett vissza: „Teljes lelkemből tudtam, hogy igaz.”17 1979. április 5-én a misszionáriusok megkeresztelték a 19 éves Rebeccát, az édesanyját és két húgát. Édesapám volt a tanú a keresztelésen.
Amikor az istentiszteleten találkoztam Rebeccával és a családjával, készítettünk egy közös fényképet. Hazavittem idős édesanyámnak, aki a szívéhez szorította, és így szólt hozzám: „Ronnie, ez életem egyik legboldogabb napja!”
Édesanyám válasza felveti a kérdést idősebb tagjainknak: „Mivel foglalkoztok az életetek e szakaszában?” Az idős misszionáriusok oly sokféleképpen képesek arra, amire senki más. Figyelemre méltó hatalommal bírtok a jóra, tapasztaltak vagytok az egyházban, és készen álltok arra, hogy bátorítsátok és megmentsétek Isten gyermekeit.
Néhányan talán azt gondoljátok: „Na de mi lesz az unokákkal? Hiányozni fognak a családi események, a születésnapok, a barátok, sőt még a házi kedvencek is.” Ha megkérdeztem volna édesanyámat, hogy ő és Apa miért mentek misszióba, tudom, hogy ezt mondta volna: „Unokáim vannak. Szeretném, ha tudnák, hogy édesapáddal missziót szolgáltunk, példát szerettünk volna mutatni az utódainknak, és áldottak voltunk, nagyon áldottak.”
Amikor szerte a világon missziókat látogattam, saját szememmel láttam, milyen figyelemre méltó szolgálatot nyújt az idős misszionáriusaink serege. Nyilvánvaló, hogy boldogan cselekednek „az Úr akarata szerint”, illetve foglalkoznak „az Úr dolg[ával]”18.
Néhányatok számára – és reméljük, ezrek számára közületek – a világ egy másik szegletében végzett teljes idejű misszionáriusi szolgálat lesz a megfelelő hely.19 Mások számára kívánatosabb lehet az egyházszolgálati misszió az otthonotokban. Vannak, akik egészségügyi okok és egyéb körülmények miatt nem tudnak szolgálni. Megértjük ezeket a helyzeteket, és remélem, módot találtok azok támogatására, akik szolgálnak. Kövessétek a próféta tanácsát, és imádkozzatok, hogy megtudjátok, mit vár tőletek az Úr.
A világszerte található missziós területek esedeznek a segítségetekért. Nelson elnök azt mondta az idős misszionáriusainkról: „Lelkükben ifjak ők, bölcsek, és munkára készek.”20
A területen valódi svédasztal vár benneteket, roskadásig telve lehetőségekkel: szolgálhattok misszióirodában vagy templomban, erősíthetitek a fiatal misszionáriusokat, támogathatjátok a kis gyülekezeteket, dolgozhattok családtörténeti központokban vagy történelmi helyszíneken, taníthattok felsőfokú hitoktatásban, emberbaráti szolgálatot nyújthattok, fiatal felnőttekkel dolgozhattok, segíthettek a munkaügyi központokban vagy az egyházi gazdaságokban. A Senior Missionary [Idős misszionárius] honlap részletezi a szolgálati lehetőségeket és azt, hogy mi lehet a legmegfelelőbb számotokra, hol van rátok szükség, illetve miként készülhettek fel az indulásra.21 A püspökötökkel vagy gyülekezeti elnökötökkel is beszélhettek.
Sok házaspárt hívtam el a szolgálatra, és láttam, amint Krisztus világossága áthatja ábrázatukat.22 Visszatérésükkor arról számoltak be, hogy közelebb kerültek az Úrhoz és egymáshoz; érezték, amint kiárad rájuk az Úr Lelke; és tudták, hogy számít, amit tesznek.23 Ki ne akarná ezt?
A misszió könnyen lehet egy házaspár életének a legnagyszerűbb fejezete, amelynek így hangozhatna a címe: Az Úrnak szüksége lesz rám.24 Talán ismeretlen terepen fogtok járni, a Lélek hatalma azonban otthonossá teszi majd azt számotokra.
A szüleim és visszatért misszionárius házaspárok tízezrei tettek bizonyságot arról az örömről, melyre a misszionáriusi munkában leltek. Az Úr ezt tanította utolsó napi szentírásban: „És ha úgy lészen, hogy minden napotokon munkálkodtok, bűnbánatot kiáltva e népnek, és csupán egy lelket hoztok énhozzám, mily nagy lesz a ti örömötök ővele Atyám királyságában!”25
Ésaiás költői leírást adott nekünk arról, hogy mit jelent a misszió „mezején” szolgálni. A szentírások azt mondják, hogy a a mező maga a világ.26 Ez a nagyszerű ősi próféta így írt: „Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.”27 A hegyek, dombok, mezők és fák hasonlíthatók a misszióelnökökhöz, a püspökökhöz, a kerületi vezetőkhöz, az egyháztagokhoz és azokhoz, akik keresik az igazságot, de „nem tudják, hol találjanak rá”28. Ők mind bizonyságot tesznek arról, hogy az idős misszionáriusok megváltoztatják a környezetet a Szabadítónkról és Megváltónkról, Jézus Krisztusról való bizonyságukkal.
Az Úr Jézus Krisztus apostolaként arra kérlek benneteket, hogy szolgáljatok misszionáriusként Izráel egybegyűjtésében, és akár még újból is szolgáljatok. Szükségünk van rátok – szükségünk van rátok. Hálásak vagyunk nektek, idősebbeknek azért, amilyen életet éltetek, valamint amilyen példát mutattatok az otthonotokban, az egyházközségetekben és a cöveketekben. Arra kérlek benneteket most, hogy fogjátok a tudásotokat, tegyétek hozzá a kiforrott bizonyságotokat, és menjetek misszióba. Azért imádkozom, hogy amikor legközelebb leülök megbízást adni az idős házaspároknak, akkor több százan várjátok majd izgatottan az elhívásotokat.
Azt is megígérem nektek, hogy amikor szolgáltok, érezni fogjátok az Úr szeretetét; ismerni fogjátok Őt, és Ő is ismer majd benneteket; és akkor „mily nagy lesz a ti örömötök”29. A Jézus Krisztusnak nyújtott odaadó szolgálatotok ösztönzést és áldást jelent majd a családotok, az unokáitok és a dédunokáitok számára. „Békesség és szeretet ada[tik nekik] bőségesen”30 az életükben az eljövendő éveken át. Megígérem. Jézus Krisztus nevében, ámen.