Általános konferencia
Örök igazság
2023. októberi általános konferencia


10:40

Örök igazság

Soha nem volt még ilyen fontos az, hogy felismerjük az igazságot.

Fivérek és nővérek! Köszönöm az odaadásotokat az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus iránt, és köszönöm az egymás iránti szereteteteket és szolgálatotokat. Igazán figyelemre méltóak vagytok!

Bevezetés

Miután feleségem, Anne és én elhívást kaptunk teljes idejű misszióvezetőként folytatott szolgálatra, a családunk úgy döntött, hogy minden egyes misszionárius nevét megtanuljuk, mielőtt odaérünk a területre. Fényképeket szereztünk, kártyákat készítettünk, és nekiláttunk az arcok tanulmányozásának és a nevek megtanulásának.

Az érkezésünket követően bemutatkozó konferenciákat tartottunk a misszionáriusokkal. Miközben elvegyültünk köztük, meghallottam, amint a kilencéves fiam azt mondja:

„Örülök, hogy megismertelek, Paul!”

„Rachel, te honnan jöttél?”

„Azta, David, de magas vagy!”

Riadtan odamentem a fiamhoz, és odasúgtam neki: „Hahó, ne feledd az elder vagy nővér megszólítást!”

Tanácstalanul rám nézett és azt mondta: „Apa, azt hittem, hogy a nevüket kell megtanulnunk.” A fiam azt tette, amit helyesnek gondolt, az alapján, ahogy azt ő értelmezte.

Vajon a mai világban mi hogyan értelmezzük az igazságot? Állandóan záporoznak ránk a határozott vélemények, elfogult beszámolók és hiányos adatok. Eközben egyre növekszik az efféle információk forrásainak a száma és hangereje. Soha nem volt még ilyen fontos, hogy felismerjük az igazságot.

Az igazság döntő fontosságú számunkra az Istenhez fűződő kapcsolatunk létrehozásához és megerősítéséhez, hogy békességre és örömre leljünk, valamint elérjük a bennünk rejlő isteni lehetőségeket. Gondoljuk át ma ezeket a kérdéseket:

  • Mi az igazság és miért fontos?

  • Hogyan találhatunk rá az igazságra?

  • Amikor rátalálunk az igazságra, hogyan tudjuk megosztani azt?

Az igazság örök

Az Úr a szentírásokban azt tanítja nekünk, hogy „az igazság a dolgok ismerete úgy, ahogy azok vannak, és ahogy azok voltak, és ahogy azok el fognak jönni” (Tan és szövetségek 93:24). Nem „teremtve vagy alkotva lett” (Tan és szövetségek 93:29) és „nincs vége” (Tan és szövetségek 88:66).1 Az igazság végérvényes, rögzített és megváltoztathatatlan. Más szóval, az igazság örök.2

Az igazság segít nekünk elkerülni a megtévesztést,3 különbséget tenni jó és gonosz között,4 oltalomban részesülni,5 valamint vigaszra és gyógyulásra lelni.6 Az igazság emellett kalauzolni tudja a tetteinket,7 szabaddá tud tenni minket,8 meg tud szentelni,9 és el tud vezetni bennünket az örök élethez.10

Isten örök igazságot nyilatkoztat ki

Isten kinyilatkoztató kapcsolatok egész hálózatán – saját magán, Jézus Krisztuson, a Szentlelken, prófétákon, valamint rajtunk – keresztül fed fel előttünk örök igazságokat. Beszéljük meg, hogy az egyes résztvevők milyen – egymástól eltérő, ám egymáshoz kapcsolódó – szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Az első: Isten, aki az örök igazság forrása.11 Ő és az Ő Fia, Jézus Krisztus12 tökéletesen értik az igazságot és mindig igaz tantételekkel és törvényekkel összhangban cselekszenek.13 Ez a hatalom lehetővé teszi Számukra, hogy világokat teremtsenek és kormányozzanak,14 valamint hogy mindegyikünket tökéletesen szeressék, tereljék és táplálják. 15 Azt szeretnék, hogy mi is értsük és alkalmazzuk az igazságot, ezáltal pedig mi is ugyanazon áldásokat élvezhessük, amelyeket Ők.16 Személyesen is közölhetik az igazságot, de jellemzően inkább hírnökökön – például a Szentlelken, angyalokon vagy élő prófétákon – keresztül teszik.

A második: a Szentlélek, aki minden igazságot tanúsít.17 Ő közvetlenül nyilatkoztat ki nekünk igazságokat, és tanúskodik a mások által tanított igazságokról. A Lélektől származó benyomások rendszerint az elménkbe érkező gondolatként vagy a szívünkbe érkező érzésként jelennek meg.18

A harmadik: a próféták, akik Istentől kapnak igazságot, és ezt az igazságot megosztják velünk.19 A múlt prófétáitól a szentírásokból tanulunk igazságot,20 az élő prófétáktól pedig az általános konferencián és egyéb hivatalos csatornákon keresztül.

Végül pedig, ebben a folyamatban ti és én is létfontosságú szerepet játszunk. Isten elvárja, hogy keressük az igazságot, ismerjük fel, és cselekedjünk aszerint. Az a képességünk, hogy befogadjuk és alkalmazzuk az igazságot, az Atyához és a Fiúhoz fűződő kapcsolatunktól, a Szentlélek hatására való fogékonyságunktól, valamint az utolsó napi prófétákhoz való igazodásunktól függ.

Emlékeznünk kell rá, hogy Sátán azon dolgozik, hogy távol tartson minket az igazságtól. Tudja, hogy az igazság nélkül nem tehetünk szert örök életre. Világi bölcseletekkel szövi egybe az igazság szálait, hogy összezavarjon és elvonja a figyelmünket attól, amit Isten közöl.21

Az örök igazság keresése, felismerése és alkalmazása

Az örök igazságot keresve22 a következő két kérdés segíthet nekünk felismerni, vajon az adott elgondolás Istentől vagy más forrásból érkezik-e:

  • Következetesen tanítják ezt az elgondolást a szentírások és az élő próféták?

  • Megerősíti ezt az elgondolást a Szentlélek tanúságtétele?

Isten prófétákon keresztül nyilatkoztat ki örök igazságokat, a Szentlélek pedig megerősíti számunkra ezeket az igazságokat és segít nekünk alkalmazni őket.23 Törekednünk kell e lelki benyomásokra, és felkészültnek kell lennünk a befogadásukra, amikor megérkeznek.24 Akkor vagyunk a leginkább fogékonyak a Lélek tanúságtételére, amikor alázatosak vagyunk,25 őszintén imádkozunk és tanulmányozzuk Isten szavait,26 valamint betartjuk a parancsolatait.27

Miután a Szentlélek megerősít számunkra egy adott igazságot, mélyebben megértjük azt, amikor a tantételt átültetjük a gyakorlatba. Idővel biztos tudást nyerünk a szóban forgó igazságról azáltal, hogy következetesen az adott tantétel szerint élünk.28

Például követtem már el hibákat és éreztem a silány döntésekből eredő lelkiismeret-furdalást. Azonban ima, tanulmányozás, és a Jézus Krisztusba vetett hit által tanúságot kaptam a bűnbánat tantételéről.29 Rendszeres bűnbánatot tartva egyre inkább megértettem azt. Közelebb éreztem magam Istenhez és az Ő Fiához. Most már tudom, hogy a bűn Jézus Krisztus által megbocsátható, mert nap mint nap megtapasztalom a bűnbánat áldásait.30

Bízni Istenben akkor, amikor még nem lett kinyilatkoztatva az igazság

Ám mit tegyünk akkor, ha őszintén keresünk egy olyan igazságot, amely még nem lett kinyilatkoztatva? Együttérzek azokkal, akik olyan válaszokra áhítoznak, amelyek mintha nem akarnának megérkezni.

Joseph Smithnek ezt a tanácsot adta az Úr: „[H]allgass, míg jónak nem látom azt, hogy minden dolgot tudassak …a kérdést illetően” (Tan és szövetségek 10:37).

Emma Smithnek pedig így szólt a magyarázata: „Ne zúgolódj azon dolgok miatt, amelyeket nem láttál, mert ezek visszatartatnak tőled és a világtól, amely bölcsesség énbennem egy eljövendő időben” (Tan és szövetségek 25:4).

Én is kerestem már válaszokat szívből jövő kérdésekre. Sok válasz megérkezett, de némelyek nem.31 Miközben kitartunk – bízva Isten bölcsességében és szeretetében, betartva a parancsolatait, és támaszkodva arra, amit viszont tudunk –, Ő segít nekünk békességre lelni, amíg minden dolgot illetően ki nem nyilatkoztatja az igazságot.32

A tan és az eljárásrend megértése

Az igazság keresésekor segít, ha megértjük a különbséget tan és eljárásrend között. A tan örök igazságokra utal, ilyen például az Istenség természete, a szabadítás terve és Jézus Krisztus engesztelő áldozata. Az eljárásrend a tan alkalmazása a jelen körülmények alapján. Az eljárásrend segít nekünk rendezett módon igazgatni az egyházat.

Bár a tan soha nem változik, az eljárásrend időről időre módosul. Az Úr az Ő prófétáin keresztül tartja fenn a tanát és módosítja az egyházi eljárásrendeket a gyermekei szükségleteinek megfelelően.

Sajnos időnként összekeverjük az eljárásrendet a tannal. Ha nem értjük a különbséget, akkor azt kockáztatjuk, hogy az eljárásrendek változásával kiábrándulttá válunk; még talán Isten bölcsességét vagy a próféták kinyilatkoztató szerepkörét is kezdjük megkérdőjelezni.33

Örök igazságok tanítása

Amikor igazságot kapunk Istentől, Ő arra buzdít minket, hogy osszuk meg másokkal ezt a tudást.34 Ezt tesszük akkor, amikor órát tartunk, utat mutatunk egy gyermeknek, vagy evangéliumi igazságokról beszélgetünk egy baráttal.

A célunk az igazság oly módon történő tanítása, amely meghívja a Szentlélek megtérítő hatalmát.35 Hadd soroljak fel néhány egyszerű felkérést az Úrtól és a prófétáitól, amelyek a segíthetnek.36

  1. Összpontosítsatok Mennyei Atyára, Jézus Krisztusra, valamint az Ő alapvető tanukra.37

  2. Maradjatok meg a szentírások és az utolsó napi próféták tanításainak a talaján.38

  3. Támaszkodjatok olyan tanra, amelyet több, felhatalmazással bíró tanú alapozott meg.39

  4. Kerüljétek a találgatást, az egyéni véleményeket, illetve a világi elképzeléseket.40

  5. Hozzájuk kapcsolódó evangéliumi igazságok összefüggésében tanítsátok a tan egy-egy pontját.41

  6. Használjatok olyan tanítási módszereket, amelyek meghívják a Szentlélek befolyását.42

  7. Fogalmazzatok világosan, hogy elkerüljétek a félreértést.43

Szeretettel szólni az igazságot

Nagyon is számít, hogyan tanítjuk az igazságot. Pál arra buzdított minket, hogy szeretettel szóljuk az igazságot (lásd Efézusbeliek 4:14–15). Az igazságnak akkor van a legjobb esélye megáldani valaki mást, ha azt krisztusi szeretettel adják át.44

A szeretet nélkül tanított igazság az ítélkezés, a csalódottság és a magány érzését keltheti. Gyakran nehezteléshez és megosztottsághoz vezet, sőt, akár viszályhoz is. Az igazság nélküli szeretet viszont üres és híján van a növekedés ígéretének.

A lelki fejlődésünkhöz az igazság és a szeretet egyaránt elengedhetetlen.45 Az igazság adja meg az örök élet elnyeréséhez szükséges tant, tantételeket és törvényeket, míg a szeretet idézi elő az ahhoz szükséges indíttatást, hogy valaki a magáévá tegye és cselekedetekre váltsa azt, ami igaz.

Örökre hálás leszek azokért, akik türelmesen, szeretettel tanítottak nekem örök igazságot.

Összegzés

Összegzésként hadd osszak meg olyan örök igazságokat, amelyek a lelkem horgonyává váltak. Ezeket az igazságokat a ma megbeszélt tantételeket követve ismertem meg.

Tudom, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk.46 Ő mindentudó,47 mindenható,48 és tökéletesen szeretetteljes.49 Megalkotott egy tervet, hogy örök életet kapjunk és Őhozzá hasonlóvá váljunk.50

E terv részeként elküldte az Ő Fiát, Jézus Krisztust, hogy segítsen nekünk.51 Jézus arra tanított minket, hogy tegyük meg az Atya akaratát52 és szeressük egymást.53 Engesztelést hozott a bűneinkért,54 és életét adta a kereszten.55 Három nap után feltámadt a halálból.56 Krisztus és az Ő kegyelme által fel fogunk támadni,57bűnbocsánatot nyerhetünk,58 és erőre lelhetünk a megpróbáltatások során.59

Földi szolgálattétele során Jézus megalapította az egyházát.60 Idővel ez az egyház megváltozott, és igazságok vesztek el.61 Jézus Krisztus Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította az egyházát, valamint az evangélium igazságait.62 Ma pedig Krisztus továbbra is vezeti az Ő egyházát, élő prófétákon és apostolokon keresztül.63

Tudom, hogy Krisztushoz jőve végül tökéletessé tétethetünk Őbenne (lásd Moróni 10:32), teljességet kaphatunk az örömből (lásd Tan és szövetségek 93:33), és megkaphatjuk mindazt, amivel az Atya rendelkezik (lásd Tan és szövetségek 84:38). Ezekről az örökkévaló igazságokról teszek tanúságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. Lásd még Zsoltárok 117:2; Tan és szövetségek 1:39.

  2. „Bár némelyek kételkednek ebben: van olyan, hogy helyes és helytelen. Van végérvényes igazság – örök igazság. Napjaink egyik rákfenéje az, hogy túlságosan kevesen tudják, hová forduljanak az igazságért” (Russell M. Nelson: Tiszta igazság, tiszta tan és tiszta kinyilatkoztatás. Liahóna, 2021. nov. 6.).

  3. Lásd Joseph Smith – Máté 1:37.

  4. Lásd Moróni 7:19.

  5. Lásd 2 Nefi 1:9; Tan és szövetségek 17:8.

  6. Lásd Jákób 2:8.

  7. Lásd Zsoltárok 119:105; 2 Nefi 32:3.

  8. Lásd János 8:32; Tan és szövetségek 98:8.

  9. Lásd János 17:17.

  10. Lásd 2 Nefi 31:20.

  11. Lásd Tan és szövetségek 88:11–13; 93:36.

  12. Lásd János 5:19–20; 7:16; 8:26; 18:37; Mózes 1:6.

  13. Lásd Alma 42:12–26; Tan és szövetségek 88:41.

  14. Lásd Mózes 1:30–39.

  15. Lásd 2 Nefi 26:24.

  16. Lásd Tan és szövetségek 82:8–9.

  17. Lásd János 16:13; Jákób 4:13; Moróni 10:5; Tan és szövetségek 50:14; 75:10; 76:12; 91:4; 124:97.

  18. Lásd Tan és szövetségek 6:22–23; 8:2–3.

  19. Lásd Jeremiás 1:5, 7; Ámós 3:7; Máté 28:16–20; Moróni 7:31; Tan és szövetségek 1:38; 21:1–6; 43:1–7. A próféta „olyan valaki, akit Isten hívott el és aki Isten nevében szól. Isten hírnökeként a próféta parancsolatokat, próféciákat és kinyilatkoztatásokat kap Istentől. Felelősséggel tartozik azért, hogy tudassa az emberiséggel Isten akaratát és igazi jellemét, és megmutassa nekik velük kapcsolatos cselekedeteinek jelentését. A próféta a bűn ellen beszél, és megjövendöli annak következményeit. Az igazlelkűség prédikátora ő. Esetenként a próféták sugalmazást kaphatnak az elkövetkezendők megjövendölésére, az emberiség javára. A próféta elsődleges felelőssége azonban az, hogy tanúságot tegyen Krisztusról. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza elnöke Isten prófétája ma a földön. Az Első Elnökség tagjait és a tizenkét apostolt prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatjuk” (Szentíráskalauz: próféta, Evangéliumi könyvtár). E tantételekre látunk példákat Ádám (lásd Mózes 6:51–62), Énók (lásd Mózes 6:26–36), Noé (lásd Mózes 8:19, 23–24), Ábrahám (lásd 1 Mózes 12:1–3; Ábrahám 2:8–9), Mózes (lásd 2 Mózes 3:1–15; Mózes 1:1–6, 25–26), Péter (lásd Máté 16:13–19), valamint Joseph Smith (lásd Tan és szövetségek 5:6–10; 20:2; 21:4–6) életében.

  20. Lásd 2 Timótheus 3:16.

  21. Lásd János 8:44; 2 Nefi 2:18; Tan és szövetségek 93:39; Mózes 4:4.

  22. Lásd 1 Nefi 10:19. Dallin H. Oaks elnök így figyelmeztetett: „Elővigyázatosnak kell lennünk az igazságkeresésünk, és az ehhez használt források kiválasztása során. Nem szabad a világi hírnevet vagy tekintélyt az igazság megbízható forrásának tekintenünk. […] A vallással kapcsolatos igazságkeresésünk során a megfelelő lelki módszereket kell használnunk: ilyenek az ima, a Szentlélek tanúsága, illetve a szentírások és az újkori próféták szavainak a tanulmányozása” (vö. Dallin H. Oaks: Az igazság és a terv. Liahóna, 2018. nov. 25.).

  23. D. Todd Christofferson elder azt tanította: „Az apostolok és próféták… kijelentik Isten szavát, de ezenkívül hisszük, hogy a férfiak, a nők, sőt akár még a gyermekek is tanulhatnak az imára és a szentírások tanulmányozására válaszként érkező isteni sugalmazásból… Az ősi apostolok napjaihoz hasonlóan Jézus Krisztus egyházának tagjai ma is rendelkeznek a Szentlélek ajándékával, amely folyamatos kommunikációra ösztönöz Mennyei Atyánkkal… Nem azt mondom ezzel, hogy minden tag az egyházat képviseli, amikor szól, vagy alkalmas arra, hogy annak tanait megmagyarázza, hanem azt, hogy mindenki kaphat isteni útmutatást, mellyel szembe tud nézni életének kihívásaival és lehetőségeivel” (Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 89–90., 2. megjegyzés).

  24. Lásd 2 Nefi 33:1–2.

  25. Lásd Tan és szövetségek 1:28.

  26. Lásd Moróni 10:3–5; Tan és szövetségek 9:7–9; 84:85.

  27. Lásd Tan és szövetségek 5:35; 63:23; 93:27–28. Őszinte erőfeszítéseink ellenére lehetnek köztünk olyanok, akik mentális egészségügyi gondok miatt így is küszködnek azzal, hogy érezni tudják a Lelket. A depresszió, a szorongás és egyéb neurológiai állapotok összetett feladattá tehetik a Szentlélek felismerését. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy ilyen esetekben folytassuk az evangélium szerinti életet, és Ő meg fog áldani minket (lásd Móziás 2:41). Kereshetünk olyan további tevékenységeket – ilyen lehet a szent zene hallgatása, a szolgálatvégzés, valamint a természetben töltött idő –, amelyek segítenek nekünk érezni a Lélek gyümölcseit (lásd Galátziabeliek 5:22–23) és megerősítik az Istenhez fűződő kapcsolatunkat.

    Jeffrey R. Holland elder így fogalmazott: „Mi tehát a legjobb lépés, ha mentális vagy érzelmi zavarok támadnak meg titeket vagy szeretteiteket? Mindenekelőtt ne veszítsétek el hiteteket Mennyei Atyátokban, aki jobban szeret titeket, mint ahogy azt fel tudjátok fogni. […] Hithűen gyakoroljátok az áhítat kipróbált formáit, melyek elhozzák az Úr Lelkét az életetekbe. Kérjétek ki azoknak a tanácsát, akik lelki jólétetek kulcsait birtokolják. Kérjetek papsági áldásokat és becsüljétek meg azok hatalmát. Vegyetek hetente az úrvacsorából, és szorosan kapaszkodjatok Jézus Krisztus engesztelésének tökéletesítő ígéreteibe. Higgyetek a csodákban! Oly sokat láttam megtörténni, amikor minden más arra utalt, hogy elveszett a remény. A remény soha nem vész el. (Mint az elroshadt edény. Liahóna, 2013. nov. 40–41.).

  28. Lásd János 7:17; Alma 32:26–34. Végső soron Isten azt szeretné, hogy elnyerjük az igazságot, „sort sorra, előírást előírásra”, mígnem minden dolgot felfogunk (lásd Példabeszédek 28:5; 2 Nefi 28:30; Tan és szövetségek 88:67; 93:28).

  29. Lásd 1 János 1:9–10; 2:1–2.

  30. Nelson elnök így fogalmazott: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt” (Teljesíthetünk jobban és lehetünk jobbak. Liahóna, 2019. máj. 67.).

  31. Nem ismerem minden okát, amiért Isten visszatart tőlünk bizonyos örök igazságokat, azonban Orson F. Whitney elder érdekes meglátást tett ezzel kapcsolatban: „Áldott dolog látás nélkül hinni, mert a hit gyakorlásával lelki fejlődés jár, ami az ember földi létezésének az egyik legnagyobb célja; míg a tudás a hit felemésztésével megakadályozza a gyakorlását, vagyis hátráltatja ezt a fejlődést. »A tudás hatalom«, és a megfelelő időben mindent tudni fogunk. Az idő előtti – rosszkor szerzett – tudás azonban a fejlődés és a boldogság számára is végzetes” (“The Divinity of Jesus Christ,” Improvement Era, Jan. 1926, 222; lásd még Liahona, Dec. 2003, 14–15).

  32. Lásd Tan és szövetségek 76:5–10. Az Úr Hyrum Smithnek is azt tanácsolta, hogy „ne szavam hirdetésére törekedj, hanem először törekedj szavam elnyerésére… [H]allgass [és] tanulmányozd szavam” (Tan és szövetségek 11:21–22). Alma próféta példát mutat a megválaszolatlan kérdések kezelésére: „[E]zek a rejtelmek még nincsenek teljesen feltárva előttem, ezért tartózkodom attól, hogy többet mondjak” (Alma 37:11). Fiának, Koriántonnak azt is kifejtette, hogy „sok olyan rejtelem van, mely visszatartatik, és Istent magát kivéve senki nem ismeri őket” (Alma 40:3). Nefi akkor adott válaszából is erőt merítettem, amikor olyan kérdést tettek fel neki, amelyet nem tudott megválaszolni: „Tudom, hogy [Isten] szereti gyermekeit; de nem ismerem minden dolognak a jelentését” (1 Nefi 11:17).

  33. Ehhez hasonlóan, a kulturális hagyományok sem képeznek tant vagy eljárásrendet. Hasznosak lehetnek, ha segítenek nekünk követni a tant és az eljárásrendet, azonban gátolni is tudják a lelki fejlődésünket, amennyiben nem igaz tantételeken alapulnak. Kerüljük az olyan hagyományokat, amelyek nem építik a Jézus Krisztusba vetett hitünket, illetve nem segítenek nekünk az örök élet felé haladni.

  34. Lásd Tan és szövetségek 15:5; 88:77–78.

  35. Lásd Tan és szövetségek 50:21–23.

  36. Átvéve a Principles for Ensuring Doctrinal Purity című dokumentumból, amelyet 2023 februárjában hagyott jóvá az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma.

  37. Lásd 1 Nefi 15:14. Az Úr azt az utasítást adta a szolgáinak, hogy elsődlegesen ne olyan dogmákkal vagy elgondolásokkal foglalkozzanak, amelyek nem állnak evangéliuma középpontjában: „És dogmákról ne beszélj, hanem bűnbánatot és a Szabadítóba vetett hitet, valamint a bűnök keresztelés és tűz, igen, méghozzá a Szentlélek általi bocsánatát hirdesd” (Tan és szövetségek 19:31).

    Neil L. Andersen elder ezt a magyarázatot adta: „A hódolati gyűléseinken összpontosítsunk a Szabadítóra, Jézus Krisztusra, valamint az Ő engesztelő áldozatának ajándékára! Ez nem azt jelenti, hogy ne mesélhetnénk el egy tapasztalatot a saját életünkből vagy oszthatnánk meg másoktól származó gondolatokat. Bár a téma lehet a családok, a szolgálat, a templomok vagy egy közelmúltbeli misszió, a hódolatunkban mutasson minden az Úrra, Jézus Krisztusra” (Krisztusról beszélünk. Liahóna, 2020. nov. 89–90.).

  38. Lásd Tan és szövetségek 28:2–3, 8. Alma próféta arra buzdította az evangélium prédikálására kijelölteket, hogy „semmi mást ne tanítsanak, csak azon dolgokat, amelyeket ő tanított, és amelyeket a szent próféták szája szólott” (Móziás 18:19).

    Henry B. Eyring elnök kijelentette: „Az evangélium alapvető tanait kell tanítanunk, ahogy azok az alapvető művekben, valamint azon próféták tanításaiban állnak, akiknek a feladata a tan kijelentése” (“The Lord Will Multiply the Harvest” [evening with a General Authority, Feb. 6, 1998], in Teaching Seminary: Preservice Readings [2004], 96).

    D. Todd Christofferson elder bizonyságot tett arról, hogy „ma az egyházban, amint az ősi időkben is, Krisztus tanának megalapozása vagy a tanbéli eltérések helyreigazítása azoknak adott isteni kinyilatkoztatás által történik, akiket az Úr apostoli felhatalmazással ruház fel” (Krisztus tana, 86.).

  39. Lásd 2 Korinthusbeliek 13:1; 2 Nefi 11:3; Ether 5:4; Tan és szövetségek 6:28. Neil L. Andersen elder ezt a megfigyelést tette: „Néhányan megkérdőjelezik a hitüket, amikor egyházi vezetőktől évtizedekkel ezelőtt elhangzott olyan kijelentésekre bukkannak, amelyek látszólag nem illenek a tanunkhoz. Az egyház tanát irányító fontos alapelv rejlik ebben. Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának mind a 15 tagja tanítja a tant. Nem egy adott beszéd valahol megbúvó bekezdésében rejlik a tan. Az igaz tantételeket gyakran és sokan tanítják. Tanunkra nem nehéz rálelni” (Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 41.).

    D. Todd Christofferson elder is azt tanította, miszerint „nem szabad elfelejtenünk, hogy egy múltbéli vagy jelenlegi egyházi vezető nem minden kijelentése alkot szükségképpen tant. Az egyházban köztudott, hogy egy vezető egyszeri alkalommal tett kijelentése gyakran személyes – noha jól átgondolt – véleményt tükröz, amelynek nem célja, hogy hivatalos, vagy az egyház egészére nézve kötelező érvényű legyen” (vö. Krisztus tana, 88.).

  40. Lásd 3 Nefi 11:32, 40. Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: „Beszéltem már annak a fontosságáról, hogy tisztán megőrizzük az egyház tanát. […] Aggódom emiatt. A tanbéli apró hibák jelentős és gonosz tévedésekhez vezethetnek” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 620).

    Dallin H. Oaks elnök figyelmeztetett rá, hogy vannak olyanok, „akik kiválasztanak néhány mondatot egy próféta tanításaiból, és a politikai célkitűzéseik vagy egyéb személyes célok alátámasztására használják ezeket. […] A próféta szavainak a kiforgatása valamilyen személyes – politikai, pénzügyi vagy egyéb – célkitűzés alátámasztása céljából a próféta elferdítésére, nem pedig a követésére irányuló próbálkozás”(“Our Strengths Can Become Our Downfall” [Brigham Young University fireside, June 7, 1992], 7, speeches.byu.edu).

    Henry B. Eyring elnök erre figyelmeztetett: „A tan ereje abból fakad, hogy a Szentlélek megerősíti az igaz voltát. […] Mivel szükségünk van a Szentlélekre, ezért figyelmesnek és óvatosnak kell lennünk, hogy ne lépjünk túl az igaz tan tanításán. A Szentlélek az Igazság Lelke. Azáltal hívjuk meg a megerősítését, hogy kerüljük a találgatást és az egyéni értelmezést. Ez időnként a nehezünkre eshet. […] Kísértést jelent, hogy valami újjal vagy különlegessel próbálkozzunk. A Szentlelket azonban akkor hívjuk meg társunknak, ha gondosan odafigyelünk rá, hogy kizárólag igaz tant tanítsunk. Az egyik legbiztosabb mód, amellyel elkerülhetjük azt, hogy akár csak a közelébe is kerüljünk egy hamis tannak, az, ha az egyszerűség mellett döntünk a tanításunkban. Ez az egyszerűség hozza el a biztonságot, és nem sok minden veszik el” (“The Power of Teaching Doctrine,” Liahona, July 1999, 86).

    Dale G. Renlund elder ezt tanította: „Lelki fejlődésünk fontos részét képezi a mélyebb megértésre való törekvés, de kérlek benneteket, legyetek óvatosak! Az érvelés nem helyettesítheti a kinyilatkoztatást. A találgatások nem eredményeznek nagyobb lelki tudást, ellenben megtévesztéshez vezethetnek minket, vagy elterelhetik a figyelmünket a kinyilatkoztatott dolgokról” (Isteni természetetek és örökkévaló rendeltetésetek. Liahóna, 2022. máj. 70.).

  41. Lásd Máté 23:23. Joseph F. Smith elnök erre figyelmeztetett: „Nagy esztelenség venni az igazság egy töredékét, és úgy kezelni, mintha az egésze lenne. […] Krisztus evangéliumának az összes kinyilatkoztatott tantétele szükséges és nélkülözhetetlen a szabadítás tervében.” Elmagyarázta továbbá, hogy „nem jó eljárásrend, sem megalapozott tan az, ha vesszük ezek bármelyikét, kiszemeljük magunknak az evangéliumi igazság tervének az egészéből, a kedvenc időtöltésünkké tesszük, és erre támaszkodunk, ami a szabadításunkat és az előrehaladásunkat illeti. […] Mindre szükség van” (Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 122).

    Neal A. Maxwell elder kifejtette, hogy „az evangélium tantételei… egymáshoz hangolást igényelnek. Amennyiben ezek külön vannak választva vagy el vannak szigetelve egymástól, úgy az emberek e tanokra vonatkozó értelmezései és megvalósításai el tudnak vadulni. A szeretet, ha nem tartja ellenőrzés alatt a hetedik parancsolat, érzékivé tud válni. A szülők tiszteletére vonatkozó, dicséretes ötödik parancsolat, amennyiben nem tartja ellenőrzés alatt az első parancsolat, tévelygő szülők iránti feltétlen hűséget eredményezhet ahelyett, hogy Istenhez lennénk hűek. […] Még a türelmet is ellensúlyozza az, hogy »kellő időben élesen fedd[ünk], amikor a Szentlélek arra késztet« [Tan és szövetségek 121:43]” (“Behold, the Enemy Is Combined,” Ensign, May 1993, 78–79).

    Marion G. Romney elnök így magyarázta ezt: „[A szentírások] azzal a céllal történő kutatása, hogy felfedezzük, mit tanítanak – amint arra Jézus parancsot adott –, nagyon messze áll attól, amikor olyan részek megtalálásának a céljából kémleljük azokat, amelyeket hadrendbe tudnánk állítani valamely előre eldöntött következtetés alátámasztásához” (“Records of Great Worth,” Ensign, Sept. 1980, 3).

  42. Lásd 1 Korinthusbeliek 2:4; Moróni 6:9. Jeffrey R. Holland elder kihangsúlyozta, hogy oly módon kell átadni Jézus Krisztus evangéliumát, hogy az a Szentlélek hatalma általi lelki épüléshez vezessen: „Az Úr soha nem adott ennél jobban nyomatékosított tanácsot az egyháznak: a Lélek által kell tanítanunk az evangéliumot, »méghozzá a Vigasztaló által, aki azért küldetett, hogy az igazságot tanítsa«. Vajon »az igazság Lelke által« tanítjuk az evangéliumot? – teszi fel a kérdést. – Vagy »valamely más módon«? »És ha valamely más módon – figyelmeztet minket az Úr –, az nem Istentől való« [Tan és szövetségek 50:14, 17–18]. […] A Léleknek a mennyből érkező megelevenítő hatalma nélkül nem mehet végbe örök érvényű tanulás. […] Valójában ezt szeretnék a tagjaink. […] Azt szeretnék, hogy megerősödjön a hitük és megújuljon a reményük. Röviden szólva, azt szeretnék, hogy Isten jó szavával legyenek táplálva, és megerősítsék őket a menny hatalmai” (vö. „Istentől jöttél tanítóul”. Liahóna, 1998. júl. 28.).

  43. Lásd Alma 13:23. Mennyei Atyánkról szólva ezt a bizonyságot tette Russell M. Nelson elnök: „Ő egyszerűen, halkan és oly bámulatos egyértelműséggel szól, hogy nem tudjuk félreérteni” (Őt hallgasd! Liahóna, 2020. máj. 89.).

  44. Lásd Zsoltárok 26:3; Rómabeliek 13:10; 1 Korinthusbeliek 13:1–8; 1 János 3:18.

  45. Lásd Zsoltárok 40:12.

  46. Lásd Rómabeliek 8:16.

  47. Lásd 1 Sámuel 2:3; Máté 6:8; 2 Nefi 2:24; 9:20.

  48. Lásd 1 Mózes 17:1; Jeremiás 32:17; 1 Nefi 7:12; Alma 26:35.

  49. Lásd Jeremiás 31:3; 1 János 4:7–10; Alma 26:37.

  50. Lásd 2 Nefi 9; Tan és szövetségek 20:17–31; Mózes 6:52–62.

  51. Lásd János 3:16; 1 János 4:9–10.

  52. Lásd János 8:29; 3 Nefi 27:13.

  53. Lásd János 15:12; 1 János 3:11.

  54. Lásd Lukács 22:39–46.

  55. Lásd János 19:16–30.

  56. Lásd János 20:1–18.

  57. Lásd 1 Korinthusbeliek 15:20–22; Móziás 15:20–24; 16:7–9; Tan és szövetségek 76:16–17.

  58. Lásd Apostolok cselekedetei 11:17–18; 1 Timótheus 1:14–16; Alma 34:8–10; Moróni 6:2–3, 8; Tan és szövetségek 19:13–19.

  59. Lásd Máté 11:28–30; 2 Korinthusbeliek 12:7–10; Filippibeliek 4:13; Alma 26:11–13.

  60. Lásd Máté 16:18–19; Efézusbeliek 2:20.

  61. Lásd Máté 24:24; Apostolok cselekedetei 20:28–30.

  62. Lásd Tan és szövetségek 20:1–4; 21:1–7; 27:12; 110; 135:3; Joseph Smith története 1:1–20.

  63. Lásd Tan és szövetségek 1:14, 38; 43:1–7; 107:91–92.