Krisztusról beszélünk
Miközben a világ egyre kevesebbet beszél Jézus Krisztusról, mi beszéljünk többet Őróla!
Szeretetemet fejezem ki irántatok, szeretett barátaink és társaink a hitben! Az elmúlt hónapokban csodálattal figyeltem a hiteteket és a bátorságotokat, miközben ez a világméretű járvány betört az életünkbe, becses családtagokat és drága barátokat ragadva magával.
A bizonytalanság ezen időszakában rendkívüli hálát éreztem azon biztos és határozott tudásomért, miszerint Jézus a Krisztus. Ti is éreztétek ezt? Vannak mindannyiunkra terhet rakó nehézségek, de mindig ott van előttünk Ő, aki alázatosan kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”1. A másoktól való fizikai távolságtartás időszakának átélése közben olyan időszakot soha nem kell átélnünk, amikor lelkileg távol tartjuk magunkat Őtőle, aki szeretetteljesen így hív bennünket: „Jőjjetek én hozzám”2.
A tiszta, sötét égen megjelenő vezércsillagként Jézus Krisztus megvilágítja az utunkat. Szerény istállóba születve jött a földre. Tökéletes életet élt. Meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Az elfeledettek barátja volt. Arra tanított minket, hogy tegyünk jót, engedelmeskedjünk, és szeressük egymást. Keresztre feszítették, majd három nappal később méltóságteljesen feltámadt, lehetővé téve számunkra és a szeretteink számára azt, hogy a síron túl is éljünk. Semmihez sem fogható irgalmával és kegyelmével magára vette a bűneinket és a gyötrődésünket, megbocsátást hozva a bűnbánat eredményeként és békességet az élet viharaiban. Szeretjük Őt. Hódolunk Neki. Követjük Őt. Ő a lelkünk horgonya.
Érdekes módon míg bennünk növekszik ez a lelki meggyőződés, sokan vannak a földön olyanok, akik nagyon keveset tudnak Jézus Krisztusról, és a világ bizonyos részein, ahol pedig évszázadok óta hirdetik a nevét, egyre fogyatkozik a Jézus Krisztusba vetett hit. Európa hős szentjei az évtizedek során a hit hanyatlását tapasztalják a hazájukban.3 Sajnos itt, az Amerikai Egyesült Államokban is egyre inkább háttérbe szorul a hit. Egy friss tanulmány szerint az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt 10 év során 30 millióan léptek vissza a Jézus Krisztus isteni mivoltába vetett hittől.4 Egy másik tanulmány pedig azt jósolja, hogy az előttünk álló évtizedekben több mint kétszer annyian fogják elhagyni a kereszténységet világszerte, mint ahányan befogadják azt.5
Mi természetesen tiszteletben tartjuk minden ember döntési jogát, azonban Mennyei Atyánk kijelentette: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”6 Tanúságot teszek arról, hogy el fog jönni a nap, amikor minden térd meghajlik és minden nyelv megvallja, hogy Jézus a Krisztus.7
Hogyan reagáljunk változó világunkra? Míg némelyek elhanyagolják a hitüket, mások az igazságot keresik. Magunkra vettük a Szabadító nevét. Még mi a teendőnk?
Russell M. Nelson elnök felkészítése
A válasz egy része érkezhet annak felidézése közben, hogy az Úr milyen módon tanította Russell M. Nelson elnököt azokban a hónapokban, mielőtt elhívta volna az egyház elnökének. Egy évvel az elhívása előtt Nelson elnök arra kért minket, hogy tanulmányozzuk alaposabban a tárgymutatóban Jézus Krisztus neve alatt felsorolt 2200 hivatkozást.8
Három hónappal később az áprilisi általános konferencián elmondta, milyen nagy hatással volt rá Jézus Krisztus alaposabb tanulmányozása még úgy is, hogy évtizedek óta odaadó tanítványa. Wendy Nelson nővér rákérdezett, hogy ez mit jelentett számára. Ő így felelt: „Más ember lettem.” Más ember lett? 92 évesen más ember? Nelson elnök ezt a magyarázatot adta:
„Amikor időt szánunk a Szabadítóról és az Ő engesztelő áldozatáról való tanulásra, akkor ez elvezet bennünket [Őhozzá].
Figyelmünk… a Szabadítóra és az Ő evangéliumára [szegeződik].”9
A Szabadító azt mondta: „Minden gondolatban reám tekintsetek”10.
A munka, az aggodalmak és a méltó törekvések világában Őrajta tartjuk a szívünket, az elménket és a gondolatainkat, aki a reményünk és a szabadításunk.
Ha a Szabadító ismételt tanulmányozása segített felkészíteni Nelson elnököt, akkor vajon nem segíthet-e minket is felkészíteni?
Az egyház nevének hangsúlyozásakor Nelson elnök ezt tanította: „Ha… arra vágyunk, hogy elérhető legyen számunkra Jézus Krisztus engesztelésének hatalma – hogy megtisztítson és meggyógyítson minket, hogy megerősítsen és felépítsen minket, legvégül pedig felmagasztaljon minket –, akkor egyértelműen el kell ismernünk, hogy Ő ennek a hatalomnak a forrása.”11 Nelson elnök azt tanította nekünk, hogy az egyház helyes nevének következetes használata – valami, ami kis dolognak tűnhet – egyáltalán nem apróság, és alakítani fogja a világ jövőjét.
Ígéret a felkészülésetekhez
Megígérem nektek, hogy amint felkészítitek magatokat – ahogyan azt Nelson elnök tette – ti is más emberek lesztek, többet gondoltok a Szabadítóra, és gyakrabban, kevésbé tétovázva beszéltek Őróla. Ha még alaposabban megismeritek és megszeretitek Őt, akkor gördülékenyebbek lesznek a szavaitok, hasonlóképpen ahhoz, mint amikor az egyik gyermeketekről vagy egy kedves barátotokról beszéltek. Akik hallgatnak benneteket, kevésbé kívánják majd elutasítani vagy vitatni a mondandótokat, és hajlandóbbak lesznek meghallgatni benneteket és tanulni tőletek.
Ti és én is beszélünk Jézus Krisztusról, de talán teljesíthetnénk egy kicsit jobban. Ha a világ kevesebbet beszél majd Őróla, akkor ki fog többet beszélni Őróla? Hát mi! Más odaadó keresztényekkel együtt.
Krisztusról beszélni az otthonainkban
Vannak az otthonunkban képek a Szabadítóról? Gyakran mesélünk gyermekeinknek Jézus példázatairól? „A Jézusról szóló történetek úgy lobbantják lángra gyermekeink szívében a hit lángját, mint a feltámadó szél az izzó parazsat.”12 Amikor a gyermekeitek kérdéseket tesznek fel, tudatosan vegyétek fontolóra annak tanítását, amit a Szabadító tanított. Ha például a gyermeketek azt kérdezi: „Apa, miért imádkozunk?” Akkor felelhetitek ezt: „Ez nagyon jó kérdés. Emlékszel arra, amikor Jézus imádkozott? Beszéljük meg, miért imádkozott és hogyan imádkozott.”
„Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, …hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért”13.
Krisztusról beszélni az egyházban
Ugyanez a szentírás azt is hozzáteszi, hogy „Krisztusról prédikálunk”14. A hódolati gyűléseinken összpontosítsunk a Szabadítóra, Jézus Krisztusra, valamint az Ő engesztelő áldozatának ajándékára! Ez nem azt jelenti, hogy ne mesélhetnénk el egy tapasztalatot a saját életünkből vagy oszthatnánk meg másoktól származó gondolatokat. Bár a téma lehet a családok, a szolgálat, a templomok vagy egy közelmúltbeli misszió, a hódolatunkban mutasson minden az Úrra, Jézus Krisztusra.
Harminc évvel ezelőtt Dallin H. Oaks elnök beszélt egy levélről, amelyet egy olyan „férfitől kapott, aki azt mondta, hogy részt vett egy [úrvacsorai] gyűlésen, ahol tizenhét bizonyságot végighallgatott anélkül, hogy hallotta volna a Szabadító említését”.15 Oaks elnök aztán megjegyezte: „Előfordulhat, hogy a leírás túloz, [ám] azért idézem, mert mindannyiunk számára élénk emlékeztető.”16 Aztán felhívást intézett hozzánk, hogy beszéljünk többet Jézus Krisztusról a beszédeinkben és az órai beszélgetéseink részeként. Megfigyeltem, hogy egyre inkább Krisztusra összpontosítunk az egyházi gyűléseinken. Folytassuk tovább tudatosan ezeket a nagyon is pozitív erőfeszítéseket!
Krisztusról beszélni másokkal
A körülöttünk lévőkkel legyünk nyitottabbak, és hajlandóbbak arra, hogy Krisztusról beszéljünk. Nelson elnök azt mondta: „Jézus Krisztus igaz tanítványai hajlandóak kiállni, felszólalni, és különbözni a világ emberétől.”17
Időnként úgy gondoljuk, hogy a beszélgetésünknek valakivel azt kell eredményeznie, hogy eljönnek istentiszteletre vagy találkoznak a misszionáriusokkal. Engedjük, hogy az Úr vezesse őket a hajlandóságuk szerint, miközben mi még inkább elgondolkodunk azon kötelezettségünkön, miszerint legyünk az Ő hangja, megfontoltak és nyitottak a hitünket illetően. Dieter F. Uchtdorf elder azt tanította nekünk, hogy ha valaki megkérdezi, milyen volt a hétvégénk, akkor legyünk hajlandóak derűsen azt felelni, hogy nagyszerű volt hallani, amint az elemis gyerekek eléneklik az „Én Jézust fogom követni”18 című dalt. Tegyünk kedvesen tanúbizonyságot a Krisztusba vetett hitünkről! Ha valaki megosztja velünk a személyes életének egy gondját, akkor mondhatjuk azt: „János, Marika, tudod, hogy én hiszek Jézus Krisztusban. Eszembe jutott valami, amit mondott, és ami segíthet neked.”
Legyetek nyitottabbak a közösségi médiában, beszéljetek a Krisztusba vetett bizalmatokról! A legtöbben tisztelni fogják a hiteteket, de ha valaki elutasító, amikor a Szabadítóról beszéltek, akkor merítsetek bátorságot az Ő ígéretéből: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak… titeket… én érettem. …mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben”19. Jobban érdekel minket az, hogy az Ő követői legyünk, mint az, hogy a saját követőink „kedveljenek” minket. Péter ezt a tanácsot adta: „Mindig készek legyetek megfelelni… a bennetek lévő reménységről”20. Beszéljünk Krisztusról!
A Mormon könyve erőteljes tanúbizonyság Jézus Krisztusról. Gyakorlatilag minden oldala bizonyságot tesz a Szabadítóról és az Ő isteni küldetéséről.21 Oldalait áthatja az Ő engesztelésének és kegyelmének megértése. Az Újszövetség társaként a Mormon könyve segít nekünk jobban megérteni, hogy miért sietett a megmentésünkre a Szabadító, és hogyan jöhetünk még inkább Őhozzá.
Keresztény felebarátaink közül némelyek időnként bizonytalanok a hitelveinket és a motivációinkat illetően. Örvendezzünk velük őszintén a Jézus Krisztusba és a mindannyiunk által szeretett Újszövetség szentírásaiba vetett közös hitünkben. Az előttünk álló napokban azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban, szükségük lesz egymás barátságára és támogatására.22
Miközben a világ egyre kevesebbet beszél Jézus Krisztusról, mi beszéljünk többet Őróla! Amikor kiderül valódi kilétünk az Ő tanítványaiként, akkor sokan körülöttünk készen állnak majd arra, hogy figyeljenek. Miközben megosztjuk az Őtőle kapott világosságot, a világossága és mindenek feletti szabadító hatalma ráragyog majd azokra, akik hajlandóak megnyitni a szívüket. Jézus azt mondta: „Én világosságul jöttem e világra”23.
Erősíteni a vágyat, hogy Krisztusról beszéljünk
Soha nem él bennem olyan erősen a vágy, hogy Krisztusról beszéljek, mint amikor elképzelem az Ő visszatértét. Bár nem tudjuk, mikor fog eljönni, visszatérésének eseményei lélegzetelállítóak lesznek! Az ég felhőiben fog eljönni, fenségesen és dicsőséggel, mind a szent angyalaival. Nem csupán néhány angyallal, hanem mind a szent angyalaival. Ezek nem a Valentin-napi üdvözlőlapjainkon található, Raffaello által festett pirospozsgás kerubok. Ezek az évszázadok angyalai, azok az angyalok, akik elküldettek, hogy oroszlánok száját zárják be,24 hogy börtönajtókat nyissanak meg,25 hogy bejelentsék az Ő várva várt születését,26 hogy vigasztalják Őt a Gecsemánéban,27 hogy biztosítsák tanítványait a mennybemeneteléről,28 és hogy megkezdjék az evangélium dicső visszaállítását.29
El tudjátok képzelni, amikor felragadtattok, hogy találkozzatok Ővele, legyen az a fátyolnak ezen az oldalán vagy a másik oldalán?30 Ez az Ő ígérete az igazlelkűek számára. Örökre a lelkünkbe fog vésődni ez a lenyűgöző élmény.
Mennyire hálásak vagyunk a mi szeretett prófétánkért, Russell M. Nelson elnökért, aki fokozta az iránti vágyunkat, hogy szeressük a Szabadítót és hirdessük az Ő isteni voltát. Szemtanúja vagyok az Úr kezének őrajta, és a kinyilatkoztatás ajándékának, amely vezeti őt. Nelson elnök, lelkesen várjuk a tanácsaidat!
Drága barátaim szerte a világon, beszéljünk Krisztusról, számítva az Ő dicső ígéretére: „Valaki… vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én… Atyám előtt”31. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő Isten Fia. Jézus Krisztus nevében, ámen.