Minden gondolatban Krisztust keressétek
A kísértéssel szembeni küzdelemhez egész életen át tartó szorgalom és hithűség szükséges. Azonban tudnotok kell, hogy az Úr készen áll arra, hogy segítsen nekünk.
Költői dicshimnuszában a zsoltáríró kijelentette:
„Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.”1
E versek gondolatritmusában a zsoltáríró az Úr mindentudásának isteni jellemvonását dicséri, hiszen Ő igazán ismeri a lelkünk minden egyes részletét.2 Tudatában lévén mindennek, amire szükségünk van ebben az életben, a Szabadító arra hív minket, hogy minden gondolatban keressük és teljes szívünkkel kövessük Őt.3 Ezáltal elnyerjük az ígéretet, hogy az Ő világosságában járhatunk, valamint hogy az Ő iránymutatása elejét veszi a sötétség befolyásának az életünkben.4
Ahhoz, hogy minden gondolatban Krisztust keressük, valamint hogy teljes szívünkkel Őt kövessük, az elménket és a vágyainkat az Övéhez kell igazítanunk.5 A szentírások erre az igazodásra úgy utalnak, hogy „álljatok meg az Úrban”6. Ez azt jelenti, hogy az életünket folyamatosan összhangban éljük Krisztus evangéliumával és mindennap a jóra összpontosítunk.7 Csakis így érhetjük el „az Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad”, és amely „meg fogja őrizni szív[ün]ket és gondolatai[n]kat”8 Jézus Krisztusban. Maga a Szabadító adta ezt az utasítást az egyháznak 1831 februárjában: „Őrizzétek kincsként szívetekben ezeket a dolgokat, és az örökkévalóság ünnepélyes dolgai pihenjenek meg elméteken.”9
Az Úr keresésére irányuló folyamatos erőfeszítéseink ellenére beférkőzhetnek helytelen gondolatok az elménkbe. Amikor az efféle gondolatokat nemcsak beengedjük, hanem még marasztaljuk is, azok alakítani képesek a szívünk vágyait, és elvezetnek minket ahhoz, amivé válni fogunk ebben az életben, végül pedig ahhoz, ami az örökségünk lesz az örökkévalóságban.10 Neal A. Maxwell elder egykor e szavakkal hangsúlyozta ki ezt a tantételt: „A vágyak… meghatározzák az eredmények fokozatait, beleértve, hogy miért vannak »sokan… az elhívottak, de kevesen a választottak«”11.
Az ősi és újkori próféták folyamatosan emlékeztetnek minket, miszerint álljunk ellen a kísértésnek annak érdekében, hogy lelkileg erősek maradjunk és elkerüljük, hogy zavarodottakká és kiábrándultakká váljunk az életben.
Képletesen szólva, a kísértésnek engedni olyan, mint egy fémtárggyal közelíteni egy mágneshez. A mágnes láthatatlan ereje magához vonzza és szorosan megtartja a fémtárgyat. A mágnes csak akkor veszíti el az erejét a fémtárgy felett, amikor azt messze helyezik tőle. Így hát, a mágneshez hasonlóan, mely nem képes erőt kifejteni a tőle messzire elhelyezett fémtárgyra, amikor ellenállunk a kísértésnek, az elhalványul és elveszíti az erejét az elménk és szívünk, következésképpen a cselekedeteink felett is.
Ez a hasonlat egy olyan élményre emlékeztet, melyet az egyház egyik rendkívül hithű tagja osztott meg velem egykor. Ez az egyháztag elmesélte nekem, hogy egy bizonyos reggel, amikor felébredt, egy korábban még sosem tapasztalt helytelen gondolat bukkant fel az elméjében. Bár egészen meglepetésként érte, ez a nővér egy szempillantás alatt reagált a helyzetre, azt mondva magának és a gondolatnak is, hogy „Nem!”; majd valami jóra gondolt, elterelve a figyelmét erről a nemkívánatos gondolatról. Azt mondta nekem, hogy miközben igazlelkűségben gyakorolta az erkölcsi önrendelkezését, ez a negatív és akaratlan gondolat azonnal tovatűnt.
Amikor Moróni felszólította a népét, hogy higgyenek Krisztusban és bánják meg a bűneiket, arra buzdította őket, hogy teljes szívükkel jöjjenek a Szabadítóhoz, minden tisztátalanságot levetve magukról. Továbbá Moróni hívta őket, hogy törhetetlen eltökéltséggel kérjék Istentől, hogy ne essenek kísértésbe.12 E tantételek alkalmazása az életünkben többet kíván meg a puszta hitnél: az elménket és a szívünket is ezekhez az isteni tantételekhez kell igazítanunk. Az ilyen összhangba kerülés a Szabadítóra való támaszkodás mellett napi és folyamatos személyes erőfeszítést is igényel, mivel a halandó vágyaink nem fognak csak úgy maguktól eltűnni. A kísértéssel szembeni küzdelemhez egész életen át tartó szorgalom és hithűség kell. Azonban szeretném, ha tudnátok, hogy az Úr készen áll segíteni nekünk a személyes erőfeszítéseinkben, és rendkívüli áldásokat ígér, ha mindvégig kitartunk.
Egy rendkívül nehéz időszakban, amikor Joseph Smithnek és fogolytársainak Liberty fogházában csak a gondolatuk szabadsága adatott meg, az Úr hasznos tanáccsal látta el őket, valamint azzal az ígérettel, amely mindannyiunkra kiterjed:
„Bensődet is töltse be a jószívűség minden ember, és a hit házanépe iránt, gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt;…
A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara”13.
Ha így teszünk, szüntelenül szent gondolatok fogják díszíteni az elménket, és a tiszta vágyak igazlelkű cselekedetekre vezetnek minket.
Moróni arra is emlékeztette a népét, hogy ne nyeljék el őket a vágyaik.14 A vágy szó itt a dolgok iránti erőteljes és helytelen sóvárgásra utal.15 Minden olyan sötét gondolatot és gonosz vágyakozást magában foglal, melyek az egyén figyelmét világi javak vagy önző szokások felé fordítják a jócselekedetek, a kedvesség és Isten parancsolatainak betartása helyett. Gyakorta a lényünk legtestibb érzésein keresztül nyilvánul meg. Pál apostol is megnevezett néhányat ezen érzések közül, ilyen például a tisztátalanság, a bujálkodás, az ellenségeskedés, a harag, a patvarkodások, az irigységek és az ehhez hasonlók.16 E vágy összes gonosz vetületén túl arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ellenség titkos és megtévesztő fegyverként használja ellenünk, amikor valami helytelen megtételére kísért minket.
Szeretett fivéreim és nővéreim! Bizonyságomat teszem arról, hogy amikor a szabadítás sziklájára, a lelkünk Szabadítójára támaszkodunk, és követjük Moróni tanácsát, jelentősen növekedni fog azon képességünk, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk a gondolatainkat. Biztosíthatlak benneteket, hogy a lelki érettségünk gyorsuló ütemben fog gyarapodni, megváltoztatva a szívünket, hasonlóbbá téve minket Jézus Krisztushoz. Ezenkívül a Szentlélek hatása erőteljesebb és folytonosabb lesz az életünkben. Akkor az ellenség kísértései apránként elveszítik felettünk a hatalmukat, ezáltal egy boldogabb, tisztább és megszenteltebb életet eredményezve.
Azokhoz szólva, akik bármilyen okból kísértésbe esnek és túl sokat időznek hamislelkű cselekedeteken, biztosítalak benneteket, hogy van visszaút, és Krisztusban van remény. Néhány évvel ezelőtt lehetőségem volt találkozni Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus egyházának egy kedves tagjával, aki egy súlyos vétek elkövetése után roppant nehéz időszakon ment keresztül az életében. Amikor először láttam őt, szomorúságot fedeztem fel a tekintetében, az arca viszont ragyogott a reménytől. Ez az arckifejezés alázatos és megváltozott szívet tükrözött. Elkötelezett keresztény volt, és az Úr bőségesen megáldotta őt. Azonban hagyta, hogy egyetlen helytelen gondolat megszállja az elméjét, mely aztán továbbiakhoz vezetett. Ahogy folyamatosan egyre engedékenyebbé vált e gondolatokkal, azok gyökeret vertek az elméjében és elkezdtek növekedni a szíve mélyén. Idővel ezen érdemtelen vágyakat tettek követték, melyek következtében olyan döntéseket hozott, amelyek szembementek mindennel, ami a legértékesebb volt számára az életében. Azt mondta nekem, hogy ha már az elejétől fogva kizárta volna azt az ostoba gondolatot, akkor nem vált volna annyira sebezhetővé és fogékonnyá az ellenség kísértéseire, melyek oly sok bánatot eredményeztek az életében, egy ideig legalábbis.
A Lukács evangéliumában található híres példabeszéd tékozló fiújához hasonlóan szerencsére ő is „magába szállt”17 és feleszmélt ebből a rémálomból. Megújította az Úrba vetett bizalmát, igaz bűnbánatot érzett, és arra vágyott, hogy idővel visszatérjen az Úr nyájába. Aznap mindketten éreztük a Szabadító irányunkban tanúsított megváltó szeretetét. Rövid találkozónk végére mindketten elérzékenyültünk, és a mai napig emlékszem, hogy az irodámból kilépve milyen ragyogó öröm ült az arcán.
Drága barátaim! Amikor ellenállunk az apró kisértéseknek, melyek gyakran váratlanul következnek be az életünkben, felkészültebbek leszünk a súlyos vétkek elkerülésére. Amint azt Spencer W. Kimball elnök mondta: „Ritkán fordul elő, hogy valaki nagyobb bűnt követne el anélkül, hogy először engedne a kisebbeknek, amelyek megnyitják az utat a komolyabb felé. …egy tiszta mező [sem] hirtelen …gazosodik [el].”18
Miközben a Szabadító Jézus Krisztus arra készült, hogy véghezvigye isteni küldetését a földön, példázta annak fontosságát, hogy folyamatosan álljunk ellen mindennek, ami eltántoríthat minket attól, hogy elérjük örökkévaló célunkat. A Szabadító az alábbi szavakkal utasította el határozottan az ördögöt, annak számos sikertelen támadása után, melyekkel arra tett kísérletet, hogy eltérítse Őt a küldetésétől: „Eredj el Sátán… Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”19
Fivéreim és nővéreim! El tudjátok képzelni, hogy mi történne, ha erőt és bátorságot merítenénk a Szabadítótól és ezt mondanánk azoknak az erkölcstelen gondolatoknak, amint felbukkannak az elménkben: „Nem!” és „Eredj el!”? Milyen hatással lenne ez a szívünk vágyaira? Az ebből fakadó cselekedetek miként tartanának minket a Szabadító közelében és járulnának hozzá a Szentlélek további hatásához az életünkben? Tudom, hogy ha követjük Jézus példáját, számos olyan tragédiát és nemkívánatos viselkedést elkerülünk, amelyek családi gondokat és nézeteltéréseket, negatív érzéseket és vágyakat, igazságtalanságokat és bántalmazást, gonosz függőségek okozta rabságot, és bármi más olyan dolgot eredményeznek, amelyek az Úr parancsolatai ellen lennének.
Történelmi és megható üzenetében idén áprilisban szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök ígéretet tett arra, hogy mindazok, akik hajlandóak Jézus Krisztust meghallani és engedelmeskedni a parancsolatainak. „további erőt kap[nak] a kísértésekkel, a küzdelmekkel és a gyengeségekkel szemben”, valamint hogy „megnövekszik a képességünk az örömre még akkor is, ha fokozódik a zűrzavar”20.
Bizonyságot teszek nektek arról, hogy drága prófétánk ígéretei magától a Szabadítótól származnak. Arra kérem mindannyiunkat, hogy halljuk meg Őt minden gondolatban és kövessük Őt teljes szívünkkel, hogy erőt és bátorságot nyerjünk ahhoz, hogy azt mondjuk: „Nem!” és „Eredj el!” minden olyan dolognak, mely boldogtalanságot idézhet elő az életünkben. Ha így teszünk, megígérem, hogy az Úr elküldi az Ő Szent Lelkét, hogy megerősítsen és megvigasztaljon minket, és az Úr szíve szerint való emberekké válhatunk.21
Tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus él, és hogy Őrajta keresztül győzedelmeskedhetünk az ellenség gonosz hatásai felett és jogosulttá válhatunk arra, hogy örökké az Úrral, valamint szeretett Mennyei Atyánk jelenlétében éljünk. Irántatok és a szépséges Szabadítónk iránt táplált minden szeretetemmel teszek bizonyságot ezekről az igazságokról, és örök dicsőséget, tiszteletet és dicséretet zengek az Ő nevének. Ezeket a dolgokat Jézus Krisztus szent nevében mondom, ámen.