Kérjetek, keressetek és zörgessetek!
Mennyei Atya tervének fontos elemét képezi a lehetőség, hogy akkor kommunikáljunk Ővele, amikor csak szeretnénk.
Négy hónappal ezelőtt a szentírás-tanulmányozásom során éppen Alma Ammonihában szolgált missziójáról olvastam, amikor rábukkantam erre a javaslatra a Jöjj, kövess engem! kézikönyvben: „Miközben arról olvasol, hogy milyen nagyszerű áldásokat adott Isten Nefi népének (lásd Alma 9:19–23), gondolkodj el azokon a nagyszerű áldásokon, melyeket neked adott.”1 Úgy döntöttem, összeírom Isten nekem adott áldásait, és feljegyzem azokat a kézikönyv digitális változatában. Perceken belül 16 áldást soroltam fel.
Mindezek között a legfontosabb a Szabadító irántam tanúsított irgalmának, valamint értem hozott engesztelő áldozatának nagyszerű áldásai voltak. Arról az áldásról is írtam, hogy a Szabadítót képviselhettem fiatal misszionáriusként Portugáliában, majd később a szerető örökkévaló társammal, Patriciával együtt is a Brazília Porto Alegre Déli Misszióban, ahol 522 elszánt és csodálatos misszionáriussal szolgáltunk együtt. Patriciáról szólva: az aznap feljegyzett áldások közül sokat együtt élvezhettünk a házasságunk 40 éve során – többek között a pecsételésünket a Brazíliai São Paulo templomban, a három csodálatos gyermekünket, a házastársaikat és a 13 unokánkat.
Mindemellett a gondolataim az igazlelkű szüleim felé fordultak, akik az evangélium tantételeiben neveltek fel engem. Különösképpen egy olyan pillanat jutott az eszembe, amikor – úgy tíz éves koromban – szerető édesanyám letérdelt velem az ágyam mellé imádkozni. Úgy érezhette, ha az imáim el szeretnék érni a Mennyei Atyámat, lenne még hová fejlődniük. Ezért így szólt: „Először én imádkozom, az imám után pedig te.” Sok estén keresztül folytatta ezt a mintát, amíg biztos nem volt abban, hogy tanítás és gyakorlás által megtanultam, hogyan szóljak Mennyei Atyához. Örökké hálás leszek neki, amiért megtanított imádkozni, mivel megtanultam, hogy Mennyei Atyám hallja és megválaszolja az imáimat.
Igazság szerint ez is az egyike volt a listámra felírt áldásoknak: annak az ajándéka, hogy meghallhatom és megismerhetem az Úr akaratát. Mennyei Atya tervének fontos elemét képezi a lehetőség, hogy akkor kommunikáljunk Ővele, amikor csak szeretnénk.
Felkérés az Úrtól
Amikor a Szabadító a feltámadása után az amerikai földrészre látogatott, elismételt egy felkérést, amelyet a tanítványaihoz intézett Galileában. Ezt mondta:
„Kérjetek, és megadatik nektek; keressetek és találni fogtok; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik” (3 Nefi 14:7–8; lásd még Máté 7:7–8).
Prófétánk, Russell M. Nelson elnök hasonló felkérést intézett hozzánk napjainkban. Ezt mondta: „Jézus Krisztus nevében imádkozzatok az aggodalmaitok, a félelmeitek, a gyengeségeitek – igen, szívetek hő vágyai felől! Azután pedig figyeljetek! Írjátok le az elmétekbe érkező gondolatokat! Jegyezzétek fel az érzéseiteket, és hajtsátok végre a tetteket, melyekre késztetést éreztek! Ezt a folyamatot ismételve napról napra, hónapról hónapra, évről évre »belenőhettek a kinyilatkoztatás tantételébe«”2.
Nelson elnök hozzátette: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”3
Miért olyan elengedhetetlen a kinyilatkoztatás a lelki túlélésünkhöz? Azért, mert a világ zűrzavaros és zajos lehet, tele megtévesztéssel és figyelemelterelő tényezőkkel. A Mennyei Atyánkkal való kommunikáció lehetővé teszi számunkra, hogy tisztázzuk, mi igaz és mi hamis, hogy mi lényeges az Úr számunkra készített terve szempontjából és mi nem az. A világ kíméletlen és szívettépő is lehet. Azonban amint imában kitárjuk a szívünket, érezni fogjuk a Mennyei Atyánktól érkező vigaszt és a megerősítést, hogy Ő szeret és megbecsül minket.
Kérjetek!
Az Úr azt mondta, hogy „a ki kér, mind kap”. Egyszerűnek tűnik, hogy kérjünk, de mégis erőteljes, hiszen felfedi a vágyainkat és a hitünket. Azonban időt és türelmet kíván, hogy megtanuljuk megérteni az Úr hangját. Odafigyelünk az elménkbe és a szívünkbe érkező gondolatokra és érzésekre, és leírjuk őket, ahogy azt a prófétánk tanácsolta nekünk. Fontos, hogy amikor benyomásokban részesülünk, feljegyezzük azokat. Segít visszaidéznünk, áttekintenünk és újra átéreznünk, amit az Úr nekünk tanít.
Nemrégiben egy szeretett családtagom ezt mondta nekem: „Hiszem, hogy a személyes kinyilatkoztatás igaz. Hiszek abban, hogy a Szentlélek mindent meg fog mutatni nekem, amit meg kell tennem.4 Egyszerű hinni ebben, amikor a keblem égővé válik a vitathatatlan meggyőződéstől. De hogyan szólhat hozzám a Szentlélek mindig ugyanilyen szinten?”
Azt mondanám neki és mindannyiótoknak, hogy én is szeretném folyamatosan érezni a Lélek ama erős benyomásait, és mindig tisztán látni a követendő ösvényt. De nem így történik. Azonban amit esetleg gyakrabban érezhetünk, az az Úr halk, szelíd hangja, amint azt suttogja az elménknek és a szívünknek: „Itt vagyok. Szeretlek téged. Ne add fel. Tedd meg a tőled telhető legjobbat. Támogatni foglak.” Nem kell mindig mindent tudnunk vagy mindent látnunk.
A halk, szelíd hang újra megerősít, bátorít és megvigasztal – és sokszor csak ennyire van szükségünk egy adott naphoz. A Szentlélek valóságos, és a benyomásai igaziak – mind a nagyok, mind a kicsik.
Keressetek!
Az Úr ezzel az ígérettel folytatta: „a ki keres, talál”. A keresés magában foglalja a mentális és lelki erőfeszítést – az elmélkedést, a próbára tételt és a tanulmányozást. Azért keresünk, mert bízunk az Úr ígéreteiben. „[M]ert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6). Amikor keresünk, alázatosan elismerjük, hogy még sok tanulás vár ránk, és hogy az Úr ki fogja tágítani az értelmünket, felkészítve minket még több minden elnyerésére. „Mert íme, így szól az Úristen: Sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit adok az emberek gyermekeinek; …mert annak, aki befogadja, többet adok” (2 Nefi 28:30).
Kopogtassatok!
Végül az Úr azt mondta: „a zörgetőnek megnyittatik”. A kopogtatás azt jelenti, hogy hittel cselekszünk. Amikor tevékenyen követjük Őt, az Úr megnyitja előttünk az utat. Egy gyönyörű himnusz így tanít minket: „Hát tégy jót, ne csak álmodozz a mennyei otthonodról! Meglásd, oly áldott leszel, ha mindig jót teszel, így boldog lesz az életed.”6 Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából nemrégiben elmagyarázta, miszerint a kinyilatkoztatás gyakran akkor érkezik, amikor éppen valami jót cselekszünk. Ezt mondta: „Amint megpróbáljuk szolgálaton keresztül kinyújtani a karunkat a környezetünkben lévők felé, úgy gondolom, az Úr még nagyobb mértékben ad nekünk az Ő szeretetéből irántuk és ezáltal irántunk is. Úgy vélem, meghalljuk az Ő hangját – másképp érezzük Őt –, amikor a körülöttünk lévők megsegítéséért imádkozunk, mivel ez egyike azoknak az imáknak, amelyeket Ő a leginkább meg szeretne válaszolni.”7
Alma példája
A Jöjj, kövess engem! kézikönyvben található egyszerű javaslat arra, hogy gondolkodjak el az áldásaimon, édes lelkiséget és váratlan lelki meglátásokat hozott az életembe. Amint tovább olvastam Almáról és az Ammonihában nyújtott szolgálattételéről, felfedeztem, miszerint Alma jó példával szolgál arra, hogy mit jelent kérni, keresni és kopogtatni. Ezt olvassuk: „Alma sokat fáradozott lelkileg, buzgó imában tusakodván Istennel, hogy töltse ki Lelkét a… népre”. Azonban ez az ima nem úgy talált válaszra, ahogyan azt Alma remélte, és kiűzték őt a városból. „[B]ánat nehezedett rá”, és Alma már éppen feladta volna, amikor egy angyal ezt az üzenetet hozta: „Áldott vagy te, Alma; ezért emeld fel a fejedet és örvendezz, mert nagy okod van az örvendezésre”. Az angyal ekkor azt mondta neki, hogy menjen vissza Ammonihába, és próbálja meg újra, Alma pedig „gyorsan visszatért”8.
Mit tanulunk Almától a kérésről, keresésről és kopogtatásról? Megtanuljuk, hogy az ima lelki munkát kíván, és nem minden esetben vezet ahhoz az eredményhez, amelyet remélünk. De amikor elcsüggedünk vagy bánat nehezedik ránk, az Úr különböző módokon ad nekünk vigaszt és erőt. Talán nem rögtön válaszolja meg az összes kérdésünket vagy oldja meg az összes gondunkat; inkább arra buzdít minket, hogy próbálkozzunk tovább. Ha mi ekkor gyorsan az Ő tervéhez igazítjuk a sajátunkat, Ő megnyitja majd előttünk az utat, ahogy azt Almával is tette.
Bizonyságom van arról, hogy ez az evangélium teljességének adományozási korszaka. Kiélvezhetjük Jézus Krisztus engesztelésének áldásait az életünkben. Széles körben elérhetőek számunkra a szentírások. Próféták vezetnek minket, akik megtanítják nekünk az Úr akaratát azokra a nehéz időkre vonatkozóan, amelyekben élünk. Emellett pedig közvetlen hozzáférésünk van a saját kinyilatkoztatásunkhoz, hogy az Úr személyes vigaszt és útmutatást nyújthasson nekünk. Ahogy azt az angyal mondta Almának: „nagy ok[unk] van az örvendezésre” (Alma 8:15). Jézus Krisztus nevében, ámen.