Jézus Krisztus gyógyító hatalma
Amikor Jézus Krisztushoz jövünk azáltal, hogy hitet gyakorolunk Őbenne, bűnbánatot tartunk, valamint szövetségeket kötünk és azokat betartjuk, énünk megtörtsége – bármi idézte is elő – gyógyulásra lelhet.
Az év kezdete óta megannyi váratlan eseménnyel találtuk magunkat szembe. A világjárvány miatt elvesztett életek és elmaradt bevételek komoly hatással voltak a globális közösségre és gazdaságra.
A világ különböző pontjain történt földrengések, tüzek, áradások és egyéb természeti katasztrófák miatt sokan magukra hagyottnak, reményvesztettnek és összetörtnek érezték magukat, és nem tudták, hogy az életük valaha is a régi lesz-e.
Hadd meséljek el egy személyes történetet az összetörtségről.
Amikor a gyermekeink még kicsik voltak, úgy döntöttek, hogy meg akarnak tanulni zongorázni. A férjemmel, Rudyval, szerettük volna ezt lehetővé tenni számukra, de nem volt zongoránk. Nem volt pénzünk új zongorára, ezért Rudy elkezdett egy használt után kutatni.
Azon a karácsonyon meglepett minket egy zongorával, és az évek során a gyermekeink megtanultak rajta játszani.
Amikor a fiaink felnőttek és kirepültek, az öreg zongora csak porfogó volt, ezért eladtuk. Eltelt néhány év, és összegyűjtöttünk némi pénzt. Egy nap Rudy ezt mondta: „Szerintem itt az ideje, hogy vegyünk egy új zongorát.”
„Miért vennénk új zongorát, mikor nem is tudunk rajta játszani?” – kérdeztem tőle.
Ezt válaszolta: „Vehetünk egyet, ami magától játszik! Egy iPad segítségével be lehet programozni, hogy több mint 4000 dalt lejátsszon, beleértve a himnuszokat, a Tabernákulum Kórus dalait, az összes elemis éneket és sok minden mást.”
Rudyból jó kereskedő lenne, az biztos.
Vettünk egy gyönyörű, új, önjátszó zongorát, és néhány nappal később két nagy, erős férfi kiszállította azt a házunkhoz.
Megmutattam nekik, hova rakják, majd félreálltam az útból.
Egy nehéz rövidzongora volt. Ahhoz hogy beférjen az ajtón, leszerelték a lábait, és az oldalára fektetve rátették a magukkal hozott kézikocsira.
A házunk ajtajához egy kisebb emelkedő vezetett, és sajnos aznap már esett egy kis hó, amitől minden nedves és latyakos volt. Sejtitek már, mi lesz a vége?
Miközben ezen a kis emelkedőn tolták fel a zongorát, az lecsúszott a kocsiról, és én már csak egy nagyon hangos reccsenést hallottam. A zongora akkora erővel esett le a kézikocsiról, hogy egy nagy lyukat hagyott a pázsitunkon.
Felkiáltottam: „Ó, te jó ég! Jól vannak?”
Szerencsére mindketten jól voltak.
Tágra nyílt szemekkel néztek egymásra, majd rám, és ezt mondták: „Nagyon sajnáljuk. Visszavisszük a boltba, a főnökünk pedig majd hívni fogja Önöket.”
Nem sokkal később a boltvezető telefonon egyeztetett Rudyval az új zongora kiszállításáról. Rudy kedves és megbocsátó, és azt mondta a boltvezetőnek, hogy elég lesz, ha kijavítják a sérülést és visszahozzák ugyanazt a zongorát, az üzletvezető azonban ragaszkodott hozzá, hogy egy újat kapjunk.
Rudy így felelt neki: „Annyira nem lehet vészes. Csak tegyék rendbe és hozzák vissza.”
A boltvezető ezt válaszolta: „A fa eltört. Ha a fa megsérül, soha nem lesz már ugyanolyan a hangzása. Küldünk egy új zongorát.”
Nővérek és fivérek! Nem olyanok vagyunk-e mindannyian, mint ez a zongora – kicsit töröttek, repedezettek, sérültek, és úgy érezzük, már soha nem leszünk olyanok, mint rég? Amikor azonban Jézus Krisztushoz jövünk azáltal, hogy hitet gyakorolunk Őbenne, bűnbánatot tartunk, valamint szövetségeket kötünk és azokat betartjuk, énünk megtörtsége – bármi idézte is elő – gyógyulásra lelhet. Ez a folyamat, amely az életünkbe hívja a Szabadító gyógyító hatalmát, nem egyszerűen visszaállít minket oda, ahol azelőtt voltunk, hanem jobbá tesz minket annál, amilyenek valaha is voltunk. Tudom, hogy Szabadítónk, Jézus Krisztus engesztelésén keresztül mindannyiunk helyrehozható, éppé tehető, és beteljesíthetjük a célunkat, épp úgy, mint egy gyönyörűen szóló, vadonatúj zongora.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „»Sorscsapás ha sújtott« minket, akkor eljött az ideje, hogy megerősítsük az Istenbe vetett hitünket, keményen dolgozzunk és szolgáljunk másokat. Akkor Ő majd meggyógyítja összetört szívünket. Személyes békességet és vigaszt nyújt majd. Ezeket a nagyszerű ajándékokat még a halál sem pusztíthatja el.” 1
Jézus azt mondta:
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).
Ahhoz, hogy meggyógyuljon az összetörtségünk azáltal, hogy Őhozzá jövünk, hinnünk kell Jézus Krisztusban. „A Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy teljesen Őrá támaszkodunk – megbízunk végtelen hatalmában… és szeretetében. Ez magában foglalja azt, hogy elhisszük a tanításait. Azt jelenti, hogy hisszük azt, hogy ha talán mi nem is értünk mindent, Ő igen. Mivel Ő átélte minden fájdalmunkat, megpróbáltatásunkat és gyengeségünket, tudja, hogyan segítsen nekünk felülemelkedni a hétköznapi nehézségeken.” 2
Amikor Őhozzá jövünk, „öröm, békesség és vigasz tölthet el bennünket. Az élet minden [nehézsége és kihívása] helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által” 3 . Az Úr azt tanácsolta nekünk, hogy minden gondolatban Őreá tekintsünk, ne kételkedjünk, ne féljünk (lásd Tan és szövetségek 6:36).
A Mormon könyvében, amikor Alma és a népe majdnem összeroppant a rájuk nehezedő terhek alatt, az emberek segítségért könyörögtek. Az Úr nem vette el a terheiket, hanem ezt ígérte nekik:
„És megkönnyítem a terheket is, melyeket a vállaitokra raktak, hogy még csak nem is érzitek azokat a hátatokon, méghozzá azalatt, míg rabságban vagytok; és ezt azért fogom megtenni, hogy ezentúl tanúkként állhassatok nekem, és hogy biztosan tudhassátok, hogy én, az Úristen meglátogatom népemet a megpróbáltatásaikban.
És most lőn, hogy a terhek, melyeket Almára és testvéreire helyeztek, könnyűvé tétettek; igen, az Úr megerősítette őket, hogy könnyen el tudják viselni a terheiket, és ők vidáman és türelmesen vetették alá magukat az Úr minden akaratának” (Móziás 24:14–15).
Tad R. Callister elder ezt tanította a Szabadító azon képességéről, hogy meggyógyítsa és megkönnyítse a terheket:
„Az engesztelés egyik áldása az, hogy elnyerhetjük a Szabadító megerősítő hatalmát. Ésaiás gyakran beszélt az Úr gyógyító és nyugtató hatásáról. Bizonyságot tett róla, hogy a Szabadító »erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen« (Ésaiás 25:4). Azoknak, akik gyászolnak, Ésaiás kijelentette, hogy a Szabadító rendelkezik a hatalommal, hogy »megvigasztal[jon] minden gyászolót« (Ésaiás 61:2), és »letörli… a könyhullatást mindent orczáról« (Ésaiás 25:8; lásd még Jelenések 7:17); »[megeleveníti] az alázatosok lelkét« (Ésaiás 57:15); és »[beköti] a megtört szívűeket« (Ésaiás 61:1; lásd még Lukács 4:18; Zsoltárok 147:3). Annyira széles körű volt a megerősítő hatalma, hogy adhatott nekünk »ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, a dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett« (Ésaiás 61:3).
Micsoda remény szárnyal ezekben az ígéretekben! […] Az Ő Lelke meggyógyít, finomít, megvigasztal minket és új életet lehel a reménytelen szívekbe. Hatalma van arra, hogy átalakítson mindent, ami rút, romlott és értéktelen az életben, valami olyanná, aminek a pompája páratlan és dicsőséges. Hatalma van arra, hogy a halandóság hamuját az örökkévalóság gyönyörűségévé alakítsa át.” 4
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a szeretetteljes Szabadítónk, a Megváltónk, a Gyógyítómester és a mi hű barátunk. Ha hozzá fordulunk, Ő meggyógyít minket és újra éppé tesz bennünket. Bizonyságomat teszem, hogy ez az Ő egyháza, és Ő előkészül, hogy újra visszatérjen a földre, hogy hatalommal és dicsőséggel uralkodjon. Jézus Krisztus nevében, ámen.