A Fiú rendkívüli ajándéka
Jézus Krisztusnak köszönhetően meg tudunk szabadulni a halandó kudarcainkkal járó megérdemelt gyötrődésektől, és felül tudunk kerekedni a halandó balszerencséinket kísérő ki nem érdemelt gyötrődéseken.
Miközben tavaly nyáron a Mormon könyvét olvastam egy Jöjj, kövess engem! lecke kapcsán, megfogtak Alma arról beszámoló szavai, hogy amikor teljes mértékben tudatában lett a bűneinek, „semmi nem lehet[ett] olyan átható és olyan keserű, amilyenek a fájdalmai… voltak”1. Bevallom, részben azért is figyeltem fel ennyire az átható fájdalom említésére, mert azon a héten épp egy hétmilliméteres vesekővel küszködtem. Soha nem tapasztalta senki, hogy ilyen „kis és egyszerű dolgok” ennyire „nagyszerű dolgokat” „visznek véghez”!2
Alma nyelvezete azért is ragadta meg a figyelmemet, mert az e versben szereplő átható szó – a Mormon könyve angol nyelvű fordításában – általában rendkívüli szépségű vagy páratlan pompájú dolgokra utal. Példának okáért Joseph Smith megjegyezte, hogy Moróni angyal köntöse átható fehérségű volt: ez „olyan fehérség volt, ami minden földit felülmúlt, amit valaha is lát[ott]”3. Ám az átható szó szörnyű dolgokra utalva is jelezheti azok rendkívüli erősségét. Így kapcsolja Alma és az értelmező szótár is az átható fájdalmat efféle kifejezésekhez: „örök gyötrelem kínzott”, és „lelkem a legnagyobb mértékben fel lett szaggatva”4.
Alma képi világa azt a kijózanító valóságot tükrözi, miszerint el fog jönni a pillanat, amikor teljes és kínzó bűntudatot kell majd éreznünk minden egyes elkövetett bűnünk felett. Ezt követeli meg az igazságosság, amelyet maga Isten sem másíthat meg.5 Amikor Alma „minden” bűnére emlékezett – különösen azokra, amelyek pusztítólag hatottak mások hitére –, fájdalma szó szerint elviselhetetlen volt, az az elgondolás pedig, hogy Isten elé kell állnia, „kifejezhetetlen rettegéssel” töltötte el. Azt kívánta, bárcsak „mind a lelke…, mind a teste… megszűnne létezni”6.
Alma azonban azt mondta, hogy minden változásnak indult abban a pillanatban, amikor „elmé[je] elkapta” a gondolatot „egy Jézus Krisztusnak [a megjövendölt] eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért”, és „így kiáltott… fel a szív[é]ben: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem”. Ezzel az egyetlen gondolattal és ezzel az egyetlen fohásszal Almát „olyan rendkívüli öröm töltötte el, amilyen a fájdalma… volt”7.
Soha nem szabad elfelednünk, miszerint a bűnbánat végső célja az, hogy a biztos gyötrelmet tiszta örömmé formálja át. „Közvetlen jóságá[nak]”8 köszönhetően abban a pillanatban, amikor Krisztushoz jövünk – Belé vetett hitet és igaz szívbéli változást tanúsítva –, bűneink nyomasztó terhe elkezd áttevődni a mi vállunkról az Övére. Ez csakis azért lehetséges, mert Ő, aki bűntelen, elszenvedte „a végtelen és kimondhatatlan gyötrelmet”9 a teremtményei világegyetemének minden egyes bűnéért, minden teremtményéért – oly kínzó szenvedést, hogy minden pórusából vért fakadt. Közvetlen, személyes tapasztalatából a Szabadító arra int minket újkori szentírásban, hogy elgondolni se tudjuk, milyen „áthatóak” lesznek a szenvedéseink, ha nem tartunk bűnbánatot. Azután azonban felfoghatatlan nagylelkűséggel még azt is világossá teszi, hogy „én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek”10 – mely bűnbánat lehetővé teszi számunkra „azon rendkívüli öröm megízlelésé[t]”, amelyet Alma is megízlelt11. Már egyedül ezért a tanért is „ámulok Jézus szeretetén”12. Azonban egészen bámulatos módon Krisztus még ennél is többet kínál.
Néha az átható fájdalom nem bűn következménye, hanem jóhiszemű tévedéseké, mások tetteié, vagy rajtunk kívül álló erőké. Az ilyen pillanatokban az igazlelkű zsoltáríróval együtt így kiálthatunk fel:
„Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
…és borzadály vett körül engem. […]
Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.”13
Az orvostudomány, a szaktanácsadás vagy a jogi segítségnyújtás enyhíthet az efféle szenvedésen. De tartsuk szem előtt, hogy minden jó ajándék – köztük ezek is – a Szabadítótól származnak.14 Legrémesebb fájdalmaink és sebeink kiváltó okaitól függetlenül az enyhülés végső forrása mindig ugyanaz: Jézus Krisztus. Egyedül az Ő kezében van minden hatalom és a kellő gyógyír, amely képes helyrehozni minden hibát, jóra fordítani minden rosszat, kiigazítani minden tökéletlenséget, begyógyítani minden sebet, és megadni minden késlekedő áldást. A régmúlt korok tanúihoz hasonlatosan én is bizonyságot teszek arról, hogy „nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon”15 hanem inkább egy szerető Megváltónk, aki alászállt mennyei trónjáról, és előlépett, „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; …hogy… tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint”16.
Mindenkihez szólva, akinek oly éles vagy oly egyedi fájdalma van, amelyről úgy érzi, senki más nem tudja teljes mértékben átérezni: talán igazatok van. Meglehet, nincs olyan családtag, barát vagy papsági vezető – legyen bármily érzékeny és jószándékú is –, aki pontosan tudná, mit éreztek, vagy birtokában lenne a megfelelő szavaknak, amelyek elősegítenék a gyógyulásotokat. Ezt viszont tudnotok kell: van Valaki, aki tökéletesen érti, hogy min mentek keresztül; Valaki, aki „hatalmasabb… az egész földnél”17, és „a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kér[itek] vagy elgondolj[átok]”18. A folyamat az Ő módján és az Ő időzítése szerint fog kibontakozni, de Krisztus mindig készen áll arra, hogy meggyógyítsa gyötrelmetek minden grammját és vonatkozását.
Amikor engeditek, hogy így tegyen, látni fogjátok, hogy a szenvedésetek nem volt hiábavaló. A Biblia legnagyobb hőseinek némelyikéről és az ő szenvedéseikről szólva Pál apostol azt mondta, hogy „Isten [ő felőlük] valami jobbról gondoskodott”, mivel a szenvedés nélkül nem tudtak tökéletessé tétetni.19 Tudjátok, Isten természete és földi létünk célja nem más, mint a boldogság20, azonban nem válhatunk isteni örömöt érző tökéletes lényekké olyan tapasztalatok nélkül, amelyek próbára tesznek minket, olykor a velőnkig hatolva. Pál azt mondja, hogy még maga a Szabadító is „szenvedések által [tétetett örökkévalóan] tökéletessé”21. Ezért hát óvakodjatok attól a sátáni duruzsolástól, miszerint ha jobb emberek lennétek, akkor elkerülnének az efféle megpróbáltatások.
Ellen kell állnotok annak az ehhez kapcsolódó hazugságnak is, miszerint a szenvedéseitek valamiképpen azt jelzik, hogy kívül vagytok Isten kiválasztottainak körén, akik látszólag egyik áldásos állapotból siklanak a másikba. Inkább úgy lássátok magatokat, ahogyan bizonyára a Jelenések könyvét író János látott benneteket az utolsó napokról kapott fenséges látomásában. János látta, amint „egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, …kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké”22.
Amikor megkérdezte: „Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?”, János ezt a választ kapta: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.”23
Fivérek és nővérek! Az igazlelkűségben viselt szenvedés segít jogosulttá válnotok, hogy Isten kiválasztottai közé számláltassatok, nem pedig ellenkezőleg. Ezzel pedig a nekik tett ígéretek a ti ígéreteitekké lesznek. Amint azt János kijelenti: „Nem [fogtok] éhezn[i] többé, sem nem szomjúhoz[tok] többé; sem a nap nem tűz rá[t]ok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelte[t titeket], és a vizeknek élő forrásaira vi[sz benneteket]; és eltöröl Isten [a ti] szemei[te]kről minden könyet.”24
„…és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”25.
Tanúságomat teszem nektek arról, hogy Jézus Krisztus és az Ő végtelen engesztelése bámulatos jóságának köszönhetően meg tudunk szabadulni a halandó kudarcainkkal járó megérdemelt gyötrődésektől, és felül tudunk kerekedni a halandó balszerencséinket kísérő ki nem érdemelt gyötrődéseken. Az Ő iránymutatása alatt a ti isteni rendeltetésetek a páratlan fenségességé és leírhatatlan örömé lesz – mely öröm oly átható és egyedi, hogy a ti „hamutok” „minden földit felülmúló” „ékességgé” lesz.26 Hogy meg tudjátok ízlelni ezt a boldogságot most, és mindörökre eltelhessetek vele, arra kérlek titeket, tegyétek meg, amit Alma is megtett: engedjétek, hogy elmétek elkapja Isten Fia rendkívüli ajándékának gondolatát, amint az kinyilatkoztatásra került az Ő evangéliumán keresztül az Ő eme igaz és élő egyházában. Jézus Krisztus nevében, ámen.