Isten valami elképzelhetetlent tesz majd
Isten felkészítette az Ő gyermekeit és az Ő egyházát erre az időszakra.
Nem sokkal azután, hogy megérkeztek a Sóstó-völgybe, az utolsó napi szentek hozzáláttak szent templomuk felépítéséhez. Úgy érezték, végre olyan helyre leltek, ahol békességben hódolhatnak Istennek, és szabadok lehetnek az üldöztetéstől.
Ahogyan azonban a templom alapja a befejezéséhez közeledett, úgy közeledett az Amerikai Egyesült Államok hadserege is, hogy erőszakkal új kormányzót helyezzen hivatalba.
Mivel az egyházi vezetők nem tudták, mennyire ellenséges a feléjük tartó sereg, Brigham Young elrendelte, hogy a szentek ürítsék ki a várost, és temessék be a templom alapjait.
Bizonyos vagyok afelől, hogy az egyház néhány tagjában felmerült a kérdés, vajon miért hiúsulnak meg folyamatosan az Isten királysága építésére irányuló erőfeszítéseik.
A veszély végül elmúlt, a templom alapjait pedig kiásták és megvizsgálták. A pionír építők ekkor vették észre, hogy az eredeti homokkövek közül néhány megrepedt, vagyis nem volt megfelelő az alaphoz.
Következésképpen Brigham kijavíttatta velük az alapot, hogy az megfelelően megtartsa a fenséges Salt Lake templom grántiból emelt1 falait.2 A szentek végül elénekelhették a „Mily szilárd alap”3 kezdetű himnuszt, tudván, hogy szent templomuk olyan szilárd alapra épült, amely nemzedékeken át kitart majd.
E történet arról taníthat bennünket, hogy Isten miként használja fel a viszontagságokat az Ő céljainak megvalósítására.
Világjárvány
Ha mindez ismerősnek hangzik napjaink körülményei közepette, akkor az azért van, mert bizony az is.
Kétlem, hogy lenne bárki is azok között, akik hallják vagy olvassák szavaimat, akit ne érintett volna a világjárvány.
A családtagokat és barátokat gyászolóknak azt mondjuk: veletek gyászolunk. Megnyugvásért és vigaszért fohászkodunk számotokra Mennyei Atyához.
E vírus hosszú távú következményei túlmutatnak a fizikai egészségen. Számos család jövedelem nélkül maradt, és az éhezés, a bizonytalanság, valamint a nyugtalanság fenyegeti őket. Nagyra becsüljük azon sokak önzetlen erőfeszítéseit, akik e betegség terjedésének megakadályozásán munkálkodnak. Alázatra késztet bennünket mindazok csendes áldozata és nemes erőfeszítései, akik saját biztonságukat kockára téve segítették, gyógyították és támogatták a szükséget látókat. Szívünk hálával telt meg jóságotok és könyörületetek miatt.
Buzgón imádkozunk, hogy Isten megnyissa a mennyek ablakait, és az Ő örökkévaló áldásaival árassza el az életeteket.
Magok vagyunk
Rengeteg ismeretlen dolog van még e vírussal kapcsolatosan. Egyvalamit azonban biztosan tudok: ez a vírus nem érte meglepetésként Mennyei Atyát. Nem kellett angyalok további seregeit hadrendbe állítania, válságértekezleteket összehívnia, vagy egy váratlan szükséglet kezelésére erőforrásokat átcsoportosítania a világteremtő részlegtől.
Mai üzenetem az, hogy bár ezt a járványt nem akartuk és nem számítottunk rá, Isten felkészítette az Ő gyermekeit és az Ő egyházát erre az időszakra.
Túljutunk majd ezen is, igen. Többet teszünk majd azonban annál, mintsem csak összeszorítanánk a fogunkat, erősen kapaszkodnánk, és kivárnánk, hogy a dolgok visszatérjenek a régi kerékvágásba. Előre haladunk, a végén pedig jobbak leszünk.
Bizonyos értelemben magok vagyunk. Ahhoz, hogy a magok elérjék a bennük rejlő lehetőséget, el kell őket temetni, mielőtt kicsírázhatnának. Tanúságomat teszem arról, hogy bár időnként úgy érezhetjük, az élet megpróbáltatásai maguk alá temetnek minket, illetve érzelmi sötétség vesz körül bennünket, Isten szeretete, valamint Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásai valami elképzelhetetlen dolgot csíráztatnak ki bennünk.
A nehézségek áldásokat szülnek
Minden adományozási korszak szembesült a saját megpróbáltatásokkal és nehézségekkel teli időszakaival.
Énók és népe gonoszság, háborúk és vérontások idején élt. „De az Úr eljött és népével lakott.” Valami elképzelhetetlent tartogatott számukra. Segített nekik megalapítani Siont – egy olyan népet, amely „egy szív volt… és egy elme”, akik „igazlelkűségben laktak”4.
Az ifjú Józsefet, Jákób fiát, verembe vetették, eladták rabszolgának, elárulták és magára hagyták.5 József bizonyosan eltűnődött azon, vajon Isten megfeledkezett-e róla. Isten valami elképzelhetetlent tartogatott számára. A megpróbáltatás ezen időszakát arra használta, hogy megerősítse József jellemét, valamint olyan helyzetbe helyezze őt, hogy meg tudja menteni a családját.6
Gondoljatok Joseph Smith prófétára a Liberty fogházában való raboskodása során, miként könyörgött segítségért a szenvedő szentek számára. Bizonyosan eltűnődött azon, miként lehet Siont megalapítani ilyen körülmények között. Az Úr azonban békességet szólt hozzá, az ezt követő dicsőséges látomás pedig békességet hozott a szentek számára is – és továbbra is békességet hoz nektek és nekem is.7
Hányszor csüggedtek és töprengtek el a szentek Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza korai éveiben azon, hogy vajon Isten elfeledkezett-e róluk? Az üldöztetés, a csapások és a kiirtásra irányuló fenyegetések során azonban Izráel Istene valami mást tartogatott az Ő kis nyája számára. Valami elképzelhetetlent.
Mit tanulunk e példákból – és a szentírásokban szereplő további példák százaiból?
Először is, az igazlelkűeknek nem jár mentesség, melynek révén elkerülhetnék az árnyék völgyét. Mindannyiunknak át kell haladnunk nehéz időszakokon, hiszen a viszontagságok ezen időszakaiban sajátíthatunk el olyan tanételeket, amelyek felvértezik a jellemünket, és közelebb visznek minket Istenhez.
Másodszor, Mennyei Atyánk tudja, hogy szenvedünk, és mivel a gyermekei vagyunk, Ő nem fog magunkra hagyni minket.8
Gondoljatok a könyörületesre, a Szabadítóra, aki életének jó részét a betegek, a magányosak, a kétkedők, az elcsüggedtek szolgálatával töltötte!9 Azt gondoljátok talán, hogy Ő bármivel is kevésbé törődne veletek ma?
Kedves barátaim, szeretett fivéreim és nővéreim! Isten őrködik felettetek és őriz titeket a bizonytalanság és félelem ezen idején. Ő ismer benneteket. Hallja a könyörgéseteket. Ő hűséges és megbízható. Teljesíti az ígéreteit.
Isten valami elképzelhetetlent tartogat számotokra személyesen, és az egyház számára összességében – bámulatos művet és csodát.
Prófétánkat köszönjük, Atyánk
A legjobb napok még előttünk állnak, nem pedig mögöttünk vannak. Ezért ad nekünk Isten újkori kinyilatkoztatást! Enélkül az élet olyan lenne, mintha csak köröznénk a levegőben, arra várva, hogy felszálljon a köd, mi pedig biztonságban leereszkedhessünk. Az Úrnak ennél sokkal magasztosabb céljai vannak velünk. Mivel ez az élő Krisztus egyháza, és mivel Ő irányítja az Ő prófétáit, előre és felfelé haladunk még sohasem látott helyekre, alig elképzelhető magasságokba!
No de ez nem jelenti azt, hogy ne tapasztalnánk légörvényeket a halandóságon átvezető repülésünk során. Nem jelenti azt, hogy nem vallanak váratlanul kudarcot a műszerek, nem lesznek műszaki hibák vagy komoly időjárási kihívások. Sőt, előfordulhat, hogy a dolgok előbb rosszabbodnak, és csak azután fordulnak jobbra.
Vadászpilótaként és repülőgép-kapitányként megtanultam, hogy bár nem választhatom meg, milyen nehézséggel kerülök szembe egy repülés során, azt eldönthetem, miként készülök fel, és hogyan reagálok rá. E válságos időkben bizalomra van szükség, higgadtan és tiszta fejjel.
Miként tehetjük meg ezt?
Szembenézünk a tényekkel, majd visszatérünk az alapokhoz, az alapvető evangéliumi tantételekhez, ahhoz, ami leginkább számít. Megerősíted a személyes vallásos viselkedést – mint amilyen az ima, a szentírás-tanulmányozás, valamint Isten parancsolatainak betartása. A legjobb bizonyított gyakorlat alapján hozol döntést.
Inkább azokra a dolgokra összpontosítasz, amelyeket meg tudsz tenni, nem pedig azokra, amelyeket nem tudsz megtenni.
Összeszeded a hitedet. És figyelsz az Úr és az Ő prófétái iránymutató szavára, mely biztonságba vezet téged.
Ne feledjétek: ez Jézus Krisztus egyháza – Ő áll a kormányrúdnál.
Gondoljatok bele, milyen sok sugalmazott előrelépés történt csupán az elmúlt évtizedben is. Csak hogy néhányat említsek:
-
Ismételten hangsúlyt kapott az úrvacsora, a sabbatnapi hódolatunk központi elemeként.
-
Elindult a Jöjj, kövess engem! program, otthonközpontú, egyház által támogatott eszközként az egyének és családok megerősítésére.
-
Magasztosabb és szentebb módon kezdtünk szolgálattételt nyújtani mindenkinek.
-
Egyházszerte elterjedt a technika használata az evangélium megosztásában és az Úr munkájának végzésében.
Még ezek az általános konferenciai ülések sem valósulhatnának meg a csodás technikai eszközök nélkül.
Fivérek és nővérek! Krisztussal a kormányrúdnál nem egyszerűen rendben lesz minden, hanem elképzelhetetlen lesz minden.
Izráel egybegyűjtésének munkája tovább halad
Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy a világjárvány akadályt gördít majd az Úr munkája elé. Az evangélium megosztásának hagyományos módszerei például már nem voltak lehetségesek. A járvány azonban új és leleményesebb módszereket tár elénk a szívükben becsületesek eléréséhez. Izráel egybegyűjtésének munkája hatalomban és lelkesedésben is egyre gyarapszik. Történetek százezrei tanúsítják ezt.
A gyönyörű Norvégiában élő egyik barátunk a keresztelők közelmúltban megnövekedett számáról írt Harrietnek és nekem. „Olyan helyeken, ahol az egyház kicsi – írta ez a nővér –, a csoportokból gyülekezetek lesznek, a gyülekezetekből pedig egyházközségek.”
Lettországban egy nő, aki egy internetes hirdetésre kattintva bukkant az egyházra, olyan izgatottan várta, hogy többet tudjon meg Jézus Krisztus evangéliumáról, hogy egy órával korábban ment el a találkozóra, majd még az első lecke vége előtt keresztelési időpontot kért a misszionáriusoktól.
Kelet-Európában az egyik nő, akit felhívtak a misszionáriusok, így kiáltott fel: „Nővérek, miért nem hívtatok korábban? Már vártalak titeket!”
Sok misszionáriusunk elfoglaltabb, mint valaha. Sokan több embert tanítanak, mint korábban bármikor. Szorosabb a kapcsolat az egyháztagok és a misszionáriusok között.
Régebben talán olyannyira kötődtünk a hagyományos módszerekhez, hogy egy járványnak kellett felnyitnia a szemünket. Talán még homokkővel építkeztünk, miközben már a gránit is elérhető volt. Szükségből most megtanuljuk, miként használjunk változatos módszereket – köztük a technikát is –, hogy mindennapi és természetes módokon hívjuk meg az embereket, hogy jöjjenek és lássák, jöjjenek és segítsenek, jöjjenek és tartozzanak hozzánk.
Az Ő munkája, az Ő módszerei
Ez az Úr munkája. Arra kér minket, hogy találjuk meg az Ő módszereit annak elvégzésére, még ha ezek el is térnek a múltbéli tapasztalatainktól.
Ez történt Simon Péterrel és a többi tanítvánnyal, akik a Tibériás-tengernél halásztak.
„Azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton…
Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak [másik] oldala felől, és találtok.”
Bevetették a hálóikat a másik oldalon, és „kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt”10.
Isten eddig is és ezután is felfedi majd mindenható karját. Eljön a nap, amikor visszatekintve tudjuk majd, hogy a nehézségek ezen időszaka során Isten segített nekünk jobb módszerekre lelni – az Ő módszereire – az Ő királyságának szilárd alapra történő felépítéséhez.
Tanúságomat teszem, hogy ez Isten munkája, és Ő továbbra is számos elképzelhetetlen dolgot visz majd véghez az Ő gyermekei, az Ő népe között. Isten az Ő törődő és könyörületes tenyerén hordoz bennünket.
Bizonyságomat teszem, hogy Russell M. Nelson elnök Isten prófétája napjainkban.
Az Úr apostolaként arra hívlak és azzal áldalak meg benneteket, hogy „tegy[étek] meg jókedvvel mindazon dolgokat, amikre erő[tökből] telik; aztán pedig hadd állj[atok] mozdulatlanul, a legteljesebb bizonyossággal, hogy megláss[átok] Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését”11. Én pedig megígérem, hogy az Úr elképzelhetetlen dolgokat idéz majd elő igazlelkű munkátokból eredően. Jézus Krisztus nevében, ámen.