Nem figyeltem
Úgy 17 éves korom körül egyik nap az unokatestvéremmel találkoztam, akivel egy filmet néztünk meg a város másik végén. Utána az unokatestvérem azt ajánlotta, hogy aludjak náluk, de nemet mondtam, mert haza akartam menni.
Az utcákon nem volt világítás, így hát sötétben indultam haza. Az életemnek ebben a szakaszában nem voltam túl magabiztos. Ezért, hogy biztonságban érezzem magam, elkezdtem halkan énekelni. Minél messzebb jutottam, annál jobban féltem.
Miközben egy futball stadion mellett haladtam el, egy kis hang azt mondta nekem: „Thierry, menj át a másik oldalra!” Azt gondoltam, hogy ez csak a félelem miatt van, és nem figyeltem a hangra. Pár méter után a hang még érthetőbben szólt: „Thierry, menj át a másik oldalra!” Megint elhitettem magammal, hogy a félelem volt. Tovább mentem az utcának ugyanazon az oldalán, már-már szaladva. Hirtelen harmadszor meghallottam a hangot: „Thierry, most azonnal menj át a másik oldalra!” Nem figyeltem rá.
A következő saroknál észrevettem négy-öt alakot. Átszaladtam a másik oldalra, de már túl késő volt. Megláttak és megtámadtak; mindenemet el akarták venni, ami a zsebemben volt. Próbáltam védeni magamat, sikertelenül. Végül a földre zuhantam, és eszméletlennek tettettem magamat. Amikor mind elmentek, nagy nehezen lábra álltam, és a lehető leggyorsabban hazarohantam.
Húsz évvel e kaland után ma mások biztonságáért dolgozom. Ennél sokkal komolyabb helyzetekben is találtam már magam, és hallottam a hangot, mely megmondta, mit tegyek. Mondanom sem kell, most már nem kell háromszor figyelmeztetnie.
Tudom, hogy az a fiatalkori élmény, noha fájdalmas volt, segített nekem felismerni a Szentlélek hangját. Ma ez a hang nagyon ismerős számomra.
Thierry Hotz a Vitrolles Egyházközség tagja, a Franciaország Nizza Cövekben.