Erős gyökerek kis gyülekezetekben
Sétálj be az erdőbe, és figyelj a csendre! Nézd meg, hogyan szűrődik át a nap a fák lombozatán! Érezd át Mennyei Atyánk alkotásainak csendes csodáját! Csodáld meg a hatalmas, szilárd, erős fákat!
Joseph Smith egy ilyen erdőbe ment, amikor letérdelt imádkozni, és új világosságot hozott a világnak. Olyan helyre volt szüksége, ahol egyedül lehetett, egy csendes helyre, ahol gondolkozhat és választ kaphat kérdéseire.
Joseph Smith New York államban, az Egyesült Államok északkeleti részén kapta az első látomást, az erdők pedig, amelyekről most szó lesz, Horvátországban és Szlovéniában vannak. Fiatal férfiak és fiatal nők gyűlnek itt össze ifjúsági konferenciákra. Joseph prófétához hasonlóan ezek a fiatalok is válaszért imádkoznak, és meglelik azokat Jézus Krisztus evangéliumában.
Horvátország és Szlovénia Olaszországtól keletre fekvő országok, amelyek 1991-ig Jugoszlávia részei voltak. Utolsó napi misszionáriusok az 1990-es évek elején érkeztek a világnak ebbe a részébe. Azóta az egyháznak három gyülekezetét szervezték meg Szlovéniában, Horvátországban pedig hetet. Az egyház még nem nőtt itt elég nagyra ahhoz, hogy gyülekezeti házakat építsenek, de a munka halad. A legtöbb új egyháztag fiatal férfi és fiatal nő, akik lehetőleg minél gyakrabban próbálnak találkozni, hogy erőt merítsenek egymás bizonyságából.
Egyedül
Ezekben a kicsi gyülekezetekben az egyháztagok gyakran magányosak. Amikor Kristina Mestrov elmegy az istentiszteletre a horvátországbeli Splitben, néha csak az anyukája és a misszionáriusok vannak ott vele. De mindent megtesz, hogy ezen változtasson. „Próbálok a lehető legjobb misszionárius lenni” – mondja.
Sok fiatal az egyetlen egyháztag a családjában. Petra Karaklajic, aki a horvátországbeli Zágrábban lakik, hőn várja a napot, amikor családja majd megérti a hitelveit. Ezt mondja: „Egyes családtagjaimnak gondot okoz, hogy vasárnap a gyűlésekre megyek, és gondjaik vannak bizonyos egyházi hitelvekkel.” Aztán Petra egyből elmondja, hogyan tud mégis túllépni ezeken: „Tudd meg, hogy ki is vagy valójában, és hogy merre kell tartanod! És ha ezt teszed, az evangélium a jó irányba fogja megváltoztatni az életedet. A legjobbat kell adnod magadból, és követned kell Jézus Krisztust. Az élő Isten szeretett gyermeke vagy.”
Tina Dobravc nemrégiben csatlakozott az egyházhoz Szlovéniában, Celje városában. Pozitív változásokat látott az életében a megtérése óta. Időnként mégis nehéz volt az evangélium szerint élnie a családja támogatása nélkül. „A mi otthonunkban nehéz megáldani az ételt vagy egyedül imádkozni – mondja. – De emlékeznem kell, hogy megéri. Tudom, hogy a családom egy napon rálel a boldogságra, és meg fogják találni az evangéliumot.” Tina tevékenységekért felelős vezetőként szolgál a gyülekezetében.
Sok fiatal marad egyedül a barátai között. Sokan hátrahagyták a barátaikat, amikor elfogadták az evangéliumot. Egy új megtért, Lucija Krajnik a szlovéniabeli Ljubljanából, ezt mondja: „Mióta az egyházhoz csatlakoztam, meg kellett válnom a régi barátaimtól, mert rossz társaságot jelentettek. A legjobb, amit tehettem, az volt, hogy elszigeteltem magamat tőlük, és az egyháztagokkal és a misszionáriusokkal maradtam kapcsolatban.”
Együtt
Ahogy az erdő fái erőt nyernek egymástól, a fiatalok is erőre lelnek az együttlétben. Egy nemrégiben tartott ifjúsági konferencián, mely sokak számára az első volt, 47 fiatal találkozott. Nem mindig értették meg egymást, mert angolul, horvátul vagy szlovénul beszéltek, de az evangélium közös nyelve mindnyájuk számára rendelkezésre állt.
Petra Karaklajic-ot megerősítik az ifjúsági konferenciák és egyéb tevékenységek, melyeken a vele egy hiten lévőkkel találkozik. „Amikor mind együtt vagyunk, erősebbek vagyunk – mondja. – Nagyon áldott vagyok, hogy vannak testvéreim az egyházban.”
Lucija Krajnik tudja, hogy barátokra van szüksége az evangéliumban. „Hol lennék most, ha nem lenne az egyház az életemben? – teszi fel a kérdést. – Hálás vagyok, hogy az egyház tagja lehetek, és hogy barátok állnak mellettem.”
A fiatalok tudják, hogy ha megosztják másokkal az evangéliumot, akkor az egyház növekedni fog. Gyakran meghívnak másokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és meglássák az evangélium világosságát.
Simon Stavanovic, Celjeből, szilárdan hiszi, hogy meg kell osztania az evangéliumot a barátaival és a családjával: „Bátorítanunk kell a szüleinket és a barátainkat, hogy az egyház növekedhessen. Sok barátunk van. Terjesztenünk kell az evangéliumot.” Simon segít az apukájának az evangéliumról tanulni, és már nagyon várja, hogy egy nap majd teljes idejű missziót szolgáljon.
Ava Zupancic, Ljubljanából, érti, hogy ha segítünk másoknak megkeresztelkedni, az csak a kezdet. „Igazán fáj, amikor látok embereket megkeresztelkedni, akik aztán idővel nem jönnek többé – mondja. – Ez túl gyakran történik. Segítenünk kell az új egyháztagoknak!”
Erősnek maradni
Ezekben az erdőkben még az erős gyökerek és a védelmet nyújtó környező fák ellenére is néha vihar dúlhat, és kihívások jöhetnek. Ezek a fiatalok azonban tudják, hogy megéri dacolni a viharral.
„Ahhoz, hogy bajnok legyél – mondja Davor Majc, Kranjból – fel kell állnod, mindegy, hányszor esel el, miközben egy célt el akarsz érni, és tovább kell menned. Akik a célvonalnál várnak téged, neked fognak drukkolni.”
Ivona Frcek, Zágrábból, bizonyságát teszi, hogy „minden rossz el fog múlni. Csak erősnek kell lenni, és az igazságba kell kapaszkodni.”
Horvátország és Szlovénia fiataljai továbbra is erőt merítenek majd egymásból, és segíteni fognak másoknak választ találni az élet fontos kérdéseire. Remélik, hogy olyanok lesznek, mint a fák az erdőben: magasak, szilárdak, hajlíthatatlanok és erősek.
Phillip és Ani Maxfield segített a cikk megírásában. A Horvátország Zágráb Misszióban szolgáltak, és most az Issaquah 5. számú Egyházközség tagjai a Washington Bellevue Cövekben.
„Felszólítunk minden egyháztagot, hogy nyújtsák ki kezüket az új megtértek felé, öleljék át őket, és legyenek velük szeretetteljesek és barátságosak! Áldjátok meg őket a barátságotokkal! Bátorítsátok őket a hitetekkel! Ügyeljetek arra, hogy egyiküket se hanyagoljátok el!”
Gordon B. Hinckley elnök, „Az egyház helyzete”, Liahona, 2003. máj., 4. o.