A CSALÁD MEGERŐSÍTÉSE
SOKASODJATOK ÉS TÖLTSÉTEK BE A FÖLDET!
Folytatásos sorozat, mely betekintést nyújt „A család: Kiáltvány a világhoz” tanulmányozásához és használatához.
„Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra vonatkozott, hogy ők egyszer, mint férj és feleség, szülőkké válhatnak. Kijelentjük, hogy Isten gyermekeinek adott azon parancsolata, mely szerint sokasodjanak és töltsék be a földet, még mindig érvényben van.”1
Egyre kevésbé becsülik meg a gyermekeket
James E. Faust elnök, az Első Elnökség második tanácsosa, arról beszélt, hogy „a házasság céljához való hozzáállás [egyre változik]. Túl sok fiatal tekint a házasságra ’párkapcsolatként, aminek célja a felnőttek érzelmi szükségleteinek kielégítése, nem pedig a gyermeknevelés’. …
Egy másik nyugtalanító, családot érő kihívás – jegyezte meg Faust elnök – a gyerekek leértékelődése. A világ sok részén egyre kevesebb gyermek születik. Az abortusz valószínűleg a legvilágosabb jele annak, hogy a párok nem akarnak gyerekeket. Világszerte a terhességek körülbelül egynegyede mesterséges megszakítással végződik.”2
Lesújtó gyakorlat
Az abortusz kétélű kard. Nem csupán önzésre és a nemző erő szabados használatára buzdít, hanem ez a széles körben elterjedt gyakorlat sokszor megnehezíti az örökbefogadást olyan házaspárok számára, akiknek nem lehetnek saját gyermekeik.
1991-ben az Első Elnökség kiadott egy átfogó nyilatkozatot az abortuszról. Miközben elismerik, hogy „vannak bizonyos ritka esetek, amikor az abortusz igazolható”, kihangsúlyozzák, hogy „ezek nem szolgálnak automatikusan indokul az abortuszhoz”, és azt tanácsolják „az embereknek mindenhol, forduljanak el az abortusz lesújtó gyakorlatától, ha azt személyes vagy társadalmi okból teszik”.3
A gyermekek világrahozatala és az Úr módján való felnevelése lelki és fizikai áldásokat eredményez. Isten azon parancsának betartása, hogy gyermekeket neveljünk, olyan áldásokat hoz, melyek a Tőle kapható legkedvesebb áldások közé tartoznak. És valóban, a szülőség ízelítőt ad nekünk az isteni létből.
Házasságon kívüli születés
Amellett, hogy milyen fontos az a parancsolat, hogy sokasodjunk és töltsük be a földet, az Úr világossá tette, hogy ebben az esetben engedelmességünket csak a házasságon belül kell megmutatnunk. Számos oka van ennek a korlátozásnak, de a két legfontosabb az, hogy meggátolja a szexuális kicsapongást, valamint hogy stabil és egészséges családi környezetet biztosítson a gyermekeknek.
A legtöbb társadalomban a gyermekek házasságon kívüli születését hagyományosan szégyenletesnek és becstelennek tartották. A mai világban azonban, ahol a jót rossznak, és a rosszat jónak mondják (lásd Ésaiás 5:20), a házasságon kívüli születés szégyenfoltja teljesen elhalványult. Nem csak a mennyek szemében bűn ez a gyakorlat, hanem a kutatók is rájöttek, hogy a házasságon kívüli születés számos kockázatot jelent a gyermek számára. Például a házaspároknál született gyermekekhez képest a házasságon kívül születettek sokkal hajlamosabbak a hirtelen csecsemőhalálra, gyakrabban halnak meg testi sértés következtében, vagy végül fiatalkorú bűnözővé válnak.
A házasulatlan szülők örökbeadott gyermekei sokkal jobban boldogulnak, mint azok, akiket nem fogadnak örökbe. Kevesebb tanulási problémájuk van, magasabb szakmai szintet érnek el, és kevesebb állami segélyre szorulnak rá felnőtt korukban.4 Nyilvánvaló, hogy a gyermekeknek az Úr módján történő világrahozatala és felnevelése lelki és fizikai áldásokat eredményez.
A föld betöltése
Miután az Úr megparancsolta Ádámnak és Évának, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok”, azt parancsolta nekik, hogy „töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá” (1 Mózes 1:28). Éveken át figyelmeztetéseket hallottunk a túlnépesedésről és annak lehetséges pusztító hatásairól. Miközben a világ egyes térségeit hátrányosan érinti a szélsőségesen nagy népsűrűség, addig a világ összességében épp az ellenkező irányban halad. A kutatások kimutatták, hogy 2040-re a világ népessége csúcspontjához fog érkezni, majd pedig hanyatlásnak indul.5
A népsűrűségnél talán még nyilvánvalóbb gond, hogy miként használjuk az erőforrásokat, amelyeket Isten azért adott, hogy a népességet ellássák most és a jövőben. „Mert a földön nagy a bőség – mondta Ő – van elegendő, sőt felesleg is… Aki tehát elvesz a bőségből, amit én teremtettem és evangéliumom törvénye szerint nem ad az ő részéből a szegényeknek és nélkülözőknek, az a gonoszok között, a pokolban kínlódva fogja magát találni.” (T&Sz 104:17–18) „Nem a gyermekek születése tekinthető az emberi boldogság ellenségének, sem pedig a nyomor és az éhezés okának – mondta Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja. – Az ok az emberi mulasztás, az, hogy nem teszik meg, amit Isten taníthatna nekik, ha kérdeznék őt és engedelmeskednének neki.”6