Fiatalok munkában a Fidzsi-szigeteken
A fiatal szentek nagy szerepet játszanak az egyháztagok szükségleteinek kielégítésében.
Sikeli Vuli csak nevet, amint sikertelenül próbál visszaemlékezni, hogy hányszor esett a folyóba. Egészen napjainkig, egy véletlen úszás elég rendszeres történés volt azok számára, akik Navatuyaba faluban élnek Suvától nem messze, a Fidzsi-szigeteken.
Ez pedig azért van, mert ha az embernek a városba, az iskolába vagy a helyi boltba kell menni, át kell kelni a falu mellett lassan kígyózó folyón, hosszú gyalogútra kell menni a legközelebbi hídig (ami úgy 2 órányira van), vagy a verejtékkel megkeresett, ritkán látott pénzt ki kell fizetni a buszra.
„Naponta többször át kell kelnem a folyón – mondja a 13 éves Sikeli. – A barátaim a folyó túlpartján laknak.”
A folyón való átkelés messze a legkönnyebb választási lehetőségnek tűnt, még akkor is, ha egy hosszabb bambusz rudakból összetákolt labilis tutajon kellett ezt megtenni. És ha jópár ember várt, a leggyorsabb az volt, ha a tankönyveidet és az egyenruhádat a fejed fölé tartottad, és átúsztál a folyón a ruháidban, melyek átáztak, mivel a tutajról amúgy is leestél volna.
Legalább is ez volt a módi, amíg az egyház színre nem lépett, és nem adott megoldást a problémára. Az egyház adott egy csónakot. Azt hihetnétek, hogy repülőről van szó, annyira jót tett az emberek lelkével!
„Hálásak vagyunk a csónakért – mondja a 12 éves Litiana Delai. – Sokkal könnyebb átkelni a másik oldalra.”
Hálásak a segítségért
A Navatuyaba Gyülekezet csónakja csak egy a sok projekt közül, melyre a Fidzsi-szigetek Nausori Cövek vállalkozott, hogy segítsen a fiatalokon és más egyháztagokon. A tizenévesek számára szinte lehetetlen munkát találni ezen a területen. Még a szüleik számára is nehéz. Ez nehézségeket okoz, és az egyháztagok, a térségben élő legtöbb egyháztaghoz hasonlóan, nehezen tudják eltartani magukat.
Akkor mégis mitől olyan boldogok az egyháztagok?
Mert tudják, hogy az Úr szereti őket.
„Tudjuk, hogy a Mennyei Atya törődik velünk, mert az egyház sokat segít a szükségleteink kielégítésében” – mondja a 14 éves Makereta Elder.
A cövek vezetői sugalmazást éreztek arra, hogy elkezdjenek egy sor programot az egyháztagok támogatása érdekében, és a fiataloknak nagy szerep jut e programok működtetésében. A csónakon kívül van egy üvegház, egy csoport jóléti farm, sőt néhány haszonállat is. És a navatuyabai fiatalok szeretnek segíteni.
Közös gyomlálás
Ritkán hallott hang Navatuyabában a mezőgazdasági gépek mély morajlása. Ez változóban van most, hogy a cövek által működtetett traktort a faluban tárolják.
A gyülekezetben lévő 17 fiatal hálás a traktorért. Nélküle a navatuyabai egyháztagoknak kétkezi munkával kellene felszántani 1 hektárt. De nem a traktor végzi az összes mezőgazdasági munkát. Az egyháztagok mind együtt dolgoznak, ültetnek, gyomlálnak és betakarítanak olyan terményeket, mint a taró gyökér vagy a tápióka.
„Mindannyian segítünk a farmon – mondja a 15 éves Kuli Qaravanua. – A fiatalok gyomlálnak és ültetnek, vagy frissítőket hoznak a dolgozó felnőtteknek.“
„Szeretek a farmon dolgozni – mondja a 14 éves Maca Baikirewa. – Sok módon segítség ez a családomnak.“
A gazdaság áldásai nem csak arról szólnak, hogy van mit enni. A fiatalok sokat tanulnak az élelmiszertermelésről és a kemény munkáról.
„Azt hiszem, a farmon végzett munka összefogta a gyülekezetünk fiataljait – mondja a 18 éves Tulia Tinaimolikula. – Általa többet megtudtunk egymásról.”
De Kuli szerint „a traktor és a gazdaság leginkább a lelki nyugalmunkhoz járul hozzá. Nem kell azon aggódnunk, hogy mit fogunk holnap enni.”
Együttélés az állatokkal
Akármilyen élvezetes is együtt dolgozni a földeken, az mégis messze nem olyan szórakoztató a fiatalok számára, mint a malacokkal és csirkékkel való foglalkozás.
A gyülekezet 120 tyúkkal, 64 csirkével és 4 sertéssel indult neki, de bővíteni fogják a tyúkketrecet. Az állatokat felosztják a gyülekezet és a cövek tagjai között. Lesz, amit eladnak, lesz, amit megesznek, de ugyanakkor szórakozást is nyújtanak.
A csirkék aranyosak, és a disznók etetése jó móka lehet, de a fiatalok saját tapasztalatból tudják, hogy milyen nehéz megfogni egy malacot, ha az nem akarja, hogy megfogják.
Talpon maradni
Amikor az egyházi jóléti program előtérbe kerül egy-egy országban, sok fiatal nincsen ráhangolva, mert azt gondolják, hogy nincs sok közük hozzá. Az egyházi jóléti program megváltoztatja Navatuyaba fiataljainak életét a disznók és traktorok, csirkék és gazdálkodás segítségével.
A csónak is többet jelent a folyón való biztonságos átkelésnél. Az utasonként kért pár cent segítségével a gyülekezet fizetni tud Litiana családjának a csónak karbantartásáért. Ő és testvérei felváltva felelnek a folyó túloldaláról megszólaló sípszóra, amikor valaki át szeretne kelni.
„Áldást jelent a családom számára – mondja Litiana mosolyogva. – Általa iskolaszereket és élelmiszert tudunk venni. És tizedet fizetünk a keresetünkből.”
A navatuyabai szentek nem az egyetlenek, akik bizonyos akadályok leküzdésén fáradoztak, elkerülve, hogy azok föléjük tornyosuljanak. Az egyház jóléti és emberbaráti programjai segítségével az Úr sokak számára ad módot arra, hogy a nehézségek idején a víz színe fölött maradhassanak. És ez bizony igazán megér egy kedves mosolyt.
„Egyesek a problémák tengerébe dobott kövekhez hasonlítanak. Elmerülnek azokban! Ti legyetek parafák! Amikor egy problémában elmerültök, harcoljatok a szabadulásért, hogy felbukkanjatok és ismét boldogságra találjatok!”
Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol kvórumának tagja, „Finding Joy in Life”, Ensign, 1996. nov., 24–25. o.