Mindig tegyél erőfeszítést!
Amikor 15 éves voltam, gyakran vacsoráztak misszionáriusok a szomszédjainknál. A nővéremmel nap mint nap láttuk őket jönni-menni. A nővérem meg is kérdezte őket, hogy netán árulnak-e valamit. Mondták, hogy nem, aztán bemutatkoztak a családunknak. Édesapám, édesanyám, valamint a testvéreim mind meghallgatták a leckéket, majd megkeresztelkedtek. Kivéve engem. Én is őszintén kerestem az igazságot, de abban az időben egy másik egyház iránt érdeklődtem.
Mexikóban május 10-én van anyák napja. Azon a napon édesanyám megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e őt. „Igen, szeretlek” – feleltem.
Bizonyságát tette nekem, és kért, hogy keresztelkedjek meg. És én azon a napon eldöntöttem, hogy megkeresztelkedek. Következő vasárnap konfirmáltak, és elnyertem a Szentlélek ajándékát. Ekkor teljesen megváltozott az életem. Elolvastam mindent, amit az egyházról meg tudtam szerezni, különösen Joseph Smith tanításait. Volt hitem, és tanulmányozásom az egyház tanításainak elfogadásához vezetett. Ahogy növekedtem az evangéliumban, hitem is gyarapodott.
Az erőfeszítés
Mielőtt elmesélnék két történetet az életemből, szeretnék rámutatni valamire, amiről gyakran beszélgettem a misszionáriusaimmal, amikor misszióelnökként szolgáltam. A Prédikáljátok evangéliumomat! Ezra Taft Benson elnököt (1899–1994) idézve azt írja: „Gyakran elmondom, hogy a misszionáriusi munka egyik legnagyobb titka a munka. Ha a misszionárius dolgozik, vele lesz a Lélek. Ha vele van a Lélek, a Lélek által fog tanítani. Ha pedig a Lélek által tanít, akkor megérinti az emberek szívét, és boldog lesz. Nem lesz honvágya, nem aggódik a családja miatt, mert minden idejét, tehetségét és figyelmét a szolgálat munkájára összpontosítja. Munka, munka és munka – ezt semmi nem helyettesítheti, különösen a misszionáriusi munkában nem.”1
A misszionáriusi kalauz spanyol változatában, amelyet a Prédikáljátok evangéliumomat! előtt használtunk, a munka szó erőfeszítésnek van fordítva. Ahhoz, hogy erőfeszítést tegyél, összpontosítanod kell minden idődet, tehetségedet és figyelmedet. Erre a bizonyos összpontosításra van szükség a sikerhez. Ha boldog vagy ahelyett, hogy dühös lennél vagy neheztelnél, akkor a munkád jó dolgokat eredményez.
Ezt saját életemben is megtapasztaltam. Nem sokkal keresztelkedésem után egy nagy olajvállalatnál kezdtem dolgozni. A munkára vonatkozó előbbi igazságokat életem részévé tettem, és ez előrelépéshez vezetett a cégnél.
A gyakorlás lehetőséget teremt
Volt egy menedzser, akinek különösen nagy hatalma volt a cégnél. Minden részlegtől kért két embert, aki segít neki a leltárkészítésben. Egyetlen feltétele az volt, hogy az illető valamennyire értsen a könyveléshez.
Én kereskedelmi iskolát végeztem, ahol könyvelést is tanultunk. A részlegem főnöke azt mondta: „Menj, mondd meg neki, hogy segítesz a leltárkészítésben, és hogy könyvelő vagy.” Látni akarta, mit válaszol a menedzser, hiszen én még nagyon fiatal voltam.
Amikor odaértem hozzá, megkérdezte, mit akarok. „Segítenék a leltárkészítésben” – feleltem. Majd ahogy főnököm utasított, hozzátettem, hogy könyvelő vagyok. Felnevetett.
„Hát, Könyvelő úr, fáradjon ide a székemhez. Fogja ezt a számológépet, és adjon össze mindent az egyes oszlopokban, amilyen gyorsan csak tudja.”
Hozzáláttam egy ujjal. Nagyon lassan ment. Kilökött a székből, és azt mondta: „Semmit nem tud, ezért megbüntetem. Két héten át itt fog ülni előttem, és figyeli, hogyan végzem a munkámat.”
Átültem egy másik székre. „Most pedig figyeljen!” – szólt rám, és rettentő sebességgel hozzálátott az összeadáshoz. Még csak nem is nézett le a kezére. Elképedtem. Gondoltam, csak viccelt, hogy két hétig figyeljem, ahogy dolgozik. De nem viccelt.
Az első napon hat vagy hét órán keresztül ültem ott. Este bent maradtam munka után, és megvártam, míg mindenki elhagyja az épületet. Aztán bementem az irodájába, kicseréltem a szalagot a számológépében, és elkezdtem gyakorolni ugyanazon oszlopok összeadását, amelyekkel ő is dolgozott. Órákon át dolgoztam, és egyre gyorsabban ment. Amikor úgy éreztem, elértem vagy netán meg is haladtam az ő sebességét, elmentem, hogy aludjak egy-két órát.
Másnap reggel megmostam az arcom, és kimentem a kapun, amikor kora reggel kinyitották, és majd csak a menedzser érkezése után jöttem be újból. Kopogtattam az ajtaján. „Rendben, üljön ott és nézze, mit csinálok” – mondta.
Amikor munkához látott a számológépen, lassúnak tűnt. Én hét órán keresztül egyfolytában gyakoroltam. Gyengéden félretoltam, és megkértem, üljön át az én székembe. Majd elkezdtem rettentő gyorsan összeadni a számokat. Meglepődött.
„Hogy csinálta?” – faggatott. El kellett neki mondanom. Végighallgatott, majd így szólt: „Mostantól fogva, mivel ezt megtanulta, velem fog dolgozni, és mindent megtanítok magának, amit tudok.”
Részleget váltottam. Pár év múlva nyugdíjba vonult, és javaslata alapján én léphettem a helyére. Megtettem a szükséges erőfeszítést, és a feladatomra összpontosítottam – mégpedig örömmel. Nem voltam dühös amiatt, hogy először megbüntetett.
A siker titka
Az ember képes bármilyen jó dologra. Csak meg kell tenni az erőfeszítést, és összpontosítani kell. És mindezt örömmel.
A cég, ahol dolgoztam, bezárt. Mexikóvárosba költöztem, és mivel mindenképpen szerettem volna dolgozni, jelentkeztem egy nemzetközi kiadónál meghirdetett ideiglenes állásra. Azt akarták, hogy készítsek leltárt, amely már egyfajta specialitásommá vált. Két hét alatt el is készültem vele. Jó fizetéssel állandó állást ajánlottak. Boldogan elfogadtam.
Akkoriban nem beszéltem angolul. Az igazgatónk, egy texasi férfi, aki nem tudott spanyolul, azt mondta a főnökömnek: „Ez a fiú jó munkát végez. Ha beszélne angolul, többet fizetnénk neki. Elküldenénk New Yorkba továbbképzésre, aztán később menedzser is lehetne itt.”
Amikor a főnököm ezt elmondta nekem, azt kérdeztem: „Csak annyi a dolgom, hogy megtanuljak angolul?”
Akkor már házas voltam. Feleségem beszélt angolul, hiszen gyermekkorától fogva járt az egyházba Mexikóban. Amikor először megpróbáltam néhány angol szót kiejteni, valaki azt mondta nekem, hogy inkább ne erőltessem a dolgot. Nincs hozzá tehetségem.
Most azonban ösztönzést jelentett a jobb állás reménye, és a New York-i utazás lehetősége. Felkerestem egy nyelviskolát, és megmondtam nekik, hogy a lehető leghamarabb meg akarok tanulni angolul.
„Mennyit tud?” – kérdezték.
„Igazából egy szót se. Még annyit sem, hogy »jó reggelt«.” –feleltem őszintén.
„Nos, van egy intenzív kurzusunk. Napi 16 óra, két héten keresztül. Nyolc óra itt a tanárokkal, nyolc óra otthon magnókazettákkal. Ezer dollárba kerül.”
„Rendben – bólintottam. – Akkor veszek ki szabadságot, és két héten át napi 16 órát fogok tanulni.”
Odamentem a főnökömhöz, és azt mondtam: „Két hét alatt meg fogok tanulni angolul, és Önnek ezért csak ezer dollárt kell fizetnie.” Nevetett, és azt felelte: „Lehetetlen. Nekem két év kellett hozzá.”
De én nem tágítottam: „Kérje meg az igazgatót, hogy adjon nekem két hét szabadságot, és fizesse ki a tanfolyamot. Ha két hét múlva nem beszélek vele angolul, akkor levonhatják a fizetésemből.”
Beleegyezett.
Elmentem az iskolába. A tanárok nyolc órán át 45 percenként váltották egymást. Gyakoroltatták a szavakat, a mondatokat, a beszédpaneleket.
Az iskolában töltött nyolc óra után kimentem az utcára, és angolul beszélő turistákat kerestem, akikkel beszélgethetek. Aztán nyolc órán keresztül hallgattam a kazettákat.
Elsősorban nem azért mentem el az iskolába, hogy megtanuljak angolul. Nagyon szerettem volna menedzser lenni, és eljutni New York városába. Mivel ez motivált, így már nem volt nehéz megtanulnom angolul. Minden percét élveztem.
A 224 órányi tanulást követően már aránylag képes voltam angolul kommunikálni. Tudtam, hogy a teszt az igazgatómmal való beszélgetés lesz. Ha nem sikerül, vissza kell fizetnem az ezer dollárt. Így hát tervet készítettem. Én fogok beszélni hozzá, és elmondok neki mindent, amit tudok. Miután beléptem az irodájába, 20 percen át beszéltem anélkül, hogy szóhoz juthatott volna. Végül így szólt: „Jól van, elég lesz. Küldjék New Yorkba!” És én elmentem New Yorkba!
A tanulási élmény
Elhihetitek nekem, hogy ha valamiben is sikerrel akartok járni, összpontosítanotok kell, erőfeszítést kell tennetek, és örömet kell lelnetek abban, amit csináltok. Ez a hozzáállás mindent lehetővé tesz. Sokat tanulhattok, és bármilyen érdemes célt elérhettek. Élvezzétek azt, amit csináltok, még akkor is, ha nehéz. Tegyetek így a misszióban, vagy életetek bármely területén. Benson elnök szavaival: „Munka, munka és munka”.
Illusztráció: John Zamudio