Visszafogottság: egy időtálló tantétel
Öltözködésünk hűen kifejezi, mennyire értettük meg Jézus Krisztus evangéliumát.
Az egyik olyan kihívás, mellyel Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak szembesülnie kell napjainkban, az a visszafogottság tantételének való engedelmesség ebben az egyre hivalkodóbb világban. Bármennyire is nehéz, úgy mutathatjuk ki, hogy Szabadítónk, Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, ha engedelmesünk a visszafogottságra vonatkozó egyházi normáknak. A visszafogottság és szolidság kiterjed az öltözködésre, a beszédre, a gondolkodásra és a személyes viselkedésre is, de én most elsősorban az öltözködésre szeretnék összpontosítani.
Az öltözködés célja eredetileg az volt, hogy elfedjük testünket, és megvédjük a környezeti hatásoktól. Ez továbbra is így van, bár a ruházat mára sokkal összetettebb funkciót tölt be. Kifejezheti a gazdagságot, a társadalmi helyzetet, az egyéniséget vagy a hovatartozást. A ruházat azonban tükrözi a hozzáállásunkat és az értékeinket is. Mi, utolsó napi szentek, öltözködésünkkel kifejezzük, mennyire értettük meg Jézus Krisztus evangéliumát, és mennyire vagyunk elkötelezettek iránta.
Egy olyan világban, amely igyekszik elbizonytalanítani bennünket azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, és mivé válhatunk, a visszafogottság tantételének alkalmazása növelheti önbizalmunkat. Azáltal, hogy e tantétel szerint élünk, és ezt tanítjuk, ugyanezt az önbizalmat csepegtethetjük a következő nemzedékbe is.
Mit jelent a visszafogottság?
A fiatalság erősségéért című füzet alapvető útmutatást tartalmaz a visszafogottságra vonatkozóan. Ez a füzet igen értékes mind a fiatalok, mind a felnőttek számára: „A kihívó öltözetek közé tartoznak a túl rövid sortnadrágok, a testhez simuló ruházat, a hasat nem takaró felsők és a többi hasonló viselet. A… nők olyan ruhát hordjanak, mely takarja a vállukat. Ne viseljenek olyan ruhákat, melynek elöl vagy hátul mély a kivágása, vagy bármilyen más módon túl sokat mutat meg a testükből. A… férfiak is maradjanak visszafogottak a megjelenésükben. Mindannyian kerüljétek a feltűnő ruházatot, megjelenést és hajviseletet. Mindig legyetek ápoltak és tiszták, és kerüljétek a hanyag vagy helytelenül lezser öltözetet, hajviseletet és viselkedést. Kérdezzétek meg magatoktól: „Jól érezném így magam az Úr jelenlétében?”1
Törekedjetek a Lélek útmutatására, amikor ruhát választotok. Miközben a visszafogottsággal kapcsolatos tantételeken gondolkodtok, az is segítségetekre lehet, ha ehhez hasonló konkrét kérdéseket tesztek fel magatoknak:
-
Amikor leülök, lehajolok, kinyújtom a karom, vagy felmegyek a lépcsőn, nem látszik ki túl sok a testemből?
-
Magamra vonom-e a figyelmet azáltal, hogy túlságosan kivágott vagy kihívó ruházatot viselek?
-
Ahhoz, hogy viselni tudjam ezt a ruhát, fel vagy be kell-e tűrnöm, át kell-e alakítanom vagy igazgatnom kell-e a templomi alsóruhámat?
Miért van szükség a visszafogottságra?
Amikor jobban megértjük a visszafogottság tantételei mögött rejlő tant, rájövünk, hogy a visszafogottság az az erény, amely irányítja és szabályozza a tetteket.
A visszafogottság és szemérmesség mögött álló tan azon tudásunkkal kezdődik, hogy Isten gyermekei vagyunk, akik az Ő képmására teremtettek (lásd Mózes 2:27). Testünk a Mennyei Atyánktól kapott szent ajándék, melynek általa meghatározott konkrét céljai vannak. Hálánkat úgy fejezhetjük ki ezért az ajándékért, ha úgy bánunk a testünkkel, ahogyan Ő kérte tőlünk (lásd T&Sz 88:33). Azáltal, hogy megtanuljuk irányítani, uralni és megzabolázni a testünket, olyanná válhatunk, mint Mennyei Atyánk.
Az Úr kezdettől fogva arra kérte gyermekeit, hogy fedjék el testüket. Miután Ádám és Éva vettek a tiltott gyümölcsből, szemeik megnyíltak, és tudatában lettek annak, hogy mezítelenek. Ádám és Éva fügefalevélből készített egyszerű köténnyel igyekezett eltakarni magát. Mivel ezek a kötények nem voltak elegendők, ezért az Úr egy egyszerű bőrruhát készített nekik. (Lásd 1 Mózes 3:7, 21.)
Istennek mindig is magasabb normái voltak, akárcsak most. Normái nem egyeznek meg a világéval. Az Ésaiás 55:8–9-ben így fogalmaz:
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”
Egy időtálló tantétel
Mivel a visszafogottság az Úr „magasabb útjainak” egyike, nem pedig egy múló társadalmi irányzat, ezért minden korszakban ezt tanították. Gondoljátok át ezeket az öltözködéssel kapcsolatos egyéb szentírásbeli példákat, és hogy mit tanítanak a visszafogottságról.
A visszafogottság és szolidság alázatra utal. A Mormon könyvebeli Jákób elítélte a kevélységet és a gazdagság szeretetét. Arra figyelmeztette népét, hogy ne hagyják, hogy szívük kevélysége elpusztítsa lelküket. Öltözködésük volt az egyik módja, mely kifejezte kevélységüket. Jákób így szólt hozzájuk: „Mert néhányan közületek bővebben kaptak, mint testvéreitek, fel vagytok emelkedve szívetek kevélységében, és merev nyakat és fenntartott fejet viseltek, öltözéketek drágasága miatt, és üldözitek a testvéreiteket, mert azt gondoljátok, hogy jobban vagytok náluk” (Jákób 2:13).
Az alázatos öltözködés elve megtalálható a Tan és a szövetségek 42:40-ben is: „Ne legyél kevély a szívedben; legyen egyszerű minden ruhád”. Ez vajon azt jelenti, hogy nem öltözködhetünk divatosan? Természetesen nem. Öltözködjünk az alkalomhoz illőn, de nem kell hogy márkanevekkel foglalkozzunk, vagy hogy mindig a legújabb divat szerinti ruhákat viseljük. Jobb, ha pénzügyi forrásainkat tartósabb és értelmesebb dolgokra fordítjuk.
Az istentiszteleten viselt ruhánk kifejezi, mennyire tiszteljük az Urat. Az Úr arra kérte Mózest, hogy készítsen magának szent öltözetet, amely érdemes arra, hogy szent házában viseljék (lásd 2 Mózes 28:2). Ebből a parancsolatból teljesen világossá válik, hogy a hétköznapi viselet az Úr szerint nem megfelelő erre a célra. Mózeshez hasonlóan vajon kimutatjuk Mennyei Atyánk iránti szeretetünket azáltal, hogy a hódolat alkalmával megfelelő öltözetet viselünk?
Ahogy ezek a példák mutatják, „Isten prófétái szüntelenül azt tanácsolták az Ő gyermekeinek, hogy visszafogottan öltözködjenek.”2 Napjainkban emlékeztettek bennünket, hogy „öltözetetek hűen tükrözi, hogy milyenek vagytok belül. Öltözködésetek és megjelenésetek egyfajta üzenetet közvetít rólatok, és hatással van a ti viselkedésetekre ugyanúgy, mint másokéra. Ha ápoltak vagytok, és visszafogottan öltözködtök, élvezhetitek a Lélek társaságát, és jó hatást gyakorolhattok a körülöttetek lévőkre.”3
A visszafogottság áldásai
A visszafogottság legfontosabb áldása a megnövekedett önbizalom. Egy nőtestvér elmesélte barátnője történetét, aki megismerve az evangéliumot megtanulta a visszafogottság tantételét is, és áldásokban részesült:
„Néhány évvel ezelőtt egyik munkatársnőm eljött velem az egyházba. Indulás előtt nálunk találkoztunk. Ruházata meleg éghajlatunknak megfelelő volt: egy ujjatlan, pántos ruha. Méltányoltam, hogy igyekezett alkalomhoz illően, ruhában eljönni az egyházba. Az egyházközség tagjai szívélyesen üdvözölték a gyülekezetünkben. A rákövetkező hetekben is újra és újra eljött. Még az otthont, családot és egyént gazdagító gyűléseken is részt vett, gyermekeit pedig magával hozta az Elemibe és a fiataloknak szóló tevékenységekre. E forró nyári napokon rendezett hétköznapi tevékenységek alkalmával általában ujjatlan felsőt és combközépig érő rövidnadrágot viselt. Öltözéke nem volt ízléstelen, de nyilvánvaló volt, hogy még nem értette meg teljesen az utolsó napi szent normákat.
Néhány héttel később megkérdeztem, hogy szeretne-e többet tanulni az egyházról a misszionáriusoktól. Azt felelte, hogy eléggé visszahúzódó, és nem igazán szeret olyanokkal beszélgetni, akiket nem ismer. Elmondta, hogy szeretne továbbra is részt venni egyházközségünk istentiszteletein és tevékenységein, és megnyugtatott, hogy ha bármilyen kérdése merülne fel, akkor tőlem, vagy az egyházközségben megismert emberektől meg fogja kérdezni.
Érdekes volt számomra, hogy amint továbbra is eljárt velem az egyházi gyűlésekre és tevékenységekre, kezdett hosszabb szoknyát, hosszabb rövidnadrágokat hordani, és olyan pólókat, amelyeknek ujja is volt. Először úgy gondoltam, ez bizonyára a közelgő ősz miatt van, de hamarosan rájöttem, hogy egyszerűen csak kezdte észrevenni, hogyan öltözködnek utolsó napi szent barátai.
Nem tudom, hogy csupán megváltozott öltözködése volt-e az egyedüli oka, hogy kezdett magabiztosabb lenni, de azt hiszem, ez is hozzájárult. Miközben további evangéliumi tantételeket tanult – például hogy Isten leányaként milyen isteni öröksége van – önbecsülése szemlátomást növekedett. Amikor kezdte jobban megérteni, mit miért teszünk, önbizalma egyre csak nőtt, és egyre lelkesebben tanult az evangéliumról: részt vett a misszionáriusi beszélgetéseken is, melyektől korábban tartott egy kicsit.
Öltözködése csak egy volt a sok közül, melyből látszott, hogy megismerte és megértette az evangéliumi tantételeket és normákat, de amint változtatni tudott életének ezen a területén, látta, hogy ennél sokkal jelentősebb változtatásokra is képes. Ezek a változások elvezették oda, hogy megtért Jézus Krisztus evangéliumához, és csatlakozott az egyházhoz. Később felruházták a templomban, és már nem volt szükség rá, hogy megváltoztassa ruhatárát, mert már gyakorolta a visszafogottság tantételeit.”4
Amint a szemérmesség és visszafogottság válik életünk cselekedeteinek szabályzó és mérséklő erényévé, látni fogjuk, hogy a mi önbecsülésünk is növekszik. Emlékezzetek vissza a Tan és a szövetségek 121:45–46 ígéretére:
„Gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt; és a papság tana úgy csapódik majd le lelkeden, mint az égből érkező harmat.
A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara.”
Törekedjünk mindannyian ezen áldások elnyerésére!