Ghánai pionírok
Amikor a Brigham Young Egyetem művészhallgatója, GayLynn Ribeira hallott a ghánai pionír szentek csodálatos történeteiről, azonnal tudta, hogy őket szeretné megfesteni a baccalaureatusi szépművészeti diplomamunkájaként. 2005 őszén elkezdett utánajárni, hogyan valósíthatná ezt meg. Végül elnyert egy ösztöndíjat, amely lehetőséget adott neki, hogy három másik művészhallgatóval együtt – Jesse Bushnell-lel, Emmalee Glauser Powell-lel és Angela Nelsonnal – Ghánában töltse 2006 májusát és júniusát. A projektet a BYU tantestületének tagja, Richard Hull felügyelte. Ők öten nemcsak a pionír szentekről, hanem az újonnan csatlakozott egyháztagokról is gyűjtöttek történeteket és képeket. Az utazásukat követő hónapokban vászonra vitték a gazdag élményanyagot. Az alkotások 2007 októberében a BYU-n található B. F. Larsen Galéria kiállítótermének falára is felkerültek. Íme néhány kép e remekművek közül.
1. Adjoa – Kiállni valamiért, akár egyedül is. Készítette: Angela Nelson
„Jó dolog egyháztagnak lenni, amikor otthon vagyunk, vagy az ismerőseink között – mondja az orvosnak készülő Adjoa Amoa-Ampah –, de egy igazi utolsó napi szent nő akkor is elmondhatja magáról, hogy egyháztag, ha egyedül van. Az egyházat néha félreértések övezik, ezért fontos nekem, hogy jó példa legyek az igazságra.”
2. Joseph William Billy Johnson – Szentség az Úrnak. Készítette: Emmalee Glauser Powell
„Csak úgy sugárzik belőle a szeretet – írta a festő a Cape Coast-i Johnson testvérről. – Tizennégy éven át tanította az evangéliumot, és amikor a misszionáriusok 1978-ban megérkeztek, több mint ezren álltak készen a keresztelkedésre. Egész életét és lelkének minden erejét Istennek szenteli. Arra inspirált, hogy törekedjek lényem részévé tenni az olyan krisztusi tulajdonságokat, mint a szeretet és a jószívűség.”
3. Bitner Johnson – a Pátriárka unokája. Készítette: Jesse Bushnell
A kisfiú, Bitner Johnson, Gordon Bitner Hinckley elnök után kapta a nevét. Édesapja Brigham Johnson, nagyapja pedig a pátriárka, Joseph William Billy Johnson.
4. Egy busuai reggel. Készítette: GayLynn Ribeira
5. Világosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket. Készítette: GayLynn Ribeira
A Kumasiban élő Kofi Sosu püspök és felesége, Linda a rendszeres családi imák, szentírás-tanulmányozások és családi estek által igyekeznek megerősíteni a családjukat.
6. Dr. Emmanuel Kissi – „Felemelte az asszonyt”. Készítette: Jesse Bushnell
1983-ban egy nincstelen asszony kereste fel az utolsó napi szent dr. Emmanuel Kissit, hogy segítséget kérjen az éhségtől legyengült gyermekének. Dr. Kissire bízták rá az egyházi élelmiszercsomagokat, hogy elláthassa a súlyosan alultáplált embereket. Ingyen adott az asszonynak is rizst, kukoricát, babot és étolajat. Az asszony hálálkodva leborult az orvos előtt. Dr. Kissi a karjánál fogva felemelte, és azt mondta neki: „Ezt az élelmet Isten küldte neked. Neki köszönd meg teljes szívedből!”
7. Emma Boateng – Nőtestvérként Sionban. Készítette: Angela Nelson
„Olyan volt, mintha egy rég nem látott nővérünkre találtunk volna rá – írta Angela Nelson a visszatért misszionáriusról, Emma Boatengről. – Ő volt a vezetőnk Kumasiban, és még mindig rendelkezett azzal a különös ragyogással, mely a misszionáriusokat jellemzi. Emma újságírást tanult, eljárt a felsőfokú hitoktatásra, foglalkoztatták a randevúzással kapcsolatos kérdések, és igyekezett az evangéliumot élete középpontjában tartani. Ugyanazokat a dolgokat tapasztalta meg, amelyeket mi is átélünk fiatal egyedülálló felnőttekként.”
8. Kofi Sosu püspök és édesapja – atyai megbocsátás. Készítette: Emmalee Glauser Powell
Missziója után Kofi szeretett volna hazatérni annak ellenére, hogy édesapja kitagadta. Úgy érezte, haza kell mennie. Mikor megérkezett, az apja ránézett, és azt mondta neki: „Állj!” Így hát megállt.
„Ki vagy te?” – kérdezte az édesapja.
„A fiad vagyok.”
„Az én fiam?”
„Igen, a fiad: Kofi.” Ekkor látta, hogy édesapja arcán könnycseppek gördülnek le. Majd felállt, és magához ölelte Kofit.
„Ó, fiam, fiam! Nagyon sajnálom. Tudom, hogy helyesen cselekedtél. Újra fiammá fogadlak.”
9. William és Charlotte Acquah – egy szív és egy lélek. Készítette: Emmalee Glauser Powell
William és Charlotte már 30 éve egyháztagok. Az évek hosszú során, örömben és bánatban egyaránt, együtt növekedtek az evangéliumban. Ráléptek arra az útra, hogy eggyé váljanak Istennel és egymással. Kézen fogják egymást – így fejezve ki egymás iránti szeretetüket. William ezt attól a misszionárius házaspártól tanulta, akik annak idején megtanították őt imádkozni és arra, hogy Ő Isten gyermeke.
10. A keresztelés öble. Készítette: Jesse Bushnell
Ez a békés tengerpart már több száz ghánai keresztelő helyszínéül szolgált.
11. Theodora Acquah – egy harmadik generációs egyháztag. Készítette: Jesse Bushnell
Theodora már a harmadik egyháztag-generációt képviseli, hála nagymamájának, aki csatlakozott az egyházhoz, és gyermekeit valamint unokáit az evangéliumra tanította. Theodora nagymamája újonnan megtért utolsó napi szentként magára vállalta, hogy kitakarítja a gyülekezeti házat: felsöpri a padlót, majd vizet hord, hogy felsikálja, és gondoskodik a ház tisztaságáról, mire elkezdődik az istentisztelet.
12. A Kaku család – „Nem épült homokra”. Készítette: Angela Nelson
„Amikor Kaku testvér és Kaku nőtestvér meghívott minket Cape Coast-i otthonába, úgy éreztem, mintha otthon lennék Utahban – írta Angela Nelson festőművész. – Az volt a legnagyszerűbb rész, amikor a vacsora után minden gyermek, nyitott szentírásokkal a kezükben, a szülők köré gyűlt. Soha nem felejtem el, milyen csodálatos együtt lenni ezzel a családdal, és figyelni, ahogy a gyermekek szüleik tanácsát várják, ők pedig a szentírásokhoz fordulnak a válaszokért.
13. Hannah. Készítette: Richard Hull
A portré Hannah Bafuh-t, egy kumasi utolsó napi szentet ábrázol. „Igyekeztem jól visszaadni sugárzó, kifejező személyiségét” – mondta róla a festő.
14. Emma Boateng vacsorakészítés közben. Készítette: Angela Nelson
„Olyan volt, mint egy tánc. Tökéletes összhangban voltak egymással – mondta Angela Nelson, mikor beszámolt arról, hogyan zúzta össze a Boateng család a maniókagyökeret, hogy fufut készítsenek belőle. – Az egyikük magasra emelte a rudat, majd hangos puffanás kíséretében visszaejtette a tálba, miközben a másik gyorsan egybegyúrta a maniókát, hogy a másik tovább törhesse azt. Mindennapi életüknek is megvan a maga ritmusa. Szorgalmasan betartják a parancsolatokat. A dolgokat itt kapcsolatokban mérik, a barátok és családok megsegítésében, nem pedig a megszerzett anyagi javakban. Látom, hogy elszántan törekednek az összhangra – különösen a bizonyságukban.”