Kezdd imával!
Válaszok után kutatsz? Ezek a kanadai Ottavában élő tizenévesek mind azt mondják: az ima a kiindulópont.
Amikor a 15 éves Jenni elmesélte, hogyan kapott választ az imájára, egy bocsánatkéréssel kezdte. Sajnálattal vallotta be, hogy azelőtt majdnem egy évig nem imádkozott rendszeresen. Nem mentek jól a dolgok az életében – sem az iskolában, sem a barátaival, sem pedig az egyházban.
Egyik este, mesélte Jenni, meg akart nézni egy filmet. Amikor lehajolt, hogy kiválasszon egyet a legalsó polcon sorakozó filmek közül, figyelmes lett egy fényképre. A nagybátyja volt rajta, aki nem sokkal azelőtt hunyt el egy tragikus balesetben. Hirtelen minden, ami miatt aggódott, oly nagy súllyal nehezedett rá, hogy sírhatnékja támadt. „Abban a pillanatban tudtam, hogy imádkoznom kell – mondta Jenni. – Letérdelt ott, ahol volt, és imádkozni kezdett.
Jenni azt is elmesélte, hogyan kapott választ: „Amint befejeztem, választ kaptam minden kérdésemre. Éreztem, hogy minden újra rendben van. Minden rendbe fog jönni. A nagybátyámmal is minden rendben van. Rájöttem, hogy szeretem az iskolámat és a barátaimat. Amint befejeztem az imámat, tudtam, hogy el kell mennem istentiszteletre, mert az nekem szól. Az ima bámulatos hatással volt rám. Éreztem, hogy nyugalom és melegség vesz körül. Tudom, hogy Mennyei Atyám szeret, és át fog segíteni mindezen.”
Jenni számára ez egy olyan ima volt, melyet már régóta el akart mondani, de valahogy nem sikerült neki. Most, ha csak rágondol, újra elfogja ugyanaz a vigasztaló érzés, és betölti az a bizonyosság, hogy a válasza az Úrtól jött.
Jenni Holt Kanada gyönyörű fővárosában, az Ottawa-folyó erdős partjaira épült Ottawában él. Az Ontario Ottawa Cövekhez tartozó barátaival együtt arról beszélgettek az Egyházi folyóiratok munkatársaival, hogy milyen hatással van az ima az életükre.
Honnan jönnek a válaszok?
A legérdekesebb témák egyike, amelyikről az ottawai tizenévesek elbeszélgettek az volt, hogy miképpen jött válasz az imájukra. „Először is – mondta Susan Brook – ha válaszokat akarunk, figyelnünk kell.”
Susan szerint a válaszok néha a szentírások olvasása által érkeznek. Mondott egy nagyon jó példát: „Egy napon nagyon fáradt voltam, és szinten mindenkivel csak morogtam. Nem akartam beszélgetni. Aztán eszembe jutott, hogy már nem is tudom hol, de a szentírásokban azt olvastam: »Legyél alázatos«. Ez szíven ütött. Ez volt az én válaszom” (Lásd T&Sz 112:10.).
Ariana Keith arról beszélt, hogy mindig igyekszik figyelni az egyházi gyűléseken. „Szerintem imáink közül sokra kapunk választ a beszélők által – mondta. – Emlékszem arra az időre, amikor már nagyon szerettem volna megkapni a pátriárkai áldásomat. És egy héttel, mielőtt megkaptam volna, a cövekpátriárkánk ellátogatott az egyházközségünkbe, és beszédet mondott. Akkoriban nagyon erősen imádkoztam az áldásról, és annyira jó volt hallani a szavait!”
Mackenzie Loftus szerint az imáira gyakran a családja által kap választ. Egyszer az egyik családi döntésről imádkozott. „Azonnal éreztem a Lelket – mesélte –, és így tudtam, hogy a döntés, melyet meghoztunk, helyes.”
Néha a válasz szó szerint odasétál hozzád. Amikor Thomas Francis és családja Ottawába költözött, új barátokat kellett szereznie egy új iskolában. Erősen imádkozott, hogy jó barátokra leljen. „Egy napon – emlékezett vissza Thomas – odasétált hozzám valaki az osztályomból, és megkérdezte: »Szeretnél velem jönni, és megismerni a barátaimat?« Azóta is barátok vagyunk, ami rengeteget segített nekem.”
Dawson Lybbert egy nagyon fontos dologra mutatott rá az imáinkra kapott válaszokkal kapcsolatban: „Néha nem olyan választ kapunk, amilyet szeretnénk, hanem olyat, amilyenre szükségünk van.” Dawson szerint van, hogy ezt nem vesszük rögtön észre, de ha később visszanézünk, akkor látni fogjuk.
Valaki, akivel beszélgethetünk
A fiatalok közül sokan arról beszéltek, milyen jó egy olyan családban élni, amelyik együtt imádkozik. Kyffin de Souza különösen azt szereti, hogy biztos lehet benne, családja minden este együtt imádkozik. „Egyfajta beosztást készítettünk. Felváltva mondjuk az imát. Érzem a Lelket, és tudom, hogy ha távol vagyok az otthonomtól, akkor imádkoznak értem, hogy biztonságban legyek.”
Bénédicte Bélizaire nagyon szeret reggelente a szüleivel imádkozni. „Be szoktam menni a szobájukba, és ott imádkozunk – mondja. – Bizonyságom van róla, hogy a Szentlélek velem van, és amikor csak szükségem lesz a segítségére, Mennyei Atyához fogok fordulni.”
Barátnője, Ruth Decady szerint „nagyon fontos, hogy amikor imádkozunk, tudjuk, hogy Mennyei Atyánk meghallgat bennünket. Hogy van valaki, aki mindig ott van nekünk.”
Katie Cameron arról beszélt, milyen nagyszerű érzés járja át, amikor imádkozik. „Amikor az Úrral beszélek, olyan, mintha valaki tényleg akarna beszélni velem. Tudom, hogy bármit elmondhatok Neki.”
A másokért mondott imák
A fiatal férfiak – különösen a papok korcsoportjába tartozók, mint Ronan Filamont, Fred King, valamint Dawson és Davin Lybbert – arról beszéltek, milyen fontos és szent kötelességnek tartják az úrvacsorai imák elmondását egyházközségük, illetve gyülekezetük tagjai számára.
„Az úrvacsorai ima segít, hogy tisztábban érthessük annak jelentőségét – magyarázta Dawson. Rendelkezem ezzel a papsági felhatalmazással, és érzem, hogy nem szabad visszaélnem vele.”
Fred emlékszik azokra az időkre, amikor pappá rendelték, és először mondta az úrvacsorai imát: „Eleinte nehéz volt, és sok hibát ejtettem. Egyszer olyan is volt, hogy többször újra kellett kezdenem. De a Lélek azt súgta, nem számít, hányszor kell próbálkoznom, a végén majd sikerül jól elmondanom. Nagyon jó érzés volt.”
Az ima felkészülést igényel
A fiatalok közül sokan kitértek arra, hogy milyen fontos dolgokat kell megtenniük az imára való felkészüléshez. Matt Larson szobájának falára kiragasztott egy szentírásidézetet, a Tan és a szövetségek 78:19-et: „…aki minden dolgot hálásan fogad, dicsőségessé tétetik; és e föld minden dolga néki adatik, méghozzá százszorosan, igen, többször.” Ez emlékezteti arra, hogy hálás legyen mindenért, amit az Úrtól kapott. Tudja, hogy az imáiban háláját is ki kell fejeznie.
„Az ima nem működik, csak akkor, ha úgy kérek valamit, hogy szívemet-lelkemet beleadva, komolyan elgondolkodtam rajta” – mondta Nick Moolenbeck.
Az ima csodálatos ereje
Sierra Lybbert megosztott egy nagyszerű történetet az imával kapcsolatban: Amikor két éves volt, egy ló rátaposott a kezére. A hüvelykujja leszakadt, és a többi ujja is roncsolódott. A szülei egyik kórháztól a másikig rohantak vele, hogy találjanak egy sebészt, aki elvégzi a a lehetetlennek látszó műtétet. „Az egyik orvos azt mondta a szüleimnek, hogy nincs az az ima, amely segítene, hogy a sebésznek sikerüljön – mondta Sierra. Édesanyám azt felelte, hogy a sebészért nem csak egy, de rengeteg ima fog szólni. Édesanyám felhívta a templomot, hogy írják fel a nevemet az imalistára.”
A 13 éves Sierrának ma már teljesen épnek tűnik a keze. A hüvelykujját is tökéletesen tudja mozgatni. Fel is mutatta a többi lánynak az egyházközségből, hogy jól láthassák. Ők még nem is hallották a történetét. Sierra kezén csak annyit vettek észre, hogy van egy vékonyka, alig látható karcolás körben a hüvelykujja tövén. Az eredmény valóban lenyűgöző.
„Boldognak érzem magam, amiért tudhatom, milyen sokat jelent az értünk mondott ima. Ez egy csodálatos dolog az életemben” – foglalta össze a történetét Sierra.
Úgy tűnt, mindenki egyetért Kale Loftusszal, aki azt mondta: „Az ima egy mindenki által kialakítható nagyszerű szokássá válhat.”