Megragadva az erős gyökereket

Melsida Hakobyan, Örményország

Amikor Oroszországban tanultam, olvastam egy félelmetes történetet két fiúról, akik az erdőben találkoztak egy medvével. Évekkel később, miután tanár lettem, néhány barátom megkért, hogy menjek el velük gombát szedni. Az erdő gondolata még mindig megrémített, de ennek ellenére elfogadtam a meghívásukat.

Amikor beléptem az erdőbe, megragadtam egy faágat, hogy megvédhessem magam, ha esetleg beleszaladnék egy medvébe. A barátaim hamarosan rátaláltak a barna gombákra, amelyeket kerestek. Én viszont élénkpiros kalapú gombákat kerestem, ezért más irányba indultam. Mielőtt észrevettem volna, már magamra maradtam.

Miközben keresgéltem, megcsúsztam és elestem. A kosaram felrepült a levegőbe, de a botom a kezemben maradt. Amikor megpróbáltam felállni, észrevettem, hogy a talaj sáros és ragadós. Legnagyobb rémületemre észrevettem, hogy egy mocsárba tévedtem! A gumicsizmám gyorsan megtelt vízzel. Kezdtem süllyedni. Próbáltam megmozdítani a lábaimat, de ahelyett, hogy kiszabadultam volna, csak egyre mélyebbre süllyedtem. Amikor a sár már a derekamig ért, hatalmas félelem fogott el.

Kiáltottam a barátaimnak, de csak a szitakötők zümmögése és a békák kuruttyolása volt a válasz. Sírni kezdtem, de ekkor hirtelen eszembe jutott az édesanyám. Amikor nehéz helyzetbe került, mindig imádkozott. Gyakran buzdított engem is, hogy imádkozzak, de én folyton visszautasítottam. Azt mondogattam neki, hogy „nincs is Isten”.

Leendő sártemetőmben azonban nem tehettem mást, mint hogy imában Istent hívom segítségül. „Ha élsz, kérlek, segíts!” – kiáltottam.

Szinte azonnal egy hangot hallottam, mely kedvesen ezt mondta: „Higgy, és ne félj. Ragadd meg azt a vastag gyökeret.”

Körülnéztem, és megláttam az egyik fa hatalmas gyökerét mögöttem. A botom segítségével sikerült elvonszolni magam odáig. Ekkor valami erőt adott, hogy kihúzzam magam a mocsárból.

Sárosan a földre zuhantam, és megköszöntem Istennek, hogy válaszolt az imámra. Most már elhittem, hogy Ő él. Éreztem a jelenlétét és hallottam a hangját. Ő adott erőt nekem, hogy kiszabadulhassak.

Nem sokkal később, amikor a teljes idejű misszionáriusok arról tanítottak, hogy Joseph Smith próféta választ kapott az imájára a szent ligetben, hittem nekik. Végül is Isten az én imámra is egy erdőben válaszolt. Belekapaszkodtam az evangélium erős gyökereibe, és hamarosan megkeresztelkedtem. Ma az örményországi Gyumri Gyülekezetben szolgálok.

Tudom, hogy Mennyei Atyám minden gyermekét szereti, és hálás vagyok, hogy tagja lehetek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának. Nagyon hálás vagyok a Mennyei Atyámtól kapott többi áldásomért is, különösen azért, hogy sok évvel ezelőtt válaszolt egy ateista imájára az erdőben.

Amikor a sár már a derekamig ért, hatalmas félelem fogott el. Kiáltottam a barátaimnak, de csak a szitakötők zümmögése és a békák kuruttyolása volt a válasz.