Kiváltságom, hogy szolgáljak
A Brazíliai Recife templom ajtaja hamarosan ismét feltárul a szabadító szertartások elvégzéséhez. A 70 éves María José de Araújo is már talpon van, hogy felkészüljön önzetlen szolgálatának egy újabb napjára.
María otthona, Cabo de Santo Agostinho, Brazília északkeleti partján fekszik, Recifétől délre. Háromszori átszállással másfél órát kell utaznia, hogy eljusson a templomba. Mielőtt elindulna, még ételt készít a vele élő vak unokatestvérének.
„María nagyszerű példa a mások iránti szolgálatra – mondja Cleto P. Oliveira, templomi jegyző. – Amikor 2000 decemberében felszentelték a templomot, felajánlotta, hogy a nyitástól kezdve mindennap szolgálni fog, még az ünnepnapokon is eljön.”
María a templom étkezdéjében dolgozik keddtől szombatig, reggel 7 és délután 3 óra között. Mosogat és salátát készít. Tovább is dolgozna, de mivel hosszú az út hazáig, időben kell elindulnia, hogy még sötétedés előtt hazaérjen.
Oliveira testvér már szólt Maríának, hogy nem kell mindennap eljönnie a templomba, de bevallja, két emberrel tudná csak helyettesíteni. „Ha megemlítem a dolgot – mondja – María mosolytól ragyogva legtöbbször csak annyit mond, hogy ő az Úrnak szentelte az életét.”
María számára a templomban való szolgálat hatalmas kiváltság.
„Mennyei Atyám megáldott engem egészséggel, és az a célom, hogy továbbra is mindennap eljöjjek, amíg csak erőm engedi. – Kötöttem egy szövetséget – magyarázza María –, mely szerint minden tehetségemet és képességemet az Úr szolgálatának szentelem. Mikor hazaérek a templomból, nem érzem, hogy fáradt lennék. Az Úr így áld meg engem.”
María korábban hat éven át egyházközsége családtörténeti központjában dolgozott, kikutatta a családfáját. Szombat reggelente pedig, mielőtt dolgozni ment volna a templomi étkezdébe, elvégezte a helyettes általi templomi munkát az elhunyt női őseiért, négy nemzedékik visszamenőleg. Eközben négy nemzedéknyi férfi őséért is elvégeztette a munkát.
Amikor elkezdte kutatni a családtörténetét, María úgy érezte, lehetetlen feladatra vállalkozott. Különösen akkor gondolta így, amikor képtelen volt megállapítani két dédszülője nevét. Egyik éjjel azonban, egy álmában kapott kinyilatkoztatásban, megtudta mindkettejük teljes nevét. Először azon tűnődött, vajon helyesek-e a nevek, de tovább keresgélve édesanyja feljegyzései közt, megtalálta őket, és így már össze tudta kapcsolni a családokat, ami eddig nehézséget okozott neki. Hisz abban, hogy ezt az álmot az Úr és az Ő gyermekeiért végzett szolgálatáért kapta.
„A templom az életem – összegzi María. – Azok, akik nem járnak a templomba, hatalmas lehetőségtől és áldástól fosztják meg magukat. A templomi szolgálat által érthetjük meg a templom valódi jelentését és hatalmát.”
„Azok, akik nem járnak a templomba, hatalmas lehetőségtől és áldástól fosztják meg magukat” – mondja María José de Araújo.
María José de Araújo, aki naponta önként szolgál a Brazíliai Recife templomban, „jó példa a más iránti szolgálatra” – mondja Cleto P. Oliveira, templomi jegyző, aki a jobb oldali képen látható Maríával.
Fotók: Michael R. Morris, kivéve, ahol másként van feltüntetve. A Brazíliai Recife templom. Fotó: R. Val Johnson