A legjobb Brigham Young
„Brigham Young… visszatarta[tott], hogy az idők teljességében jöjj[ön] elő, és részt ve[gyen] a nagyszerű utolsó napi munka alapjainak lefektetésében” (T&Sz 138:53).
Kathy figyelmesen hallgatta Sodeberg tanár urat, aki elmagyarázta, hogyan vándoroltak be a különféle népek az Egyesült Államok területére. Nagyon érdekelte a történelemóra. Új könyvét lapozgatva egyszer csak megállt. Egy képre bukkant benne Brigham Youngról. Azelőtt nem is tudta, hogy Brigham Young ilyen jelentős személy volt az Egyesült Államok történetében.
Sodeberg tanár úr lassan befejezte az órát. „Mindennap kaptok majd házi feladatot – mondta. – Az első feladatotok holnapra esedékes.”
Otthon Kathy nagyot sóhajtott, mikor rápillantott arra a sok kérdésre, melyeket Sodeberg tanár úr feladott.
„Nehéz napod volt az iskolában?” – kérdezte anya.
„Mindennapra van házi feladat” – válaszolta Kathy. Majd eszébe jutott a történelemkönyvében lévő kép. „Anyu, Brigham Young benne van a tankönyvemben. Mitől olyan fontos az Egyesült Államok történelmében?”
„Attól, hogy több ezer utolsó napi szentet vezetett a Sóstó völgyébe. Ezután pedig szervezett módon letelepítette őket – mondta anya. – Ehhez sok tervezésre volt szüksége. Mindez jelentős része volt az ország nyugatra történő bevándorlásainak.”
A következő napon Sodeberg tanár úr bejelentette: „Egy hét múlva olvasószínházat tartunk. Mindannyian a nyugati vándorlás egy-egy szereplőjét fogjátok megjeleníteni. A szüleiteket és más tanulókat is meghívunk az előadásra.”
Sodeberg tanár úr elkezdte kiosztani a szereplőket és a szövegeket. Amikor megkérdezte, ki szeretné eljátszani Brigham Young szerepét, Kathy gyorsan jelentkezett.
„A mai házifeladat az, hogy kezdjétek el megtanulni a saját szerepeteket – mondta Sodeberg tanár úr. – Tökéletesen kell elmondanotok. Ettől függ az osztályzatotok.”
Amikor Kathy a barátnőjével, Laurával kilépett a teremből, átolvasta a saját szövegét. Szörnyű érzés kerítette hatalmába. „Ebből semmi sem igaz – mondta Laurának. – Ettől Brigham Young becstelennek tűnik majd.”
„Csak az egyházad miatt látod máshogyan a dolgokat” – mondta Laura.
„Én képtelen lennék ilyesmiket mondani” – válaszolta Kathy.
„Pedig pontosan így kell elmondanod” – emlékeztette őt Laura.
Kathy hazarohant. Arcán könnyek patakzottak, ahogy berontott a bejárati ajtón.
„Még több házi?” – nézett rá anya.
„Annál is rosszabb – felelte Kathy, majd átnyújtotta neki a szöveget. – Ezt olvasd el!”
Anya átfutotta a szöveget, majd megrázta a fejét. „Ez az író nem tudhatott túl sokat Brigham Youngról.”
„Most mit tegyek?” – kérdezte Kathy.
„Először is, keressünk egy jó kis Brigham Young jelmezt” – mondta mosolyogva anya.
Kathy felpróbálta nagyapa hosszú, fekete kabátját, és feltűrte az ujját a bátyjától kapott fehér ingnek. A szomszédban lakó Grandi bácsi pedig megmutatta neki, hogyan járjon a különleges fa sétabotjával.
Anya talált egy magas fekete kalapot az egyik szekrényben, és Kathy fejébe nyomta. „Még Brigham Young is büszke lenne rád – mondta. – Most pedig kell egy másik szöveg.”
Kathy az egyháztörténeti köny-veiben és az egyház honlapján keresett információkat Brigham Youngról. A régi szöveget hamar átírták.
„Brigham Young igaz története” – mondta Kathy.
Az előadás napján Kathy osztálya az előadóteremben gyűlt össze. A szülők és a többi diák a helyükön vártak. Sodeberg tanár úr felvezette a programot, majd visszavonult a színfalak mögé, miközben a diákok elszavalták a szövegüket.
Alex tökéletesen mondta el a szöveget, de Randall belezavarodott. Sodeberg tanár úr azt mondta, kezdje előről. Kathy megmarkolta a botját. Amikor rá került a sor, Kathy fennhangon elmondta Brigham Young igaz történetét.
„Megváltoztattad a szövegedet?” – kérdezte Laura az előadás után.
„Igen. Elmondtam az igazat” – válaszolta Kathy.
„Itt jön Sodeberg tanár úr” – mondta Laura.
„Ügyesek voltak, hölgyeim! – dicsérte meg őket Sodeberg tanár úr. – Kathy – folytatta – te voltál a legjobb Brigham Young, akit valaha is láttam.”
Illusztráció: Julie F. Young