Félelem a változástól
Miután feltettem egy kérdést Istennek, ráleltem a szükséges bátorságra.
Keresztényként nőttem fel. Bár a családom soha nem volt vallásos, édesapám mindig megtanította, hogy tegyem azt, amit igaznak hiszek.
Tizenéves korom elején számos megpróbáltatásban volt részem. A gerincműtétem, a szüleim válása, édesanyám betegsége, és az, hogy gondoskodni kellett a húgomról, keserűvé és cinikussá tett. Néhány hónappal azelőtt, hogy betöltöttem a 15-öt, kapcsolatba kerültem a misszionáriusokkal. Johnson elder és Chadwick elder az evangéliumról tanítottak engem.
Elolvastam a Mormon könyvét, de nem voltam hajlandó változtatni mindazon, amire az elderek kértek. Azt mondtam nekik, hogy ez túl sok nekem, és szinte azt mondtam nekik, hagyjanak békén. Miközben beszéltem, felpillantottam, és tekintetem találkozott Chadwick elderével. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. Életemben nem szégyelltem még magam ennyire. Azt mondtam nekik, hogy holnap felhívom őket.
Hazamentem az egyházból, és végre először be tudtam fejezni a Mormon könyvét. Ezután letérdeltem, amit soha azelőtt nem tettem, és megkérdeztem Istent, hogy igaz-e. Soha nem kérdeztem még semmit Istentől. Annyira féltem a változástól. Miután kimondtam az áment, nyugalom és béke töltött el. Tudtam, hogy van egy szerető Mennyei Atyám, tudtam, hogy igaz a Mormon könyve, és azt is tudtam, hogy képes vagyok megváltozni.
Tíz nappal később megkeresztelkedtem. Mindkét szülőm eljött a keresztelőmre. Bár még mindig egyedüli egyháztag vagyok a családomban, hiszek benne, hogy egy napon ők is letérdelnek majd, hogy megkérdezzék Istent. Immár nyolcadik alkalommal olvasom a Mormon könyvét, és most is éppen olyan csodálatos, mint először volt. Tudom, hogy a Mormon könyve igaz. Hatalmában áll megváltoztatni az embereket.