Otthonaink, családjaink
Az ima gyógyító ereje
Még mindig emlékszem, mit éreztem, amikor láttam, hogy 10 éves kisfiam, Arián arcán legördülnek a bűnbánat könnyei.
Épp bátyjával, a 12 éves Joellel játszott a hálószobában, amikor valamin hirtelen veszekedni kezdtek. Közbe kellett lépnem, hogy újra helyre álljon a rend. Talán a korukból fakadóan a fiúk között egyre gyakoribb lett a verekedés.
Arián, aki a bátyjával való vita után rázkódott a sírástól, elfogadhatatlan stílusban reagált a közbelépésemre. Kétszer is rászóltam (ekkor már velem vitatkozott), de a helyzet csak egyre rosszabb lett. Teljesen magán kívül volt, arca vöröslött, és mindene remegett. Fogytán volt a türelmem, de tudtam, kell hogy legyen valami más megoldás, mint hogy elkezdjek kiabálni.
Hirtelen eszembe jutott az ima tantétele. Igen, ez volt a válasz. Így hát bevittem a szobámba, becsuktam az ajtót, és azt mondtam neki: „Arián, térdeljünk le, szeretnék elmondani egy imát Mennyei Atyánkhoz.”
Mindketten letérdeltünk, bár zaklatott sírása még mindig nem hagyott alább. Azzal a szándékkal imádkoztam, hogy megpróbáljak segíteni a fiamon. Az ima közben észrevettem, hogy alábbhagyott a zokogása. Az arcán legördülő könnyek addigra már a bűnbánat könnyei voltak.
Az imánk végén Arián felnézett rám, és azt kérdezte: „Apu, meg tudsz bocsátani?” Megöleltük egymást, és már én sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Béke és szeretet töltötte el a lelkem. Arián nem szólt többet, de tudtam, hogy megtapasztalta az ima gyógyító erejét, és hogy a Szentlélek átjárta a szívét.
Most már nemcsak tudott az ima erejéről, hanem bizonyságot is nyert róla.
Fényképes illusztráció: David Stoker