Bemutatták az új kézikönyveket a világméretű képzésen
Az egyháztagok közül sokan hallottak már történeteket a korai szentekről akik elhagyták otthonukat, hogy ökrösszekereikkel átküzdve magukat a nehezen járható vidékeken csatlakozzanak más egyháztagokhoz. Ám tizenkettő modern kori, pápua új-guineai úttörő már első kézből tudja, milyen hit motiválta és táplálta ama korai szenteket.
A döntés
2009-ben az egyházi vezetők egy konferenciát szerveztek fiatal egyedülálló felnőttek számára a pápua új-guineai Port Moresbyben. A rendezvény sikere arra ösztönözte a vezetőket, hogy a jövőben évente megrendezzék azt.
A korábbi konferenciáról hallottak alapján egy 15 fős, fiatal egyedülálló felnőttből álló csoport a az északi part közelében fekvő popendettai Oro kerületből elhatározta, hogy 2010-ben részt vesznek a déli partnál lévő Port Moresbyben megrendezésre kerülő konferencián. Ám köztük és a vendéglátó város között vezetett el a hírhedt és gyakran csalóka Kokoda ösvény.
Miután összedobták a saját, illetve a helyi támogatásokból összegyűjtött pénzüket, a fiatal felnőttek rájöttek, hogy az összegből mindössze öten tudnak repülővel utazni a konferenciára.
Ehatározták, hogy a köztük lévő hat nőből öten utaznak majd repülővel, és magukkal viszik a csoport csomagjainak nagy részét. A többi tíz ember – köztük egy nő és kettő, mindössze két napja megtért egyháztag – a kerületi elnökükkel Tossip Salaiau-val, valamint feleségével, gyalog teszik meg a több mint 125 kilométeres út nagy részét a Port Moresbybe vezető őserdőn és hegyláncokon keresztül.
A Kokoda ösvény
Tudták, hogy az út során végig kell majd menniük a Kokoda ösvényen, egy 96 kilométer hosszú keskeny csapáson, mely az Owen Stanley Range hegység rögös és elhagyatott területein vonul át. A Kokoda ösvény számos hegygerincen és völgyön vezet keresztül. Olykor levisz a tengerszint feletti 300 méteres mélységig, néha pedig elérheti a 2190 méteres magasságot is. A levegő meleg és párás, bármikor előfordulhatnak váratlan, heves zivatarok, és a felhőtakaró akár 1000 méterre is leereszkedhet, ködbe burkolva ezzel a túrázókat. Az éjszakai hőmérséklet elérheti az 5°C fokot.
A külföldi kirándulók általában 5-10 nap alatt teljesítik a távot. A fiatal egyedülálló felnőttek tudták, hogy nekik mindössze öt nap áll rendelkezésükre, ha időben szeretnének odaérni a konferencia kezdetére.
Az út
„Az első napon, a hajnali áhítat és reggeli után hittel és bátorsággal feltöltekezve, már 6 órakor fenn voltunk és útnak indultunk” – mondta Salaiau elnök.
Az útjuk olyan vadonon vezetett keresztül, ahol csak a földre fekve tudtak aludni, és csak annyi élelmük volt, amennyit magukkal tudtak vinni. Szó szerint „hittel minden lépésben” indultak útnak.
A csoport többsége még soha sem járt az ösvényen, így minden egyes hegy, amelyet megmásztak, és minden egyes folyó, melyen átkeltek, újabb kihívást jelentett. Egy ponton a csapás olyan meredek volt, hogy a kísérőik azt tanácsolták, hogy ne nézzenek se le, se föl, mert mindkét esetben megszédülhetnek.
A korai pionírok példáját követve a Gyalogló Osztag, ahogyan magukat nevezték, himnuszokat énekelt, hogy felviduljon a fáradságos út során.
A nehéz út megerőltette a testüket, ők azonban eltökélték, hogy odaérnek a konferenciára. „Sokat tanultunk a hitről és az Úrba vetett bizalomról” – mondta Salaiau elnök, aki a túra során térdproblémákkal küzdött. „Nem adtam fel [a fájdalom] miatt a gyaloglást. Csak jól bekötöztem őket és egész úton imádkoztam. Muszáj volt továbbmennem, hiszen én voltam a papsági vezetőjük. Az Úr megvédett engem; valódi csoda volt.”
Az út vége előtti éjszakán összegyűltek imádkozni. „Kiértékeltük a négy napos gyalogtúránkat – mondta Salaiau elnök. – Mindannyian arra biztattuk egymást, hogy legyünk erősek és jó példák mások számára a Port Moresby-i konferencia után. Kezet ráztunk és megöleltük egymást, megerősítve azon elhatározásunkat, hogy a valaha létező legjobb csapatként teljesítjük a távot.”
A csoport másnap elérte az út végét jelentő Owens Cornert. Örömkönnyekkel a szemükben gratuláltak egymásnak, miközben a helyi egyházi vezetők segítségével a Port Moresbybe vezető út hátralevő részét járművekkel tették meg.
Egy átlagos csoport 56 óra alatt teszi meg a Kokodától Owens Cornerig vezető utat. A Gyalogló Osztag minden volt, csak nem átlagos, amit a tempójuk is megerősített. Salaiau elnök elmondása szerint ők 39 óra és 35 perc alatt teljesítették a távot.
Az eredmény
A Gyalogló Osztag tagjai sok áldozatot hoztak azért, hogy részt tudjanak venni a konferencián, ám hittek abban, hogy áldásokat kapnak érte.
Mintegy 270 fiatal egyedülálló felnőtt vett részt a négy napig tartó konferencián 2010 júliusában, akik közül sokan elmondhatnák a saját történetüket arról, milyen áldozatokat hoztak a részvételért. A konferencia során a fiatal felnőttek táncmulatságon, Ki mit tud?-on, műhelytevékenységeken, sporteseményeken, szolgálati tevékenységen, vasárnapi gyűléseken és egy esti beszélgetésen vehettek részt.
A konferencia olyan légkört biztosított, mely megerősítette a bizonyságukat, és számos résztvevő elmondta, hogy miután hazatér, szeretné beadni a papírjait teljes idejű misszióra. A többi hithű utolsó napi szenttel töltött néhány nap után az Oro kerület tagjai tudták, hogy a konferencián való részvételük elhozta számukra azokat az áldásokat, amelyekben bíztak.
„Azt mondták nekem: »Újra végigcsinálnánk az egészet, hogy megint átélhessük mindezt a fiatal egyedülálló felnőtt testvéreinkkel« – mondta Salaiau elnök. – A gyalogtúránk hasonló a világi életünkhöz. Bár nehéz az út, tele van emelkedőkkel és lejtőkkel, de amikor elérjük a célunkat, boldogok vagyunk.”
M. Russell Ballard, Jeffrey R. Holland és David A. Bednar elderek a Tizenkét Apostol Kvórumából; Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke; valamint Walter F. González a Hetvenek Elnökségéből az új egyházi kézikönyvekben lévő tantételekről beszélgetnek a 2010. novemberi Világméretű vezetőképző gyűlésen.