A Lélekre hallgattunk
Michael Angelo M. Ramírez, Új-Zéland
Egy reggel a missziós társammal, akivel a Fülöp-szigetek déli részén szolgáltunk, úgy döntöttünk, hogy a kijelölt területünk egyik kis közösségébe megyünk el kopogtatni. Miközben ajtóról-ajtóra jártunk, egy férfi odajött hozzánk, és megkérdezte, mit csinálunk. Láttuk rajta, hogy ivott.
Azt gondolva, hogy biztosan úgysem érdekelné őt annyira az üzenetünk, átadtunk neki egy szórólapot az élet céljáról, majd megmondtuk neki, hogy ha elolvassa, és aznap este nem iszik, akkor elmegyünk hozzá, hogy elmagyarázzuk neki az élet célját. Bólintott, és azt mondta, várni fog minket. Mi pedig sietve elindultunk a már megbeszélt programunkra.
Igazából nem is állt szándékunkban aznap este elmenni és tanítani őt, de ezután mindennap, amikor elmentünk a háza előtt, úgy éreztem, hogy meg kellene állnunk. De mindig elhessegettem ezt az érzést, azzal igazolva döntésemet, hogy valószínűleg úgyis túl részeg ahhoz, hogy odafigyeljen.
Néhány nap múlva azonban az érzés olyan erős lett, hogy nem állhattam tovább ellent neki. Amikor bekopogtunk az ajtaján, egy meglepett hölgy nyitott ajtót, aki megkérdezte, miért nem jöttünk vissza korábban, ahogy megígértük. Azt mondta, a férje várt bennünket aznap este, és házasságuk óta ez volt az első olyan nap, amikor nem ivott.
Nagyon zavarba jöttünk, és sűrű bocsánatkérések közepette megbeszéltünk egy másik időpontot aznap estére, amikor taníthatjuk őt és a férjét. Nem sokkal ezután Gumabay testvér (a nevet megváltoztattuk) megtért világias bűnéből, megkeresztelkedett és a közösség oszlopos tagja lett.
Néhány nappal a keresztelője után engem másik területre helyeztek, és elveszítettem a kapcsolatomat a családdal. Csak reménykedni és imádkozni tudtam, hogy tevékenyek maradjanak az egyházban.
Később megtudtam, hogy a kis közösségben, ahol a Gumabay család is élt, lett egy gyülekezet, majd később egy egyházközség. Gumabay testvért hívták el az egyházközség püspökévé. Azt is megtudtam, hogy a legtöbb rokona csatlakozott az egyházhoz.
Amikor visszatértem, hogy meglátogassam a régi misszionáriusi területemet, megtudtam, hogy sokan Gumabay püspök példája láttán csatlakoztak az egyházhoz, aki életét az Úr kezébe helyezte, és engedte, hogy Ő legyen családja és napi ügyeinek kormányzója.
Annyira hálás vagyok, hogy hallgattunk a Lélek azon sugalmazására, hogy ellátogassunk a Gumabay családhoz. Ez a tapasztalat segített megértenem, mire gondolt az Úr, mikor azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek” (Máté 9:12).