Ötletek a családi esthez

Ez a szám olyan cikkeket és tevékenységeket tartalmaz, melyek jól felhasználhatók a családi estek alkalmával. A következőkben ismertetünk néhány példát:

„Részvétel a családtörténeti munkában”, 8.: Adj minden családtagnak egy dobozt, amelyet kidekorálhat és fényképek, naplók, illetve egyéb feljegyzések tárolására használhat.

„Újdonságok a Személyes fejlődésben”, 34., és „Az ároni papság – hatalmasabb, mint gondolnád”, 37.: Az új Személyes fejlődés és Isten iránti kötelesség programok arra buzdítják a fiatalokat, hogy gondolkozzanak el az általuk tanultakon, és osszák meg azokat másokkal. Amennyiben vannak tizenévesek a családodban, megkérheted őket, hogy tervezzenek meg egy családi est leckét egy olyan tevékenységre alapozva, melyet a közelmúltban teljesítettek az Isten iránti kötelesség vagy a Személyes fejlődés keretein belül.

„Hogyan építhetek lelki alapot?”, 62.: Helyezz el néhány apró követ egy vízálló edény alján. Egy másik vízálló edény aljára pedig szórj egy réteg homokot. Keress két kisebb tárgyat, melyek házakat jelképeznek majd. Az egyik „házat” helyezd a kövekre, a másikat a homokra. Majd töltsd meg mindkét edényt vízzel. A homokon álló „ház” el fog süllyedni, míg a köveken álló „ház” a helyén marad. Beszéljétek meg, hogy egy erős lelki alap miként segíthet nekünk kitartani az élet viharaiban (lásd Hélamán 5:12).

Leckék, melyeket egy kölyökkutya tanított

Amikor a gyermekeink kicsik voltak, elvittem őket egy állatkereskedésbe, hogy beváltsunk egy kupont egy ingyenes aranyhalra. Két órával később egy kölyökkutyával tértünk vissza, melyet a gyermekek saját pénzéből vásároltunk. Aznap este a kiskutyát a mosókonyhában helyeztük el éjszakára. Másnap reggelre a szoba csupa piszok volt. A gyerekeknek kellett volna feltakarítaniuk, ám ők úgy érezték, hogy túl sokat várunk tőlük. „Nem tudjuk megcsinálni!” – zokogták.

Aznap este a következmények témájáról tartottunk egy családi estet. „Amikor megvettétek a kutyát – mondta az édesapjuk –, nem gondoltatok a következményeire. Mostmár a kutya a családunk része, és gondoskodnotok kell róla.” Megbeszéltük, hogy minden döntésünk következményekkel jár, és arra buzdítottuk őket, hogy mindig hozzanak igazlelkű döntéseket.

A kutyus nemrég pusztult el, miután 14 évig volt a családunk része, ám a leckék, melyeket segített megtanítanunk, örökre velünk maradnak.

Jill Grant, Ausztrália, Victoria állam