Első elnökségi üzenet
Az Úrnak misszionáriusokra van szüksége
A legutóbbi októberi általános konferencián azt a felhívást adtam, hogy több misszionáriusra van szükség. Minden érdemes és arra alkalmas fiatal férfi szolgáljon missziót! Ez a szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, vagyis azoktól vár, akik már sok mindent kaptak. Fiatal férfiak, felszólítalak benneteket, hogy készüljetek fel arra, hogy misszionáriusként szolgáljatok! Tartsátok magatokat tisztán és érdemesen arra, hogy az Urat képviselhessétek! Vigyázzatok az egészségetekre és az erőtökre! Tanulmányozzátok a szentírásokat! Ahol van rá lehetőségetek, vegyetek részt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson! Ismerkedjetek meg a Prédikáljátok evangéliumomat! című misszionáriusi kézikönyvvel!
Nőtestvérek, míg ti nem rendelkeztek azzal a papsági kötelezettséggel, amivel a fiatal férfiak rendelkeznek, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgáljatok, ti is értékesen hozzájárultok a misszionáriusi szolgálathoz, melyet nagyra értékelünk.
Az érettebb fivéreket és nőtestvéreket pedig emlékeztetni szeretném, hogy az Úrnak sokkal, de sokkal többre van közületek szüksége, hogy teljes idejű missziót szolgáljatok. Ha még nem vagytok abban a korban, hogy házaspárként missziót szolgálhassatok, arra buzdítalak, hogy kezdjetek el felkészülni arra a napra, amikor házastársatokkal ezt majd megtehetitek, ha a körülményeitek engedik. Lesz néhány alkalom az életetekben, amikor élvezni fogjátok azt az édes lelkületet és megelégedettséget, mely a Mester munkájában együttesen végzett teljes idejű szolgálatból fakad.
Lehet, hogy néhányan visszahúzódóbbak vagytok, vagy azt gondoljátok magatokról, hogy alkalmatlanok vagytok arra, hogy eleget tegyetek a szolgálatra szólító elhívásnak. Ne feledjétek, hogy ez az Úr munkája, és mi az Úr megbízottjaiként jogosultak vagyunk az Úr segítségére. Az Úr majd olyanná formálja a hátunkat, hogy elbírja a ráhelyezett terheket.
Mások, bár érdemesek a szolgálatra, talán úgy érzik, sokkal fontosabb dolguk is van ennél. Jól emlékszem az Úr ígéretére: „…a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” (1 Sámuel 2:30). Semmivel sem tisztelhetjük jobban Mennyei Atyánkat és a Szabadítónkat, mint azzal, ha odaadó, könyörületes misszionáriusként szolgálunk.
Az effajta szolgálatra jó példa volt Juliusz és Dorothy Fussek misszionáriusi élménye, akiket Lengyelországba hívtak el misszionáriusnak. Fussek testvér Lengyelországban született. Beszélte a nyelvet. Szerette az ottaniakat. Fussek nőtestvér Angliában született, ezért keveset tudott Lengyelországról, az ott élőkről meg szinte semmit. Bízva az Úrban, útnak indultak a kijelölt helyükre. A munka magányos volt, és temérdek feladat várt rájuk. Lengyelországban akkoriban még nem volt megnyitva a misszió. A Fussek házaspár azt a feladatot kapta, hogy készítsék elő az utat ahhoz, hogy megnyithassák a missziót.
Fussek elder és Fussek nőtestvér vajon kétségbeestek hatalmas feladatuk láttán? Egy pillanatra sem! Tudták, hogy elhívásuk Istentől való. Imádkoztak az Ő isteni segítségéért, és teljes szívüket a munkának szentelték.
Idővel aztán Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, Hans B. Ringger elder a Hetvenektől és én, elkísértük Fussek eldert, hogy találkozzunk Adam Wopatka úrral, a lengyel kormány vallásügyi miniszterével, aki ezt mondta: „Szívesen fogadjuk az egyházukat. Felépíthetik az épületeiket, és elküldhetik a misszionáriusaikat. Ez az ember – mutatott Juliusz Fussekre – jó szolgálatot tett az egyházuknak. Hálásak lehetnek a példájáért és a munkájáért.”
Csakúgy, mint Fussekék, mi is tegyük meg, amit meg kell tennünk az Úr munkájában! Akkor majd Juliusz és Dorothy Fussekkel együtt zengetjük a zsoltárt:
„Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
…nem szunnyad el a te őriződ.
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!” (Zsoltárok 121:2–4).
Fényképes illusztráció: Hyun Gyu Lee, Matthew Reier és Craig Dimond
Fotók: Richard M. Romney és David Newman