Pionírok minden országban
Megtérés és változás Chilében
Az első keresztelések 1956-ban voltak. Ma az egyháznak 1 temploma, 9 missziója, 74 cöveke és majdnem 600 000 tagja van Chilében.
Történelmük 58 éve alatt az egyház chilei tagjai megmutatták azon képességüket, hogy irányt váltsanak, hozzáigazítva életüket a próféták által kijelölt irányhoz. Ez a lelkiség hozzájárult az egyház ottani rendkívüli növekedéséhez az elmúlt fél évszázad során. Ma már Chilében közel 600 000 tag van, vagyis majdnem minden 30. chilei az egyház tagja.1
Apostoli látogatás Chilében
1851-ben Parley P. Pratt elder (1807–1857) a Tizenkét Apostol Kvórumából azzal a szándékkal érkezett Valparaísóba, hogy megalapítsa az egyházat. Ő és a társai azonban nem beszéltek spanyolul, igen csekély anyagi erőforrásaik voltak, az országban pedig nem volt vallásszabadság, így ők nem tudták megalapítani az egyházat.
Pratt elder ezt javasolta Brigham Young elnöknek (1801–1877): „Spanyol nyelvre kellene fordítani a Mormon könyvét és némely olcsó kiadványokat, majd pedig e kulcsot ezen nemzeteknek általadni, miközben az élő Papság mellett valamelyes olvasnivalójuk is akadna – méghozzá az Isten ígéreteit, az ősök imáit s hitét, valamint az Isten hatalmát és Lelkét tartalmazó írások, hogy azokkal munkálkodjanak Izráel házának visszaállításában.”2
Az egyház megalapítása
Pratt elder korábbi erőfeszítése ellenére több mint 100 év telt el, mielőtt az egyházat véglegesen megalapították volna Chilében. 1956-ban az Argentínai Misszióból elküldték Joseph Bentley és Verle Allred eldereket, hogy az immár nagyobb fokú vallási türelmet élvező Chilében prédikálják az evangéliumot. Santiagóban a Fotheringham család támogatta a misszionáriusokat. Ezek az egyháztagok Panamából költöztek oda, és reménykedve vártak a misszionáriusokra.
Az első chilei keresztelőkre 1956. november 25-én került sor egy santiagói klubház medencéjében. Allred elder így emlékszik vissza: „Még napkelte előtt megérkeztünk a klubházba, ahol tartottunk egy szertartást imával és rövid beszédekkel. Garcia testvérrel beléptem a vízbe. Ő volt az első, akit megkereszteltem, majd pedig még nyolc embert. Nagyon különleges alkalom volt. Felejthetetlen az, amit mindannyian éreztünk. […] Ezek az emberek lettek az egyház chilei úttörői, és úgy hiszem, hogy mindannyian – Garcíáék, Saldañóék és Lanzarotti nőtestvér – a halálukig hithűek maradtak.”3
Vezetők elhívása
1959 februárjában Spencer W. Kimball (1895–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából Chilébe látogatott és kihangsúlyozta a helyi vezetők kinevelésének szükségességét. Az egyik első helyi vezető Carlos Cifuentes volt, Robert Burton misszióelnök tanácsosa. Julio Jaramillo elder, aki később területi hetvenes és templomelnök lett, felidézte ezt az élményt: „Cifuentes testvérrel kapcsolatban akkor szereztem az első benyomást, amikor a keresztelőmet követően meghívtak egy papsági gyűlésre. Amikor a gyűlés elkezdődött, ő odajött az emelvényhez, én pedig csak a koszos, gyászkeretes körmeit láttam. Arra gondoltam: »Hogy vezetheti ez az ember a gyűlést a misszióelnök oldalán, ha koszos a keze?« Ez azonban csak addig tartott, amíg el nem kezdett beszélni, én pedig minden mást elfelejtettem, amikor megéreztem a lelkiségét. Egyszerű szavakkal mély gondolatokat tolmácsolt felénk. Foglalkozására nézve nehézgépész volt, szombatonként pedig sokáig dolgozott. Habár utána megtisztogatta a kezeit, de a műhelyében rendelkezésére álló kevés eszközzel nem tudta róluk eltüntetni az összes gépzsírt. Akkor és ott megtanultam, hogy ne ítéljem meg az embereket a megjelenésük alapján, hanem inkább azt nézzem, hogy kik ők ténylegesen.”4
A felnövekvő nemzedék megerősítése
Az 1960-as és 1970-es években az egyház nemcsak az egyre tapasztaltabb helyi vezetés révén erősödött, hanem új építési és oktatási programok által is. Ezek közé tartozott a kápolnák, valamint az egyházi iskolák, és az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási létesítmények építése.
1964 márciusában került sor a két első egyházi fenntartású általános iskola megalapítására Chilében. Idővel több iskola is megnyílt, és a beiratkozott tanulók száma meghaladta a 2600-at. A ’70-es évek végére és a ’80-as évek elejére szélesebb körben hozzáférhetővé váltak a megfelelő színvonalú állami iskolák, így az egyház bejelentette a chilei iskolái bezárását.
Az oktatási programról szólva Eduardo A. Lamartine elder, korábbi területi hetvenes és jelenlegi chilei egyháztörténeti tanácsadó ezt mondta: „A chilei iskolák erőteljes hatással voltak fiatalok ezreinek tanulmányi és lelki képzésére, és az azt követő években is számos vezető és misszionárius felkészítéséhez járultak hozzá.”5
Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás programja 1972-ben indult az országban. A tanulók először otthontanulási programban és hetente tartott órákon vettek részt. Később gyakoribbá váltak az órák. Ezek a programok megáldották az ország fiataljait és segítettek nekik felkészülni a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra. Eduardo Ayala elder, a Hetvenek korábbi tagja, az egyike volt az első ifjúsági hitoktatóknak, később pedig az Egyházi Oktatási Szervezetnél dolgozott Chilében. Ő ezt mondta: „Az Úr kiválasztotta azokat a fiatalokat, akik akkor ott voltak, és ma sokan jó családdal rendelkező visszatért misszionáriusok és nagyszerű vezetők. [Sz]ámomra az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás a szabadulás eszköze volt akkor, amikor az országunk annyi küzdelmet élt át. Hálás vagyok, amiért elhívtak, hogy az oktatási szervezetnél dolgozzak.”6
Az első cövek
1972. november 19-én Gordon B. Hinckley elder (1910–2008), aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt, megszervezte a Chilei Santiago Cöveket, Carlos Cifuentes elnökkel az élén.
A cövekre való felkészülés megmutatta a chilei szentek jellemét és hajlandóságukat a próféták követésére. Hinckley elder már néhány hónappal korábban megérkezett Chilébe, hogy megszervezze a cöveket. Miután azonban tartott néhány papsági interjút, inkább elhalasztották. Abban az időben sokaknak voltak anyagi gondjaik, és néhány egyháztagnak nehezére esett a tized törvényének betartása.
Az ezután történteket Hinckley elnök így idézte fel: „Hat hónappal később visszatértem, és az interjúk során virágzó hitet találtam: ismét becsületben jártak az Úr előtt; a cövek meg lett szervezve, és azóta is növekednek és virulnak.”7
Úttörők a határokon
Ma két cövek van Chile legészakibb városában, Aricában. Az első aricai megtértek, Gladys és Juan Benavidez története példázza az egyház chilei megalapítását kísérő úttörő lelkiséget és isteni befolyást.
Benavidez testvér 1961-ben ismerte meg az egyházat, amikor néhány lapot sodort a lába elé a szél: „Kiderült, hogy ezek a Reader’s Digest Válogatás oldalai, melyeken egy hosszú cikk volt a »mormonokról«, leírva az életüket és a hitüket” – mesélte Benavidez testvér.
Nem sokkal ezután elkapott egy nagyon komoly betegséget, ami miatt Santiagóba kellett utaznia kezelésre. „Amikor ott voltam, meglátogattam a húgomat és megtudtam, hogy csatlakozott az egyházhoz – folytatta. Meghívott egy különleges konferenciára. Amikor hallgattam a nyitó imát és elmémben követtem a szavakat, óriási örömet éreztem egész testemben, és felismertem a Szent Lélek hatását. A konferencia végeztével a misszionáriusok odakísértek, hogy kezet foghassak a látogatóba érkezett felhatalmazottal, Ezra Taft Benson elderrel (1899–1994), aki akkor a Tizenkettek Kvórumának tagja volt.”
Benavidez testvér visszament Aricába és megosztotta az élményét a barátnőjével, Gladys Aguilarral, aki ma már a felesége. Pár nappal később Gladys két misszionáriust látott elmenni a háza előtt. „Gyorsan kimentünk és megkerestük őket – mondta Benavidez testvér. 1961. július 1-jén, a feleségem családjával egyetemben megkeresztelkedtünk. Ma már gyermekeink és unokáink vannak az egyházban. Annyira hálás vagyok az Úrnak azért a fuvallatért, amelyik az egyházról szóló beszámolót a kezeim közé repítette.”8
A próbatétel időszaka
Az 1970-es választások nyomán Dr. Salvador Allende lett az ország elnöke, aki marxista kormányt szervezett. Az egyháztagok sok nehézséget szenvedtek az élelem- és gyógyszerhiány, a misszionáriusokat érő gyakori zaklatások, és a lejárató sajtófigyelem miatt.
A pénzügyi és társadalmi válság 1973-ban katonai puccshoz vezetett, melynek következtében az országban diktatúra volt 1990-ig. Habár Chile ma már egy virágzó demokrácia, az a két évtized nehéz időszakot jelentett az egyháztagoknak. A katonai diktatúrával szembeszegülő csoportok kápolnákat és egyháztagokat támadtak meg, mert úgy vélték, hogy az egyház az Egyesült Államok kormányának érdekeit képviseli. Ayala elder, aki ebben az időben cövekelnök volt, ezt mondta: „Amikor csak találkoztunk az általános felhatalmazottakkal, ők mindig azt mondták: »Kérjük, járjatok el bölcsen, imádkozzatok sokat, tegyétek azt, ami helyes, hogy az egyháztagok fenntartsák a rendet a gyülekezetekben.«”9
Az ország pénzügyi nehézségei és a chilei társadalmat a ’80-as évek elején megosztó politikai ellenségeskedés ellenére az egyház gyorsan növekedett. 1970 és 1985 között az egyház tagjainak létszáma 15 728-ról 169 361-re növekedett az országban.
A Santiago templom
1980-ban a chilei szenteknek abban az áldásban volt részük, hogy bejelentették számukra: templom fog épülni Santiagóban.
Spencer W. Kimball elnök nagyon gyenge volt, amikor felszentelte a templom helyszínét, de a jelenléte a dél-amerikai szentek iránti szeretetéről tanúskodott, akikkel már 1959 óta együtt munkálkodott. Adriana Guerra de Sepúlveda nőtestvér, aki akkor Kimball elnök feleségének tolmácsolt, ezt mondta: „Amikor láttam a prófétát – egy kis termetű, angyali ábrázatú embert –, könnyezni kezdtem, és nem találtam szavakat, amelyekkel szólhattam volna hozzá. Életemben először álltam egy élő próféta oldalán. Az valami csodálatos volt, hogy láthattam az Úr szószólóját itt a földön, a saját országomban.”10
Amikor a templomot 1983-ban felszentelték, az lett Dél-Amerika második temploma, és az első, amely egy spanyolajkú országban épült.
Jeffrey R. Holland elder Chilében
2002 augusztusában az Első Elnökség a Tizenkét Apostol Kvórumának két tagját bízta meg azzal, hogy az egyház két területe felett elnököljön: Dallin H. Oaks megbízatása a Fülöp-szigetekre, Jeffrey R. Holland elderé pedig Chilére szólt. Holland elder chilei szolgálata és hatása felmérhetetlen és nemzedékek sorára lesz kihatással.
Holland elder azt tartotta elsődleges fontosságúnak, hogy példát mutasson az Úr módján történő vezetésben. Segített új vezetőket képezni, valamint felügyelte egyházközségek százainak és cövekek tucatjainak átszervezését, megszüntetését és összevonását. Ez az átszervezés és képzés az egyház gyors chilei növekedése miatt vált szükségessé. A vezetése segített megerősíteni az egységeket és felkészíteni a chilei egyházat a jövőre.
Ezen túlmenően Holland elder fontos kapcsolatokra is szert tett az országban. Carl B. Pratt elder, a Hetvenek tagja és azon Területi Elnökség tanácsosa beszámolt néhány ilyen fontos kapcsolatról: „Holland elder jó viszonyt alakított ki Ricardo Lagosszal [a chilei elnökkel] és feleségével. Több emberbaráti segélyprojektet is véghez vittek. Holland elder megismerkedett az apostoli nunciussal [vatikáni nagykövettel] és más fontos chilei személyiségekkel is.”11
A jövőbe vetett bizalom
Parley P. Pratt és Jeffrey R. Holland elderek erőfeszítései, a Santiagóba érkezett első misszionáriusok áldozatai, Carlos Cifuentes és a hozzá hasonló vezetők és korai chilei úttörők elkötelezettsége – mindez azon százezrek hitéhez és elkötelezettségéhez társulva, akik az elmúlt több mint fél évszázad során csatlakoztak az egyházhoz, erős alapot épített az egyháznak Chilében. Az ország ma egy működő (és egy bejelentett) templom, egy misszionáriusképző központ, 9 misszió és 74 cövek otthona. A jövő korlátlan lehetőséget nyújt a Krisztushoz hívás lelki munkájára.
A cikket kísérő számos fénykép Néstor Curbelo jóvoltából jelenhet meg; balra fent, fénykép: filipefrazao/iStock/Thinkstock; lent, fénykép: kavram/iStock/Thinkstock
Tanárok és negyedikes diákjaik az egyházi fenntartású Colegio A. D. Palmer iskolában 1966 körül
A Temucóban található felsőfokú hitoktatási intézmény a Chilében lévő 50 ilyen intézmény egyike.
Balra, fénykép: Flora Decker Donaldson; Melvin J. Ballard elder fényképe: S. W. Ecker. © IRI
Gordon B. Hinckley elnök 48 000 chilei utolsó napi szenthez szól egy 1996-os santiagói konferencián.
A 2010-es földrengésre reagálva chilei fiatalok és felnőttek, a Mormon Segítő Kezek, tisztálkodási készleteket állítanak össze.
Marcelo Silva/iStock/Thinkstock