2014
Jézus Krisztus isteni küldetése: Az élet kenyere
október 2014


Látogatótanítói üzenet

Jézus Krisztus isteni küldetése: Az élet kenyere

Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és küldetésének megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!

Hit, család, segítségnyújtás

Jesus Christ seated at a table with His apostles. The apostles are watching Christ as He breaks bread and offers it to them in remembrance of His body and blood. The painting depicts the institution of the Sacrament at the Last Supper.

Részlet az In Remembrance of Me [Az én emlékezetemre] című képből. Készítette: Walter Rane

Jézus ezt mondta: „Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké” (János 6:51). „Jézus azt tanítja nekünk, az Ő tanítványainak, hogy mindennap forduljunk Istenhez a kenyerünkért – azaz a táplálásért és segítségért –, melyre az adott napon szükségünk van – mondta D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. „Az Úr [hívása] egy olyan szerető Istenre utal, aki az Ő gyermekeinek legkisebb napi szükségleteit is ismeri, és alig várja, hogy egyenként segítsen mindegyiküknek. Azt mondja, hogy e Lénytől hittel kérhetünk, Ő pedig »mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül« (Jakab 1:5) ad majd.”1 Amikor megértjük, hogy Jézus Krisztus gondoskodik a szükségleteinkről, akkor Őhozzá fordulunk lelki táplálásért.

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra hív bennünket, hogy „kapcsolódj[unk] be Krisztus legkorábbi tanítványainak a kalandjába, akik ugyanúgy az élet kenyerére vágytak – azok, akik nem visszafordultak, hanem Őhozzá jöttek, Vele maradtak, és akik felismerték, hogy nem volt senki más, akihez biztonságért és szabadulásért bármikor is fordulhattak volna.”2

További szentírások

János 6:32–35; Alma 5:34; 3 Nefi 20:3–8

A szentírásokból

Jézus Krisztus egy 4000 főnél is több embert számláló sokaságot tanított. Három nap elteltével ezt mondta a tanítványainak: „Szánakozom e sokaságon, mert… nincs mit enniök;

És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton…

Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan élégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

És [Jézus] megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.”

Krisztus ezután „vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék…

Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.” (Lásd Márk 8:1–9.)

Jegyzetek

  1. D. Todd Christofferson: Isten kezének felismerése a mindennapi áldásainkban. Liahóna, 2012. jan. 25.

  2. Jeffrey R. Holland: „Éhezőket töltött be javakkal.” Liahóna, 1998. jan. 67.