Krisztusról beszélünk
A Jádekáposzta
A szerző az Egyesült Államokban, Utahban él.
A tajvani misszióm alatt, az egyik felkészülési nap során, a társammal eltöltöttünk egy kis időt a tajpeji Nemzeti Palotamúzeumban. A fő látnivaló egy Jádekáposzta elnevezésű műalkotás. Igen sokan jártak a csodájára, de én csak egy jádekőből kifaragott kínai kelt láttam. Persze szép volt, kétségtelenül, de kellett legyen valami, ami elkerülte a figyelmemet.
Amikor kijöttünk a múzeumból, megkérdeztem a társamat: „Hogy tetszett a Jádekáposzta?”
„Beleszerettem abba a műalkotásba!”
„Hogyhogy? – kérdeztem. – Hiszen csak egy káposzta.”
„Most viccelsz? Az a Jádekáposzta az egész életem jelképe!” – kiáltott fel.
„A káposzta?”
„Igen! Hát nem ismered a történetet?”
„Nagyon úgy tűnik.”
A társam elmesélte nekem a történetet. És igaza volt. Az a történet az én életem és misszióm jelképévé is vált.
Ahhoz, hogy egy jáde faragvány nagyon értékes legyen, a jádekőnek egyszínűnek kell lennie. A tökéletes jádekőből készült faragványok azért találnak gazdára igen magas áron, mert szinte lehetetlen tökéletes jádekövet találni. A Jádekáposzta is az egyik végén zöld, a másikon fehér, ráadásul repedezett és egyenetlen a felülete. Egyetlen képzett faragó sem pazarolta az idejét egy ilyen jádekőre, mígnem jött valaki, akit a kínaiak faragómesternek hívtak.
El tudom képzelni, hogy ha ez a kő beszélni tudna, milyen beszélgetést folytatna az új faragóval. Elképzelem, ahogy a faragó felveszi a darabka jádekövet.
„Mit akarsz?” – kérdezné a jáde.
„Faragni való jádekövet keresek” – felelné a faragó.
„Akkor keress egy másik darabot. Én értéktelen vagyok. Két különböző színem van, és azok annyira összefonódnak, hogy soha nem fogod tudni szétválasztani őket. Repedéseim és egyenetlenségeim vannak. Soha nem fogok érni semmit. Ne pazarold az idődet.”
„Ó, te kis buta jádekő. Bízz bennem. Faragómester vagyok. Remekművet készítek belőled.”
Amitől a Jádekáposzta annyira bámulatos az az, hogy ez a névtelen faragómester a jádekő hiányosságait – a két színt, a repedéseket és az egyenetlenségeket – használta fel arra, hogy a kínai kel még élethűbb legyen. Az áttetsző fehér részből lett a kínai kel torzsája, a repedések és egyenetlenségek pedig szinte életre keltik a leveleket. A jádekő „hiányosságai” nélkül a kész mű nem nézne ki ilyen valóságosnak.
A műalkotás olyan gyönyörű lett, hogy a kínai császári dinasztia egyik tagjának ajándéka vált belőle, és gyönyörű ázsiai paloták termeit díszítette, mígnem végül ebbe a tajvani múzeumba került.
Az Ether 12:27 jut róla eszembe: „[Ha] hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. [K]egyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.”
Új megvilágításban kezdtem látni ezt a szentírást, miután megnéztem a Jádekáposztát. Mindannyian olyanok vagyunk, mint ez a jádekő, azzal a különbséggel, hogy még most is faragnak bennünket. Mindannyiunknak bíznia kell a faragómesterben, Jézus Krisztusban, aki fogja a gyengeségeinket, és erősségekké teszi azokat. Tökéletlen rálátásunkból fakadóan olykor a tökéletlenségeinkre összpontosítunk, majd pedig elkeseredünk, mert úgy véljük, hogy soha nem leszünk elég jók. A Szabadítónk, Jézus Krisztus azonban akként lát bennünket, akivé válhatunk. Amikor engedjük, hogy az engesztelése munkálkodjon az életünkben, akkor Ő olyan remekművekké alakít bennünket, akik egy nap majd a királyok királyával élhetnek.