Az önrendelkezés szabadsága vagy erkölcsi önrendelkezés?
Az önrendelkezés bölcs alkalmazása nyitva hagyja a választási lehetőségeinket és javítja azon képességünket, hogy helyesen válasszunk.
FÉNYKÉPES ILLUSZTRÁCIÓK: CHRISTINA SMITH; Illusztrációk: Bryan Beach
Máig emlékszem, mennyire szorongtam, amikor arra készültem, hogy a lehetséges missziómmal kapcsolatban találkozzak a püspökömmel. Azon tűnődtem, hogy vajon elég jó vagyok-e. Joseph Smith prófétához hasonlóan rólam sem lehet elmondani, hogy „bármilyen nagy vagy gonosz bűnt követtem volna el” (Joseph Smith története 1:28), de akkor is ideges voltam.
Azért idegeskedtem, mert akaratlanul is a barátom, Danny (a nevet megváltoztattuk) járt az eszemben. Danny hónapokon keresztül beszélt arról, hogy mennyire várja már a missziós szolgálatot. Ez azonban megváltozott, miután találkozott a püspökkel.
Mivel a saját elmondása szerint Danny méltatlan magatartást tanúsított több fiatal nővel való kapcsolatában is, ezért kizárta magát a teljes idejű misszionáriusi szolgálat lehetőségéből. Többé nem választhatta szabadon azt, hogy misszióba megy.
Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke szavaival szólva Danny engedett Sátán azon kísértésének, hogy „ne használjuk helyesen az erkölcsi önrendelkezésünket”1.
Az igazi szabadság – amint azt A fiatalság erősségéért is tanítja –, akkor jön el, amikor az önrendelkezésünk révén az engedelmességet választjuk. Ahogyan arra Danny is rájött, a szabadság elvesztése az engedetlenség választásából fakad.
„Miközben a cselekedeteidet szabadon megválaszthatod, azok következményeit már nem. Akár jók, akár rosszak, a következmények természetes velejárói a döntéseidnek.”2
Önrendelkezők
Mivel a szentírások azt tanítják, hogy „szabadon választhat[unk]”, „szabadon cselekedhet[ünk]” és szabadon tehetünk meg dolgokat a „saját szabad akaratu[nkból]” (2 Nefi 2:27; 10:23; T&Sz 58:27; Hélamán 14:30), ezért gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy az „önrendelkezés szabadsága”.
De vajon azt tudtátok-e, hogy a szentírásokban sehol nem szerepel az, hogy az „önrendelkezés szabadsága”? Ehelyett a szentírások azt tanítják, hogy „minden ember cselekedhessen… tan és tantétel terén, azon erkölcsi önrendelkezés szerint, amelyet neki adtam, hogy minden embert felelősségre lehessen vonni saját bűneiért az ítélet napján” (T&Sz 101:78; kiemelés hozzáadva).
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az önrendelkezés szó [a szentírásokban] vagy önmagában áll, vagy azzal a kiegészítéssel, hogy erkölcsi. [A]mikor azt a kifejezést használjuk, hogy erkölcsi önrendelkezés, akkor az a felelősségre vonhatóság kerül helyénvalóan kiemelésre, amely alapvető része az önrendelkezés isteni ajándékának. Erkölcsi lények vagyunk és önrendelkezők, szabadon választhatunk, de egyúttal felelősséggel is tartozunk a választásainkért.”3
Packer elnök még hozzáteszi: „Az önrendelkezést a szentírások »erkölcsi önrendelkezésként« határozzák meg, ami azt jelenti, hogy választhatunk a jó és a gonosz között.”4 Ez az Isten által adott ajándék azt jelenti, hogy az emberek „szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög fogsága és hatalma szerint” (2 Nefi 2:27).
Sátán háborúja az önrendelkezés ellen
Mivel az erkölcsi önrendelkezés fontos szerepet játszik a szabadítás tervében, Sátán arra törekedett, hogy már a halandóság előtti világban megsemmisítse azt. A lázadása miatt kitaszíttatott, és most arra törekszik, „hogy megtévessze és elvakítsa az embereket, és hogy akarata szerint fogságba hurcolja őket” (Mózes 4:3–4).
Sátán azt akarja, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek korlátozzák a szabadságunkat, rossz szokásokhoz és függőségekhez vezetnek, valamint megfosztanak attól a hatalomtól, hogy ellenállhassunk a kísértéseinek. Az evangélium szépsége abban van, hogy tudatosítja bennünk a választási lehetőségeinket és azon választások következményeit. Az önrendelkezés bölcs alkalmazása nyitva hagyja a választási lehetőségeinket és javítja azon képességünket, hogy helyesen válasszunk.
A Szabadító példája
Amikor a szabadítás tervét bemutatták a nagy mennyei tanácsban, a Szabadító megmutatta nekünk, hogy miképpen használjuk helyesen az erkölcsi önrendelkezésünket. Ezt mondta: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké” (Mózes 4:2). Mivel akkor is és később, a Gecsemáné kertjében és a kereszten is hajlandó volt megtenni az Atya akaratát (lásd Máté 26:39; Lukács 22:42), ezért Jézus megfizette a rossz választásaink árát és utat biztosított számunkra ahhoz, hogy a bűnbánat révén megbocsátást nyerjünk.
Ha követjük a Szabadító példáját, akkor ahelyett, hogy azt mondanánk, „azt teszem, amit akarok”, inkább kijelentjük, hogy „azt teszem, amit az Atya szeretne, hogy tegyek”.5 Erkölcsi önrendelkezésünk ilyetén használata szabadságot és boldogságot fog hozni nekünk.
Amikor az első missziós interjúmra mentem a püspökömhöz, hálás voltam azért, hogy korábban jó döntéseket hoztam. Néhány hónappal később már Guatemalában szolgáltam az Urat – másokat tanítottam a szabadítás tervéről és az erkölcsi önrendelkezés létfontosságú szerepéről abban a tervben.