Anyai leckék
Írta: Jairo Mazzagardi elder
a Hetvenektől
Amikor csak gyermekkoromban pénz állt a házhoz, édesanyám mindig fogta a legjobb állapotban lévő – a legkevésbé gyűrött vagy piszkos – bankjegyeket, és odaadta annak a lelkésznek, ahová templomba jártunk. Egész életében így tett. Azt mondta: „Ez Istent illeti.” Ezek a szavak azóta is mindig a fülembe csengenek. Amikor felnőttként megkereszteltek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába, nem esett nehezemre tizedet fizetni, mert édesanyám megtanított arra, hogy engedelmeskedjem ennek a törvénynek.
Az édesanyám arra is megtanított, hogy becsületes legyek, még ha ez nehéz dolgok megtételével járt is. A szomszédunk mindenféle gyümölcsöt és zöldséget termesztett. A gyümölcsök néha átlógtak a kerítésen a mi kertünkbe. Egyszer leszedtem az egyiket, és odavittem anyámhoz. Rám nézett, majd azt mondta: „Ez nem minket illet.” El sem akartam hinni. „Ezt hogy érted? A mi oldalunkon volt!” Megint csak annyit mondott: „Ez nem minket illet.” Majd kézen fogott és átsétáltunk a szomszédba. Elnézést kértünk, amiért leszakítottuk a gyümölcsét. Édesanyám azt mondta, hogy ha kell valami, azt becsületesen kell megszerezni.
A szüleitek talán nem egyháztagok, vagy nem mindig értetek egyet a döntéseikkel. Akkor is tanulhattok tőlük olyan igaz tantételeket, mint a becsületesség, a felelősség, az önellátás és a kemény munka. E tantételek nagy áldásokat fognak hozni az életetekbe.