Utolsó napi szentek történetei
Eljött a családtörténet ideje
Illusztráció: Wilson Ong
Két kislány anyukájaként gyakran hoztam fel kifogásként, hogy azért nem tudok részt venni valamiben, amiben egyébként szeretnék, mert még „nem jött el az ideje”. A családtörténeti munka is ezek közé tartozott.
Bár korábban már végeztem indexelést, és kellemes sabbatnapi időtöltésnek találtam, elkezdtem olyan kifogásokkal előjönni, hogy idő és hozzáértés híján a saját családtörténeti munkámba nem tudok belevágni.
A szívemben néhány hónappal ezelőtt történt változás, amikor egy reggelen a templomban ültem. Miközben átnéztem az elhunytak neveit a templomi kártyákon, és azért imádkoztam, hogy fogadják el az értük végzett templomi szertartásokat, ezt gondoltam magamban: „Hát nem lenne jó, ha ezek a saját családtagjaim lennének? Szeretném elvégezni értük a munkát.” A Lélek megerősítette számomra, hogy ha ez a vágyam, akkor az Úr segíteni fog a családtörténeti munkám elvégzésében, különösképpen a sabbatnapokon. Ő majd segíthet abban, hogy szert tegyek az Ő céljainak megvalósításához szükséges időre és hozzáértésre.
Azon a héten, amikor vasárnap hazamentem, bejelentkeztem a FamilySearch.org oldalra. Őseim neveit látva azonnal könnyek szöktek a szemembe. A velük való kapcsolatom erősebbé vált. Az irántuk érzett szeretetemet növelték azok a személyes fényképek és iratok, melyeket a nagymamám nemrégiben rakott fel, és amelyek még jobban életre keltették számomra ezeket a családtagokat. Öröm volt bevonni a kétévés lányomat, aki megtanulta felismerni a dédnagypapája és a szépnagymamája fényképét, nevükön nevezve őket. Azt éreztem, amit Russell M. Nelson elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke is megfogalmazott: „A sabbat csodálatos lehetőséget ad a családi kötelékek megerősítésére. Végső soron Isten azt szánja nekünk, gyermekeinek, hogy felruházott szentekként, a templomban családunkhoz, az őseinkhez és a leszármazottainkhoz pecsételve térjünk vissza Őhozzá” (A sabbat gyönyörűség. Liahóna, 2015. máj. 130.).
Ama kezdeti élmény óta továbbra is végzem a sabbatnapokon a családtörténeti munkát. Abban az áldásban volt részem, hogy a templomi munkát is elvégezhettem néhány elhunyt családtagomért. Különösen pedig az bizonyult áldásnak, hogy többet tudtam meg a rokonaimról, és szorosabbra fűzhettem kapcsolatomat a nagyszüleimmel, akik nem a mi hitünkön vannak. Ez megerősítette az eltökéltségemet a szövetségeim megtartása és a mindvégig való kitartás iránt, hogy magam is erős láncszem lehessek az örökkévaló családomban.
Bár még sok a teendő, hálás vagyok Mennyei Atyámnak, amiért kiterjesztette a lehetőségeimet, hogy részt vehessek az Ő munkájában, méghozzá az Ő napján. Számomra a sabbat valóban gyönyörűség.