Csoda közepes lángon
Azonnal kéred vagy inkább megfelelően elkészítve?
Képzeljetek el egy fiatalembert, aki egyedül van otthon, és megéhezik (tudom, képtelen ötlet, de azért próbáljátok meg elképzelni). Most pedig képzeljétek el, hogy ez a fiatalember úgy dönt, hogy életében először elkészít egyedül egy grillezett sajtos szendvicset.1 Képzeljétek el, hogy a szülei soha nem tanították meg neki, hogyan készítsen ilyet, és soha nem is figyelte meg, hogy mások hogyan készítik.
Tegyük fel, hogy mégis sikerül eltalálnia az összes összetevőt: a kenyeret, a sajtot, egy kis vajat a kenyér külső felére (és esetleg egy kis majonézt belülre, mert ilyen kis okos). Aztán előveszi a serpenyőt, és felteszi a tűzhelyre. (Azt is el kell ehhez képzelnünk, hogy e csemege elkészítéséhez nincs otthon különleges szendvicssütő lapja vagy egyéb szerkezete.)
Most pedig képzeljétek el, hogy felötlik benne egy gondolat – egy olyan gondolat, amely tudatlanságból (vagy ideiglenes beszámíthatatlanság okán) oly sokakban felmerült már: „Ha feltekerem a lángot, hamarabb elkészül.”
Képzeljétek el, mi történik ezután. (Bár az is lehet, hogy nem kell a képzeletetekre hagyatkoznotok.)
Vagy egy tökéletesen ropogós, aranybarna pirítós lesz az eredmény, vagy egy tökéletesen nyúlós, olvadt sajt – de nem mindkettő. A legvalószínűbb, hogy a kenyér kinézetre és tapintásra (valószínűleg ízre is) egy darab lávakőre fog hasonlítani, a félig olvadt sajt pedig nagyjából annyira lesz élvezetes, mint egy félbehagyott történet.
Láthatjátok, hogy a fiatalember gondja két dologból adódott: a tudatlanságból (ami bocsánatos) és a türelmetlenségből (ami érthető ugyan, de kevésbé van rá mentség). Ha a következő alkalommal újra elkövetné ezt a hibát, arra még kevésbé lehetne mentséget találni, hiszen a tudatlanságot már nem lehetne okolni, tehát szinte teljesen a türelmetlenségből adódna.
Ahhoz, hogy helyesen készítse el a szendvicset, fel kell fedeznie a közepes láng csodáját.
A közepes nem közönyös
A tűzhely közepes beállítása tökéletes a sajt grillezéséhez és sok egyéb ételhez, mert lehetővé teszi, hogy az étel teljesen átsüljön, de mégse égjen oda. Az egyetlen hátulütője, hogy több idő és figyelem szükséges hozzá, amihez pedig türelem kell.
Az Úr azt mondta, hogy „tartsatok ki tehát a türelmesen, míg tökéletesekké nem lesztek” (T&Sz 67:13). Arról a tökéletességről beszél itt, amely a tökéletes grillezett sajtos szendvicsek készítésénél jóval többről szól: azt akarja, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá. Jézus Krisztus a türelem elsődleges példája. Az Ő példájának követése pedig azt jelenti, hogy szélesítjük a látószögünket, túltekintve a pillanatnyi dolgokon, észrevéve azt a nagyobb jutalmat, mely az önfegyelemnek, a hitnek, az engedelmességnek, a kitartó és következetes erőfeszítésnek, a hosszútűrésnek és a szeretetnek – más szavakkal, a türelem gyakorlásának – köszönhető.
A türelem alapból várakozást feltételez, ami unalmasnak tűnhet, pedig amint azt Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség második tanácsosa tanította nekünk, több ez puszta várakozásnál: „A türelem tevékeny várakozást és kitartást jelent. Azt jelenti, hogy kitartunk valami mellett, és minden tőlünk telhetőt megteszünk – munkálkodva, reménykedve és hitet gyakorolva; bátran viselve a nehézségeket, még akkor is, ha szívünk vágyait el kell halasztanunk. A türelem nem puszta kitartás, hanem állhatatos kitartás!”2
Nem elég csupán bedobni a grillezett sajtos szendvicset a serpenyőbe, és ottfelejteni – figyelni kell, és a kellő időben meg kell fordítani.
Nem elég csupán kibekkelni az iskolát vagy az ifjúsági hitoktatást vagy az istentiszteletet – tevékenyen kell tanulni vagy Istent tisztelni.
Nem elég csupán várni, hogy rátok szálljon egy bizonyság a Mormon könyvét illetően, csak mert kértétek – folyamatosan kell olvasni, tanulmányozni, elmélkedni, imádkozni és a könyv előírásai szerint élni.
Nem elég csupán ülni és várni, miközben a haverjaitok a vallásotokon viccelődnek – imádkozni kell értük, igazán akarni kell, hogy szívbéli változást tapasztaljanak meg, és ennek megvalósításáért meg kell tenni mindent, amit csak tudtok.
Nem elég csupán kivárni a 16. életévetek betöltését, hogy randizni kezdjetek – meg kell tanulni szeretni az engedelmességet, és meg kell próbálni megérteni, miként fog megáldani benneteket, ha követitek a próféták tanácsait.
Letekerni a lángot
A türelem és az önmérséklet – avagy önuralom – egyaránt „a Léleknek gyümölcse” (Galátziabeliek 5:22–23). Habár vannak olyan sürgős dolgok, amelyek azonnali cselekvést vagy gyors választ tesznek szükségessé (ahogy léteznek nagy lángon készülő ételek is), általában inkább a nagyobb türelem és önuralom felé igyekezzetek haladni. Ha úgy érzitek, hogy jó úton vagytok efelé, az annak a jele, hogy a Lélek munkálkodik az életetekben.
A közepes láng csodája képes arra, hogy tökéletes grillezett sajtos szendvicshez segítsen titeket, vagy olyan hamburgerhúshoz, amelyik nem úgy néz ki, mint egy közepén rózsaszín hokikorong; aranybarna tócsnihoz szénfekete helyett, illetve puha és pergős rizshez a kemény és rágós helyett. A türelem hatása viszont „tökéletes cselekedet” (Jakab 1:4) lesz az életetekben, segítve benneteket előre törekedni, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóbbakká váljatok, elhozva a Szent Lélek befolyását, végső soron pedig örök élethez segít vezetni benneteket.
Amint észreveszitek, hogy mik azok, amik türelmetlenné tesznek benneteket, gondoljatok arra a grillezett sajtos szendvicsre (vagy bármely, számotokra ismerős ételre) és arra, hogy mit adhattok fel azáltal, ha engeditek, hogy a türelmetlenség vezérelje a tetteiteket. Ha az a hibátok, hogy túl gyakran engedtek a türelmetlenségnek, nos, üdvözlünk sorainkban. Bűnbánatot tarthattok és ismételten megpróbálhatjátok követni Jézus Krisztus példáját és tanításait. Sok grillezett sajtos szendvics várja, hogy elkészítsék, és soha nincs túl késő a türelem által elérhető tökéletességről tanulni.