Tortillák és amigák

Írta: Lindsay Stevens Tanner és Maryssa Dennis

Igaz történet alapján

A szerzők az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban élnek.

„Ha egy komor arcot látsz, ne hagyd csak úgy ott, hanem inkább mosolyogj, így felvidíthatod” (Gyermekek énekeskönyve, 128.).

Adriana unatkozott. Szívesen játszott volna az ikertestvérével, Dianával. Csakhogy Diana és Mamá elment a piacra bevásárolni. Adriana felsóhajtott. Nagyon üresnek érezte így a házat. Azt kívánta, bárcsak velük ment volna.

Úgy döntött, átmegy a szomszédba Margaritához. Margaritának felnőtt gyerekei voltak, és olyan volt Adriana számára, mint egy nagymama. Mindig sokat mókáztak együtt.

Adriana kilépett a házból. A nap forrón tűzött le rá, miközben Margarita háza felé sétált. Bedugta a fejét az ajtón. „Margarita, itthon vagy?”

„Sí, a konyhában vagyok” – kiáltotta Margarita. Adriana a konyhaasztal mellett, lehajtott fejjel üldögélve találta. Amikor Adriana belépett, felemelte a fejét.

„Szia, Adriana!” – mondta Margarita. Halványan elmosolyodott, de valahogy szomorúnak tűnt.

„Valami baj van?” – kérdezte Adriana.

Margarita felsóhajtott. „Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kellene.”

„Hogyan tudnám jobb kedvre deríteni?” – gondolta Adriana. Margarita mindig boldognak tűnt, amikor közösen sütöttek valamit. „Segíthetek neked tortillát készíteni?”

„Pont most készültem el néhánnyal” – mondta Margarita. Felemelte az egyik konyharuha sarkát, hogy megmutassa az egymásra tornyozott tortillákat.

„Akkor esetleg segíthetek neked tortillát enni?” – kérdezte Adriana vigyorogva.

Margarita felnevetett. „Hát persze! Hadd melegítsek fel hozzá egy kevés babot.”

Adriana Margarita mellé állt a tűzhely előtt, és egy lábosban feketebabpürét kevergetett. Amikor a bab elkészült, odavitte az asztalhoz. Margarita vitte a tortillákat és a sajtot.

Adriana fogott egy meleg tortillát, és megkente babbal. Aztán rászórta a sajtot. Ínycsiklandóan nézett ki! Adriana már alig várta, hogy beleharapjon. Előtte azonban volt még valami, amit meg akart tenni.

„Margarita, mondhatok egy imát?” – kérdezte Adriana.

„Persze.”

Adriana lehunyta a szemét, és keresztbe tette a karját. „Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt az ételt. Kérjük, áldd meg, hogy egészségesek és erősek legyünk tőle. És kérlek, hogy segíts Margaritának, amiben csak szüksége van rá. Örülök, hogy a barátom. Jézus Krisztus nevében, ámen.”

Adriana kinyitotta a szemét. Margarita arcán széles – és ezúttal igazi – volt a mosoly. Miközben ettek, az iskoláról és a sportról és könyvekről beszélgettek. Adriana szeretett Margaritával beszélgetni.

Amikor végeztek az evéssel, Adriana átölelte Margaritát. „Köszönöm a hamit. Nagyon jól éreztem magam!”

Margarita is megölelte Adrianát. „Én köszönöm neked, Adriana. Szükségem volt ma egy barátra.”

Adriana arca felragyogott. „Örülök, hogy amigák vagyunk.”

„Én is örülök, hogy barátok vagyunk – mondta Margarita. – Miért nem viszed haza a megmaradt tortillákat? Én már tele vagyok.”

Adriana egész hazáig szökdécselt. Ő is tele volt – de nem csak tortillával! Tetőtől talpig eltelt barátsággal.

Barátság tortillák

Ezek a kukoricatortillák tökéletesek arra, hogy a barátaitokkal együtt készítsétek el, vagy megkínáljátok őket velük! Ügyeljetek rá, hogy legyen egy felnőtt, aki segít nektek!

300 g masa harina (kukoricaliszt)

3,5 dl forró víz

1. Keverd össze a masa harinát és a forró vizet. Gyúrd puhára a tésztát.

2. Sodorj a tésztából diónyi golyókat. Helyezd mindegyiket egy-egy sütőpapír közé.

3. Egy tányérral vagy tepsivel többször is erősen lapítsd ki a golyókat.

4. Süsd ki a tortillákat egy száraz serpenyőben, közepes lángon. Amikor az egyik oldala sötétebbé válik, fordítsd meg, és süsd meg a másik oldalát is.

5. Rakd meg babbal és sajttal. Jó étvágyat!