Egy őszinte emberi szó
Bizonyságom több úton alakult és erősödött bő két évtizedes egyháztagságom során. Az Úr a Lélek ereje által plántálta belém a hitet, de eszközei voltak ebben nagyszerű egyházi vezetőim, gyülekezeti testvéreim, sőt még később a kisgyermekek és az érdeklődők is. Példás egyházi munkáikkal, személyes bizonyságtételeikkel, barátságukkal nagy segítségemre voltak, hogy a hit alapjaira a biztos tudás várát építhessem.
Az első és meghatározó élményt – mint annyiunk életében – az engem tanító misszionáriusok szolgáltatták. Tisztaságuk, elkötelezettségük, rendíthetetlen hitük, és mindezek mellett vidámságuk, életszeretetük olyan példát mutatott számomra, amely engem is közelebb vitt az Úrhoz.
Rengeteget tanultam a minket meglátogató egyházi vezetőktől. Ahogy az ószövetségi időkben az Úr és az ő angyalai gyakran meglátogatták az embereket, beszéltek velük és tanították őket, úgy történt ez a magyarországi egyház fejlődésének első időszakában. Bár akkor még nem voltam egyháztag, amikor Gordon B. Hinckley elnök vagy Thomas S. Monson elnök (akkor az Első Elnökség tanácsosai) még csak egy maroknyi egyháztagot tanítottak és erősítettek ily módon, de a 90-es évek második felében és 2006-ig bezárólag 8 apostolt és 19 hetvenest láthattam és hallhattam közelről, miközben tanúságot tettek Jézus Krisztusról, és az Ő munkájáról. Ott voltam, amikor Boyd K. Packer elnök, a Tizenkettek elnöke felszentelte a Tihany téri gyülekezeti házat. Megtanultam L. Tom Perry eldertől, mit is jelent a bizonyságtétel, és hogy ismernünk kell és becsben kell tartanunk papsági leszármazásunkat. Hallottam Russell M. Nelson eldert a saját megtéréséről őszintén beszélni. Henry B. Eyring elnök (akkor még a Tizenkettek tagjaként) apostoli áldásában részesítette a hallgatóságát. Két napon át hallgathattam Jeffrey R. Holland elder tanításait, tanúja lehettem, milyen áhítatot tanúsít az Úr apostola az úrvacsora vételekor. David A. Bednar elderrel elbeszélgethettem a családkutatási eredményeimről, és a lehetséges ősi rokoni szálakról. Ezeknek a különleges, nagy tudású embereknek a kézfogása, kedves szavai, mély hitet sugárzó személyisége hatalmas mértékben növelte bizonyságomat, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza valóban az Úr igaz egyháza, az itt folyó szolgálat az Úr munkája, és mi mind lehetőséget kaptunk, hogy ebben az isteni terv által vezérelt hatalmas munkában részt vehessünk.
Tanúja voltam csodás gyógyulásoknak. Hallhattam nagyszerű beszédeket és tanításokat azoktól, akik előttem járnak, de ámulva hallgattam azok tiszta és a Lélektől inspirált szavait, akik utánam jöttek, és tanultam is belőlük.
Feledhetetlen élmény volt számomra, amikor egyháztagságom elején egyszer Edward Penn testvért hallhattam bizonyságát tenni. Penn testvér – köztudottan – nem tudott magyarul. Bizonyságát is röviden, minden cifrázás nélkül, angolul tette. De ahogy mondta! Benne volt a lelke, az egész hite. Anélkül, hogy tudnék angolul, jobban hatott rám, mint bármely bizonyság, amit eddig hallottam.
Csak felvillantani tudtam, hány ér és csermely összefolyásából lett folyammá a bizonyságom. Most végezetül egy olyan momentumot említenék, amely talán mindennél jobban hatott arra, hogy bizonyságom fává erősödjön, mely már másoknak is tud enyhhelyül szolgálni.
Megkeresztelkedésem előtt egy évvel halt meg Howard W. Hunter próféta, az egyház 14 elnöke. Halála alkalmából egy Liahóna különszám jelent meg az életéről. Ez az újság került a kezembe nem sokkal megkeresztelkedésem után, abban az időszakban, amikor még mindenki tele van kételyekkel, kérdésekkel. Máig hatnak rám Hunter elnök szavai, melyekben életéről mesélt: Amikor eljött az idő, és megtalálta jövendőbelijét, elment a püspökéhez, hogy bejelentse a házasságkötését. (Amerikában a püspök eskethet is.) A püspöke így fordult hozzá: – Howard, elnézve a tizedbefizetéseid, ilyen kis jövedelemből hogy tudod majd eltartani a családodat? Ez a finom oldalvágás döbbentette rá Hunter elnököt, hogy eddig nem fizette be a teljes tizedet. Megértette az üzenetet, és ettől kezdve a valós jövedelme alapján teljes tizedfizetővé vált.
Hogy hatott rám ez a kis részlet? Hatalmas bizonyságot adott. Az az egyház, amelynek az elnöke ilyen őszinteséggel tárja fel hibáit, nem szépítve és ködösítve a megtörténteket, valóban az igaz úton jár. Csak Jézus Krisztus adhat ennyi bátorságot, erőt, hogy megvalljuk hibáinkat. Ugyanakkor reményt adott nekem, hogy ahol emberi gyarlóságok léteznek, és mégis van lehetőség a megbánásra és megbocsátásra (mint ahogy ezek után Howard W. Hunter apostol, majd az egyház elnöke is lehetett), ott én is elnyerhetem Krisztus kegyelmét és megbocsátását minden hibámra és bűnömre.
Ez az őszinte emberi szó adta a legfőbb bizonyságot. Remélem, a ti hitetek is erősödni fog általa.
Bizonyságom van róla, hogy ebben az áldott, utolsó evangéliumi korszakban nyitva vannak a mennyek, árad felénk az áldás és a kinyilatkoztatás. Jézus a Krisztus, a feltámadt és megdicsőült Egyszülött, aki ott trónol az Atya jobbján, és szeretetével elősegíti visszatérésünket a celesztiális világba.