Kedvenc szentírásom
Én a szentírásokat, úgy, ahogy vannak, szeretem, és tényleg nagyon sok kedvenc és a szívemhez közel álló kedves részem van. Nem tudok kiválasztani egy kedvencet. Korábban biztos mást mondtam, mint most fogok, és ha megkérdeztek holnap, vagy néhány nap múlva, akkor is más lesz a válaszom.
Egy korábbi eseményhez kapcsolódó kedvencem: Mormon 9:21. „Íme, azt mondom nektek, hogy aki hisz Krisztusban, semmiben nem kételkedve, akkor az amely dolgot Krisztus nevében kér az Atyától, az megadatik neki; és ez az ígéret mindenkinek szól, egészen a föld széleiig.”
Zsombor fiammal egy cselló-vizsgára és az azt megelőző koncertre készültünk, és mivel fogytán volt a lelkesedésünk, szükségem volt segítségre. Akkoriban olvastam ezt a szentírásrészt, és imában az Úrhoz fordultam segítségért. Mikor letérdeltem imádkozni, biztos voltam abban, hogy Ő segíteni fog, bár nem tudtam, hogyan. Miközben őszintén imádkoztam, „semmiben nem kételkedve”, egy kép jelent meg előttem, mintha egy filmet néztem volna, és láttam, hogy mit kell tennem. Másnap elkezdtem a szerint cselekedni, amit az Úr mutatott nekem. Újra lelkessé váltunk, és biztosan tudtam, hogy minden rendben lesz, mert Mennyei Atyám megmutatta nekem, hogy mi a teendőm. Csordultig volt a szívem örömmel és hálával, mert tudtam, hogy az én Megváltóm él, hogy Mennyei Atyám szeret engem, és mindig segít, ha én „semmiben nem kételkedve” fordulok Őhozzá.