A hit képmásai

Delva Netane

Amerikai Egyesült Államok, Kalifornia

Delva és Kirkome Netane nagyon élvezik a gyermekeikkel, Teisával (jobbra) és MeLával (balra) töltött időt. Az áldások sora ezzel nem ért véget, és a Netane család azóta két újabb gyermekkel áldatott meg.

Habár Delva második terhessége nehéz volt, Delva és Kirkome hálás a kapott áldásokért. „Ez az élmény közelebb hozta a családunkat egymáshoz és az Úrhoz” – meséli Delva.

Kirkome így idézi fel a nehéz terhességet: „Feldúlt voltam, de a feleségemmel erősen ragaszkodtunk az evangéliumról való bizonyságunkhoz. Ragaszkodtunk a reményhez, és megegyeztünk, hogy ha lehetőségünk nyílik akár a legkisebb esélyt is adni a lányunknak, akkor megtesszük, ami csak tőlünk telik.”

„Áldást jelent, hogy mindennap játszhatunk MeLával, és láthatjuk mosolyogni – mondja Kirkome. – Ez egy állandó tanúság számunkra arról, hogy Isten az, aki irányít, és hogy az imákra élénkebb és elevenebb válaszokat kaphatunk, mint amilyeneket valaha is el tudtunk képzelni.”

Második terhességének negyedik hónapjában Delva megtudta, hogy a magzata egy ritka kromoszóma-rendellenességben szenved, melyet 13-as triszómiának neveznek. Kicsi volt az esély a gyermek életben maradására, és mivel Delva élete is veszélybe kerülhetett, az orvosok többször is a terhesség megszakítását javasolták neki. E bizonytalansággal szembesülve Delva úgy döntött, hogy Mennyei Atyában fog bízni, bármi történjen is.

Christina Smith, fényképész

Közölték velem, hogy a baba talán egy órát fog élni, vagy még annyit sem. De ha életben marad is, nem lesz emberhez méltó élete. Az orvosom határozottan a terhesség megszakítását tanácsolta nekem. Elmentem egy másik orvoshoz, aki ugyanezt mondta: szakítsam meg a terhességet.

Aztán elmentem egy olyan orvoshoz, aki a barátom, és az egyház tagja is. Azt reméltem, hogy a Lélek másféle diagnózisra fogja késztetni. Átnézte az összes vizsgálati eredményt és az ultrahangokat, és ugyanannak az aggodalomnak adott hangot, aminek a többi orvos is. Ugyanakkor azt is mondta, hogy böjtölni és imádkozni fog a családomért, és reméli a legjobbakat.

A terhességem alatt sok különböző orvossal és specialistával találkoztam. Minden alkalommal azt tanácsolták, hogy vessek véget a terhességnek, mert attól tartottak, hogy az veszélyeztetni fogja az életemet. De én el sem tudtam képzelni, hogy megtegyem.

A férjemmel együtt készen álltunk együtt élni bármivel, ami történik. Ha a lányunk meghalna, akkor is tudnánk, hogy egy értékes lélek. Hittünk abban, hogy ha életben marad, és küzdelmes lesz az élete, akkor képes lesz megbirkózni vele.

Ettől még nagyon nehéz volt. Megpróbáltam magamban tartani az érzelmeket, mert volt egy kétéves lányom, és nem akartam szétesni előtte. Nem tudtam, mit tegyek, mire gondoljak, vagy hova forduljak segítségért. A férjem, a barátaink és a családtagjaink támogattak, de én úgy éreztem, hogy nem értik teljesen, min megyek keresztül. Az egyetlen, aki valóban megérthette, az Úr volt. Folyamatosan megnyugvásért és iránymutatásért imádkoztam.

Végül találkoztam a püspökünkkel, és elmagyaráztam, hogy mi a helyzet. Ő megkérte az egyházközséget, hogy böjtöljön a családunkért. Ez fordulópontot jelentett számomra. Elkezdtem a menny irányt mutató világosságát érezni minden meghozandó döntésemben.

Nyolc és fél hónaposan elmentem 4D-s ultrahangra.

A baba heteken belül várható volt, és megértettem, hogy közel lehet a vég. Szerettem volna azt is, ha van egy felvételem a lányom szívveréséről, amelyet egy plüssmackóba helyezve emlékezhettem volna rá a későbbiekben.

A korábbi ultrahangokon az orvosok nem láttak tisztán minden részletet. Emiatt arra a megállapításra jutottak, hogy a lányunknak csonkok lesznek a keze helyén, és az arca is el lesz torzulva. A 4D-s ultrahang részletesebb képeket eredményez, és amikor a technikus elkezdte a vizsgálatot, megláttam a lányom tökéletes kezét, amint a képernyőn integet. Láttam két tökéletes szemet és egy tökéletes szájat is. Elárasztott az érzés, hogy nem fog meghalni.

A lányunk, MeLa születésénél készenlétben álltak a szakorvosok, de nem volt rájuk szükség. MeLának nem volt 13-as triszómiája. Sem az orvosaim, sem a szakorvosok nem tudták megmagyarázni az okát, de a férjemmel tudtuk, hogy csoda történt.

MeLa születését követően az orvosok további genetikai vizsgálatokat javasoltak az esetleges rendellenességek felderítésére. Az eredmények azt mutatták, hogy nem szenved semmiféle ritka genetikai betegségben. A genetikus aggódott amiatt, hogy MeLa vak lesz, siket, és képtelen lesz járni vagy beszélni. Ma azonban az a helyzet, hogy – bár néhány téren megkésett a fejlődésben – MeLa lát, hall, és egy fejlesztőeszköz segítségével járni is tud. Helyenként már szavakat is mond. Ő a legboldogabb kislány!

Annyira hálásak vagyunk azokért az áldásokért, amelyekben e folyamat során részesültünk! Tudjuk, hogy Mennyei Atyánk a legfőbb Teremtő, és az élet legfőbb Döntnöke. Áldottak vagyunk, hogy részesei lehetünk mindennek. Mindennap, amikor MeLára nézünk, tudjuk, hogy ő egy csoda. A gyermekeink boldogságot hoznak az életünkbe, és arra emlékeztetnek, hogy milyen sok dologért lehetünk hálásak.