Gerrit W. Gong elder: Szeressük az Urat, és bízzunk Őbenne
Az angliai Oxfordi Egyetem frissen házasodott posztgraduális hallgatójaként Gerrit W. Gong személyes tapasztalatokon keresztül tanulta meg, hogy amikor szeretjük az Urat, és bízunk Őbenne, akkor Ő segít, vezet és erősít minket.
Gerrit a Rhodes Alapítvány ösztöndíjasaként egyszerre két posztgraduális fokozat megszerzésén dolgozott, ezek egyike a doktori volt. Eközben az Oxford Egyházközség püspökségében is szolgált. A feleségével, Susannel közösen idézik fel a tanácsot, amelyet David B. Haight eldertől (1906–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjától kaptak, amikor a Salt Lake templomban összeadta őket. „Azt mondta nekünk, hogy mindig legyen elhívásunk – mondja Gong elder. – Tudtuk, hogy ha bízunk Istenben, és a legjobbat tesszük, ami telik tőlünk, akkor Ő segíteni fog.”
Amint mondja, neki és Susannek „isteni segítségben és gyengéd irgalmasságokban” volt része. Miközben tovább szolgált a püspökségben, Gerrit a doktori fokozathoz szükséges összes tanulmányi követelményt teljesítette, már csak a disszertációja volt hátra. Ekkor papsági áldást kért az Oxford Egyházközség püspökétől, Alan Webstertől. Az áldásban Gerrit ezt az ígéretet kapta: „Továbbra is tégy meg minden tőled telhetőt, és az Úr meg fog áldani téged.”
Az egyházközség két tagja, akik tapasztalt jogi asszisztensek voltak, vállalták, hogy a szabadidejükben segítenek legépelni a kéziratot, így Gerrit néhány hónap alatt be tudta fejezni a disszertációját. Sőt, alig több mint három év alatt a mesterfokozatot és a doktorit is megszerezte. A tanulmányai végeztével elfogadott egy kutatói állást az egyetemen. Oxfordi élménye megerősítette az Úrba vetett bizalmát – olyan bizalom ez, amely ma is kitart, és amely továbbra is áldást fog hozni Gerrit W. Gong számára, immár a Tizenkét Apostol Kvórumában végzett szolgálata során.
Kenyerek és halak
„Az Úr kedves és kegyelmes, és azon van, hogy megáldjon bennünket – mondja Gong elder. – Ha megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, Ő képessé tesz minket arra, hogy többet tegyünk, mint máskülönben tudnánk. Olyan ez, mint a kenyér- és halszaporítás. Az Úr azzal dolgozik, amink van, és messze többet hoz ki belőle, mint amire magunktól képesek lennénk.”
Gong elder úgy véli, hogy a „kenyér és hal” tantétele a tanulásra is igaz. „Még ha az iskolai oktatás elérhetetlen is valakinek, a tanulás lelkülete az, ami számít, mert a tanulás örökkévaló. A körülményeinktől függetlenül mindannyian törekedhetünk világosságra és igazságra. Amikor így teszünk, az Úr segíteni fog nekünk abban, hogy megtaláljuk.”
Szövetség általi összetartozás
Oxfordi évei alatt egy másik evangéliumi tantételt is tanult, amelyet úgy nevez, hogy „szövetség általi összetartozás”.
„Amint egyre közeledünk az Úrhoz, egymáshoz is egyre közelebb kerülünk – fogalmaz Gong elder. – Oxfordban Susannel az egyházközségi élményeinket éppen olyan nagy becsben tartottuk, mint a tanulmányi tapasztalatainkat. Még ma is a legkedvesebb barátaink közé tartoznak számosan olyanok, akiket az Oxford Egyházközségben ismertünk meg.”
Ilyen barát Tim és Katherine Witts, akik felidézték, mikor templomba mentek Gongékkal. „Világosan emlékszem, ahogy Gong elder lecsatolta az óráját, hogy ne zavarja és ne szorítsa őt az idő, miközben az örökkévalóság dolgairól elmélkedik – meséli Witts nőtestvér. – Ez az egyszerű cselekedet segített nekem abban, hogy gondosabban álljak a saját templomi istenimádatomhoz.”
Gongék gyakran futnak össze olyan ismerősökkel, akikkel az evangéliumnak köszönhetően találkoztak. „Az emberek odajönnek, hogy »közösen dolgoztunk ezen és ezen, amikor a főtanácsban voltál«, meg hasonlók – mondja Gong elder –, és persze én is szoktam így odamenni emberekhez. Hálás vagyok a cövekelnökért és az egyházközségi tanácsért, akik fiatal püspökként segítettek nekem. Mindannyian adósai vagyunk azoknak a szülőknek, rokonoknak, szomszédoknak, misszióelnököknek, nőtestvéreknek és papsági vezetőknek, akik kedvesek hozzánk, kalauzolnak minket, és arra biztatnak, hogy jöjjünk Krisztushoz.”
Családi örökség
Gong elder családtörténete 34 nemzedéknyire – Kr. u. 837-ig –, Gong „Első Sárkány” Lung születéséig vezethető vissza. Gong elder nagyszülei Kínából vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba. Az édesanyja, Jean, még tizenévesként csatlakozott az egyházhoz Hawaiin, később pedig a Brigham Young Egyetemre járt a utahi Provóban, ahol a Szépművészeti Tanszék első dékánja, Gerrit de Jong családjánál lakott. „A de Jong család segített megértenem, milyen is egy evangéliumi család” – meséli Jean.
A BYU után Jean a Stanford Egyetemre ment a kaliforniai Palo Altóba, ahol megismerkedett Walter A. Gonggal. „Ő már keresztény volt, és gyorsan megértette, hogy mit nyújt a visszaállított evangélium” – idézi fel Jean. Csatlakozott az egyházhoz, egy évvel később pedig összeházasodtak a Salt Lake templomban. Mindketten hivatásos pedagógusok lettek, és összesen több mint 70 éven át tanítottak.
„Apa közben pátriárka is lett – mondja Gong elder –, és köszönhetően annak, hogy az otthonunkban adta át a pátriárkai áldásokat, az otthonunkat betöltötte a mély áhítat a szeretet iránt, amelyet Isten minden egyes gyermeke felé tanúsít.”
1953. december 23-án a kaliforniai Redwood Cityben megszületett Jean és Walter három gyermeke közül a legidősebb. „A Gerrit nevet kapta, ez egy holland keresztnév, Gerrit de Jong tiszteletére – magyarázza az édesanyja. – A középső neve Walter, az apja tiszteletére. A családnevünk pedig kínai, ami az öröksége előtt tiszteleg.”
Édesanyja elmondása szerint Gerrit figyelmes volt a fiatalabb testvéreivel, Briannel és Marguerite-tel. „Szívesen segített nekik – mondja Jean –, még az olyan apró dolgokban is, mint hogy megtanította őket bekötni a cipőjüket.” Arra is emlékszik, amikor egyszer istentiszteletről hazajőve meghallotta, ahogy Gerrit és Brian arról beszélgetnek, milyen unalmasnak találták az úrvacsorai gyűlésen elhangzott beszédek egyikét. „Hát nekik szegeztem a kihívást: »Akkor készüljetek ti egy jobb beszéddel!« Elfogadták a kihívást, és elkezdtek jobban odafigyelni a beszédekre” – mondja Jean.
Tizenévesként Gerrit nagyon szeretett hátizsákos túrákra menni az egyházközség többi fiatal férfijával. Gyermekkori barátja, Wally Salbacka, különösen jól emlékszik az egyik ilyen túrára. „Gerrit és az öccse, Brian volt velem, és egy olyan barátunk, aki nem a mi egyházunk tagja volt. Valamilyen oknál fogva himnuszokat kezdtünk énekelni. Gerrit énekelte a dallamot, Brian énekelte a tenort, és én énekeltem a basszust. Azt hiszem elénekeltünk vagy 10-20 himnuszt, csak mert élveztük. Jó élmény volt. A nem egyháztag barátunk le volt nyűgözve.”
Salbacka testvér arra is emlékszik, amikor a középiskolában Gerrit megkérte a pompomosokat, hogy támogassák a sakkcsapatot néma szurkolással. „Meggyőzte őket, hogy az erkölcsi támogatás mindenkinek a javára válik – meséli –, ők pedig tényleg eljöttek az egyik mérkőzésre!”
Balról: Marjorie és Gordon B. Hinckley üdvözli Gerritet és Susant a lakodalmukon. Amikor Gong elder Tajvanon szolgált misszionáriusként, tanított egy családot, később pedig már általános felhatalmazottként találkozott össze az egyik lány unokájával. Vietnámban Gong elder és nőtestvér egy falfestménnyel igyekezett örömet okozni nehézséggel küszködő gyermekeknek. A Gong család azok körében, akik közreműködtek a vietnámi falfestésben.
A középiskolát követően Gong elder a Brigham Young Egyetemre járt. 1973 és 1975 között a Tajvan Taipei Misszióban szolgált, majd visszatért a BYU-ra, ahol 1977-ben szerzett ázsiai tanulmányok és egyetemi tanulmányok alapdiplomát.
Randevúzás és házasság
A missziója után Gong elder elvállalta, hogy önkéntesként vasárnapi esti beszélgetéseket tartson a provói Misszionáriusképző Központban. Ezek az esti beszélgetések segítettek a Tajvanra induló misszionáriusoknak megismerni az ottani embereket, szokásokat és kultúrát. Az egyik ilyen misszionárius Susan Lindsay nővér, Richard P. Lindsay és Marian B. Lindsay lánya volt a utah-i Taylorsville-ből. Lindsay testvér a Hetvenek Második Kvórumának tagja volt. „Úgy éreztem, mintha mindig is ismertem volna Susant” – állítja Gong elder.
Két évvel később, néhány hónappal azután, hogy Susan visszatért a missziójáról a BYU-ra, Gerrit hazament Provóba a családjához. Édesapja az egyetemen tanított, Gerrit pedig úgy tervezte, hogy két hétig náluk lesz. A két hétből négy lett, és Gerrit mindennap randevúzott Susannel. Aztán Gerrit elutazott gyakorlatra Hawaiira, utána pedig visszatért Oxfordba.
„Két különböző félteke között zajlott az udvarlásunk – idézi fel Gong elder. – Miközben Angliában igyekeztem tanulni, az Atlanti-óceán túlpartjáról róla is meg akartam tudni mindent, amit csak lehet.”
„Telefonon keresztül jegyeztük el egymást – mondja Gong nőtestvér. – Hálaadáskor jött megint haza, és az új évben, a templom első nyitvatartási napján házasodtunk össze.” Két héttel később Angliába utaztak, hogy ott kezdjék el közös életüket.
„Amikor az emberek összeházasodnak, azt szokták emlegetni, hogy két családból egy lesz – mondja Gong elder. – És velem tényleg ez történt. Éppen annyira a Lindsay család tagjának is érzem magam, mint a Gong családénak.”
Magasra ívelő pályafutás
Miután egy rövid ideig Oxfordban dolgozott az egyetemen, Gerrit pályafutása Washingtonban, a politika területén folytatódott. 1984-ben a Reagan-Bush újraválasztásáért folytatott kampány stábjának tagja volt, ahol egy légtérben dolgozott a későbbi utah-i kormányzóval, Mike Leavitt-tel. „Gerritnek jó meglátásai voltak, és megfontolt volt – meséli Leavitt testvér –, de leginkább a kitartó kedvességével tűnt ki.”
1985-ben Gerrit a Külügyminisztérium egyik államtitkára mellett szolgált különleges tanácsadóként. 1987-ben Kínába küldték, a pekingi amerikai nagykövet különleges tanácsosának. 1989 és 2001 között különböző tisztségeket töltött be a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában, Washington D. C.-ben, majd visszatért az egyetemi életbe, és a Brigham Young Egyetem elnökének stratégiai tervezési tanácsadója lett. Kilenc éven át töltötte be ezt a szerepet.
A szomszéd irodában dolgozott Carri Jenkins, a BYU elnökének egyetemi kommunikációs tanácsadója. Jól emlékszik rá, hogy Gerrit Gong milyen jól tudta buzdítani a környezetében lévőket. „Ha te nem is bíztál abban, hogy képes vagy felvállalni egy nehéz feladatot, ő helyetted is bízott benned – meséli. – Minden tőle telhetőt megtett, hogy tanácsot adjon, reményt adjon, és engedje, hogy menj és bizonyíts.”
Thomas B. Griffith szövetségi bíró, aki Washingtonban és a BYU-n is ismerte Gong eldert, ekképpen jellemezte a vele való érintkezéseit: „Egy-egy beszélgetés végén mindig rájössz, hogy te voltál a figyelem középpontjában. Nagyszerű hallgatóság. És olyan kérdéseket tesz fel, amelyeken muszáj elgondolkodnod.”
Cecil O. Samuelson, nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes, a BYU egykori elnöke szerint Gong elder „általában csendben van, de azok a kerekek mindig forognak”.
Családi élet
Gerrit és Susan Gong négy gyermek – Abraham, Samuel, Christopher és Matthew – szüleivé váltak, akik sokféle környezetben nevelkedtek.
„Amikor Pekingben voltunk, a gyermekeinknek abban az áldásban volt részük, hogy egymás legjobb barátaivá váltak” – mondja Gong elder.
„Egyfelől mindig megvolt a lehetőségük, hogy széles kitekintésük nyíljon a világra – teszi hozzá Gong nőtestvér –, másfelől pedig hozzájárult ahhoz, hogy összetartó családdá váljunk. A fiaink ma is azt mondják, hogy szülőkként az volt a legjobb lépésünk, hogy testvérekkel ajándékoztuk meg őket.”
„Egyszer beváltottuk a törzsutaspontjainkat – meséli Gong elder. – Mindenki kiválaszthatott egy célpontot. Washingtonból indultunk, ahol akkor laktunk, aztán jött Anglia, Csehország, Görögország, Törökország, India, Kína és Japán.”
„Egyetlen határozott szabály volt az úton – teszi hozzá Susan. – Bárhova mentünk, azt ettük, amit a helyiek.” Végül az út utolsó állomásán, Japánban, Gong elder közölte a fiaival, hogy elviszi őket egy olyan étterembe, amely világszerte híres a marhahúsáról. Így aztán a négy éhes fiú és a két szülő 17 hamburgert fogyasztott el a McDonald’s-ban!
„Anyu és Apu is fontos értéknek tartják a tapasztalatok általi tanulást – mondja Abraham. – Apu mélyrehatóan el szokott töprengeni azon, ahogy a tapasztalatok alakítják az embereket, akár egész társadalmakat is.” Abraham azt is megjegyzi, hogy az édesapja „körültekintően szokott fogalmazni, mert azt akarja, hogy amit mond, az teljességgel megfeleljen annak, amit mondani akar, és amiben maradéktalanul hisz”.
Sam azt idézi fel, hogy „bármilyen elfoglalt is volt a Külügyminisztériumban, Apu minden este szakított időt arra, hogy gyakoroljon velem és felkészítsen a Challenge 24 elnevezésű harmadikos matekversenyre, amelyen részt akartam venni. Azt mondta, hogy ha megnyerem, akkor bulizni fogunk: fagyikelyhet eszünk 24-féle feltéttel.” Sam bejutott az országos döntőbe, de nem nyert. Azért a Gong család így is fagyizott. Viszont nem volt könnyű 24-féle feltétet találni – az egyik végül a szárított marhahús lett.
Christopher és Matthew arról beszélnek, mennyire „értékeljük azt a bizalmat, szeretet és odaadást, amelyben édesapánk és édesanyánk osztozik”. Olyan szeretet ez, amelyet Gong elder és nőtestvér egymással, valamint minden egyes fiukkal és a távolabbi rokonaikkal is megosztanak.
„Amellett, hogy odaadó apa, Gerrit egyúttal odaadó fiú és testvér is – mondja Susan. – Ezek a szerepek fontosak számára. Segít nekünk megérteni, hogy a családi kapcsolatok a legfontosabbak.”
Egyházi tapasztalat
Bár lefoglalta a hivatása és a családja, Gong elder továbbra is készségesen szolgált az egyházban, többek között főtanácstagként, főpapok csoportjának vezetőjeként, cöveki Vasárnapi Iskola elnökeként, ifjúsági hitoktatóként, püspökként, cöveki misszióelnökként, cövekelnökként és területi hetvenesként.
Bármire is hívják el – de így van ez a családi életében is –, bizonyos jellemvonásai következetesen megnyilvánulnak. „Mindenkire Mennyei Atya fiaként vagy leányaként tekint – mondja róla Gong nőtestvér –, de mindenekfelett: szereti az Urat. Valóban arra vágyik teljes szívével, hogy építse a királyságot, és megáldja Mennyei Atya gyermekeit.”
És csodálja a feleségét. „Bárminek a megtételére kérnek – mondja –, Susan ott van mellettem. Mindenkivel jól kijön, és rájuk hangolódik. Mindig készen állt elutazni új helyekre és kipróbálni új dolgokat, amiért hálás vagyok.”
Szolgálat a Hetvenekkel
Gerrit W. Gong eldert 2010. április 3-án támogatták általános felhatalmazott hetvenesként, és a hongkongi székhelyű Ázsia Területi Elnökségbe nevezték ki. Később ő lett az Ázsia Terület területi elnöke. 2015. október 6-án Gong eldert a Hetvenek Elnöksége tagjaként támogatták, ahol további nemzetközi tapasztalatokra tett szert, többek között a világ különböző részein – például Afrikában és Közép-Amerikában – végzett területi vizsgálatok során.
„Az ember megismeri és megszereti a szenteket mindezeken a helyeken – jelenti ki Gong elder. – Áldottnak érzed magad, hogy vannak olyanok, akik a hitükről beszélnek neked, mert azok az élményeik, amelyek arról szólnak, hogy miként munkálkodik Isten az életükben, részévé válnak annak, ahogy felfogod, hogy ki Isten, és hogy mennyire szeret mindegyikünket.”
„Bármilyen körülmények közé küldjük is Gong eldert, a résztvevők úgy érzik, barátra leltek – mondja Russell M. Nelson elnök. – Nagyfokú tudással rendelkezik, mégis alázatos. Minden szinten kapcsolatot teremt az emberekkel, valamint mindig jól felkészült és meggyőző.”
Balról: Gong elder Thaiföldön találkozik Őeminenciája Kriengszak Frenszisz Szévié Kovitvanit bíborossal, Bangkok katolikus érsekével. Gong elder örömmel utazgat külön-külön is a fiaival – itt például Kanadában tartózkodik a fiával, Sammel. Gong elder ifjúsági és felsőfokú hitoktatókkal osztja meg az Élet Kenyerével kapcsolatos gondolatait 2017-ben. Gong nőtestvér és egy kambodzsai egyháztag üdvözlik egymást az egyháztag otthonában.
Apostoli elhívás
Amikor Nelson elnök átadta Gong eldernek az elhívást, hogy a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként szolgáljon, a próféta „szeretetteljesen megfogta a kezemet, és drága Susanemmel az oldalamon átadta ezt a szent elhívást az Úrtól, melytől még a lélegzetem is elállt” (Krisztusunk ma feltámadt. Liahóna, 2018. máj. 97.). Alázattal telve, ugyanakkor az Úr iránti szeretetének és bizalmának biztos tudatában Gong elder elfogadta az elhívást. 2018. március 31-én támogatták. Az Úr gondosan felkészítette őt, hogy mostantól úgy végezzen szolgálattételt, mint „Krisztus nev[ének] különleges tanú[ja] az egész világon” (T&Sz 107:23).